B.U.É.K.

Sziasztok!

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak!!!

Pár dolog a blogról:

Mikor elkezdtem írni ezt a történetet csak körvonalak voltak benne, mára már pontosan tudom, hogy fogom alakítani a sztorit. Ha találgatnom kéne, akkor még nagyjából 10 fejezetre saccolnám a történet folytatását. Mandy, előtt még nagyon sok minden áll, szóval a javát még csak ez utánra tartogatom. Hogy MaryAnn-nek és a babájának, nem esik semmi baja? Seth és Mandy egy pár lesznek újra? Ezeket sajnos nem tudom garantálni, bármennyire is szeretném. Ennél a történetnél, mint ahogy a többinél is bármi benne lehet a pakliban.

Puszi:)
Carly

17. fejezet: A bál

Sziasztok!Megérkezett a friss!Eredetileg, már hétfőn készen volt, és csak holnap akartam feltenni, de annyira be vagyok így is sózva, hogy mit szóltok a fejezethez:$:$:$ Köszönöm bétámnak Beának, hogy a sok készülődés mellett szakított időt a fejezet kijavítására! Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden olvasómnak!!!
Puszi:)
Carly
UI:Mellékelek még néhány képet, az ékszerekről is:)



Június első hetében járunk, még egy vizsga és hivatalosan is vezethetem az édesapámtól kapott autómat. Szép lassacskán visszaáll az életem a régi kerékvágásába. Az utolsó támadás óta nem járt erre idegen vámpír, ezért kicsit lazítottak a gyeplőn, ami a nap huszonnégy órájában való vigyázásomat illeti.

Visszaköltöztem Cullenékhez, ahova kivételesen velem jött Quil is, míg Esme végez a felújítással. Pár hete szembesülnöm kellett, hogy a vámpír látogatása, mennyi kárt okozott a házunkban, mert jóformán a ház egyik felét újra fel kell húzni. Mikor átrúgtam azt a mocskot szüleim hálószobájába, nem mértem fel pontosan, mekkora pusztítást okozhatok. Az érettségi is lassan itt van, úgyhogy arra is folyamatosan tanulnom kell, ha valamivel elakadok, valamelyik Cullen rögtön a segítségemre siet. Ebből a szempontból irigylem Nessiet, még csak erőlködnie sem kell, hogy megtanulja vagy megértse a dolgokat, köszönhetően fantasztikus génjeinek. Ráadásul, Alice a támadás utáni első időkben folyton rágta a fülem az érettségi bál miatt, pedig már majdnem minden lehetséges dolgot megtettem, hogy megértse, nem szeretnék részt venni az eseményen. Egyrészt, mert kísérő híján nehéz lenne, másrészt egy elborult pillanatomban a kiválasztott ruhám véletlenül a lángok martalékává vált.

Tényleg, most jut eszembe, már egy hete nem zaklatott, semmilyen smink tanáccsal. Tény, hogy valószínűleg közrejátszott benne Nessie húzása is, de ez Alice-től akkor is fura. Vicces volt látni Alice arcát, mikor meglátta, hogy Nessie éppen feketére fújja valami festékkel a báli ruháját, azt hozzá kell tennem, hogy csak is miattam, mert azt mondta, ha én nem megyek akkor ő sem. A ruhák tönkretétele után Alice őrjöngött, egyenesen betegnek titulált, nem csak engem, de saját unokahúgát is.

Mindezek mellett – mert nem elég így is a dolgom – úgy döntöttem, beállok járőrözni, aminek Quil és Seth nem örültek kifejezetten, de Sam azt mondta, ezt nem döntheti el más helyettem, bár azt hiszem csak azért mondta, mert rám nem hatnak se az ő, sem pedig Jake alfai parancsai. Seth eddig is sokat járt a Cullen házba, de mióta újra itt lakom, folyton belebotlom. Mindennap meglep valamivel. A reggelimhez tartozó vörös rózsákat már megszoktam, de mindig kitalál valamit, még akkor is ha már ezerszer elmondtam neki, bármit tesz, köztünk nem lehet soha többé semmi. Ennek ellenére a szobám tele van plüss állatokkal, és legutóbb egy gyönyörűen kifaragott szívet kaptam, amiben két egymással szemben álló farkas rajzolódott ki, volt mellé téve egy ezüst nyaklánc is. Biztos voltam benne, hogy a medált Seth saját kezűleg készítette.

A suliban és azon kívül is keresem MaryAnn társaságát, de még mindig nem hajlandó szóba állni velem. Szerencsére Leslievel más a helyzet, tőle hetente egyszer megtudom az éppen aktuális baba híreket. Arról is biztosított, hogy MaryAnn le fog nyugodni, csak még kell neki egy kis idő. Nekem is nehéz feldolgozni ezeket a dolgokat, képzelem egy kívülállónak, mint MaryAnn, milyen lehet ez az egész. Kopogás zavart meg a gondolkozásban.

- Szia, bejöhetek? - dugta be Edward fejét az ajtón.

- Persze, gyere csak, hiszen eredetileg ez a te szobád. Invitáltam beljebb, amit ő készségesen el is fogadott.

- Ez a szoba már régóta nem az enyém, de most nem is emiatt jöttem – értetlenül néztem rá, ezért folytatta.

- Sajnos akaratlanul is hallom a gondolataidat. Sokszor tudod elrejteni előlem őket, viszont egyre többször sikerült az utóbbi időben mégis beférkőznöm a fejedbe, valószínűleg a rád nehezedő dolgok miatt.

- Sajnálom, nem akarlak még én is terhelni a gondjaimmal - néztem a földre bűnbánóan.

- Semmi gond, egyáltalán nem terhelsz vele, csak átfutott valami az agyamon. Na jó igazából, mióta először átváltoztál, ezen gondolkozom - csillant fel a szeme, akár egy tudósnak, aki éppen most fedezett fel valami eget rengetően nagy találmányt. - Észrevettem ugyanis, hogy ha stresszes vagy, nem tudod felhúzni kettőnk között a falat. Emiatt is lehet az, hogy mostanában olyan sokszor hallom a gondolataidat. De jó Edwardnak, hogy ennyi ideje van ezen gondolkozni, bárcsak nekem lenne ilyen sok felesleges szabadidőm.

- Igazából sokat segít a dolgon, hogy soha nem alszom. - Ah, francba, ezt hallotta. Most akkor ne gondolkozzak, vagy mi van? - Nem gond, egyébként az úgysem menne, mert neked akkor is kattog valamin az agyad, ha éppen alszol. Viszont, ha benne vagy, Jasper és én lehet, hogy tudunk segíteni. A dolog nem száz százalék, hogy működni fog, de egy próbát megér, és ha netalántán valamikor is szembekerülnél Aroval, amit kétlek, legalábbis, amíg mi a közeledben vagyunk, jól jöhet. Szóval benne vagy? - Óh Istenem, egy kis nyugalom tényleg jól jönne, nagyon is. - Akkor, ezt vehetem igennek? - Bólintottam, és újra kopogtak.

Jasper lépett be az ajtón, ami meglepett. Arról nem volt szó, hogy most rögtön elkezdjük, azt hittem lesz egy kis időm felkészülni.

- Gondoltam jó, ha azonnal elkezdjük, kár lenne halogatni, különben is, Alicenek még tervei vannak veled. - Éljen nem tudtam, mi hiányzik nekem mára, pedig azt hittem már feladott minden ilyen dolgot velem kapcsolatban. - Alice? Soha, amit a húgocskám egyszer a fejébe vesz véghez is viszi, olyan, mint egy pitbull, ha ráharap valamire nem engedi el többet. Bocs, tesó, de ez tényleg így van - pillantott Edward testvérére, aki csak legyintett kézfejével, amitől én hangos nevetésben törtem ki.

- Akkor, mit kell tennem?

- Ülj csak ott, és dőlj hátra. Jasper küld rád egy adag nyugalomhullámot, és mikor jelez megpróbálok olvasni a fejedből. Ha kontrollálni tudod az érzelmeidet, talán elzárhatod őket újra előlem. - Bólintottam, hogy kezdhetjük.

Hátradőltem, majd pár másodperc múlva megéreztem az ígért nyugalmat, és próbáltam valami régi szép emlékre gondolni a szüleimmel kapcsolatban, de amint ezzel próbálkoztam, felidéződött bennem édesanyám, ahogy az a retardált vámpír kínozza. Azon nyomban felegyenesedtem és sűrűn kapkodtam a levegőt. Felpillantva láttam Jasperen, hogy próbál nyugalmat sugározni ismét felém, de az is szembetűnt, őt is megviselték a feltörő érzéseim.

Edward elém térdelt, hogy megnézze a pulzusom. - Oké azt hiszem, mégiscsak halasszuk máskorra.

- Nem! Még egyszer, azt akarom, hogy újra próbálkozzunk. Sikerülnie kell, egyszerűen nem lehetek ennyire elcseszett, hogy ez se menjen. Az előbb elrontottam, mert a szüleimre gondoltam, de most megpróbálok valami másra - néztem rá könyörgően, mert tényleg szerettem volna valahogy összeszedni magam. Edward, ha nehezen is, de végül belement. Másodszorra egy picivel tovább tudtam nyugodt maradni, de a Quillel való emlékek sem segítettek, főleg, hogy a végére mindig az erdőben veszekedős jelenetünk ugrott be.

Szerencsére, harmadszorra sikerült teljesen ellazulnom, amit egy Seth-tel közös emléknek köszönhetek. Pár hete – mielőtt még ez az egész farkas és jóslat mizéria ránk szakadt volna – a parton sétáltunk egyik éjszaka, tavaszhoz képest túl meleg volt, így el is eredt az eső. Mi pedig egy barlangban találtunk menedékre. Mivel, akkor még nem voltam farkas és a testhőm is normális volt, majd megfagytam, de Seth karjaiban hamar megszáradtam. Abban a pillanatban azt hittem, meghaltam és a mennyben vagyok, egyikünk sem szólt semmit, csak öleltük egymást. Hallgattam a szívverését és a tenger felszínén koppanó esőcseppeket. Emlékszem egy kis időre el is pilledtem, majd miután felébredtem, az első, amit megpillantottam az Seth szerelemtől izzó szemei voltak. Viszont, ahogy most kinyitottam a szemem, Seth helyett Alice gonosz tekintetével találtam szemben magam.

- Szóval, te és a kis barátnőd, tönkretettétek a ruháitokat? - Felkapott és mielőtt egyáltalán hadakozhattam volna, már a fürdőszobában álltam. - Harminc perced van, hogy elkészülj a fürdéssel, és mosd meg a hajad is. Vita nincs. - Azzal Alice, már ki is viharzott a fürdőből. Órám ugyan nem volt, de úgy saccoltam, még bőven benne lehetek a fél órában. Időközben Alice visszajött közölni, ha készen vagyok az ő szobájukba menjek. Egy gyors hajszárítás és már kész is vagyok, mivel ez a gonosz kis kobold elvitte a ruháimat, újakat pedig nem hozott kénytelen voltam egy szál törölközőben átslisszolni a szobájába.Sűrűn imádkoztam, hogy ne találkozzak a ház egyik hímnemű lakójával sem.

Mit sem sejtve léptem be a kobold „barlangjába”, mire észbe kaptam, hogy szöknöm kéne az ajtó már be is zárult mögöttem. Körbenéztem a szobában, majd megpillantottam a rémült Nessie-t, aki előtt éppen saját anyja és nagynénje vitatták meg, milyen smink illene a legjobban hozzá. A haja már készen volt. Érdekesen nézett ki, még soha nem láttam egyenes hajjal, oldalt fonatok voltak precízen elkészítve, amit egy a hajszínéhez tökéletesen illő, zöld csattal tűztek el. Rosalie, kezét a vállamra tette, és a számomra kikészített székhez vezetett. Halkan megkérdeztem tőle, mi ez az egész, de a választ mástól kaptam meg.

- Te kis butus, elfelejtetted, hogy ma van az érettségi bálotok? - És tényleg, mióta elégettem a ruhát, teljesen kiment a fejemből, hogy még azért, ez nem egy lejátszott csata köztünk.

Rosie, idő közben elkezdte begöndöríteni az egyébként szögegyenes hajamat. Volt egy kis frufrunak nevezhető valamim, azt áthúzta egyenesítővel, majd jól lefújta az egészet lakkal. Somolyognom kellett, ha arra gondoltam, ez akkor sem jönne szét, ha le akarnák robbantani később kifésülés címén.

Nessie-nek megengedtek annyit, hogy a ruhája felvételével bevárjon. Ő egy zöldes ruhát kapott, amit nyakba kellett megkötni, míg én egy gyönyörű, szürke vállpántos ruhát, annyi különbséggel, hogy az enyém még fűzős is volt. Ezután következtek az ékszerek. Ness kapott a ruhájához passzoló fülbevalót, karkötőt és egy gyűrűt, ami még Bella nagymamájáé volt. Aztán én voltam soron, minden ékszerem ezüst volt, kezdve, egy csodaszép rózsa gyűrűvel, amiben szvarovszki kristályok voltak, utána jött a nyaklánc, ami ugyanúgy rózsa motívum volt, de ebben halvány pink kövek foglaltak helyet, és végül kaptam egy fülbevalót. Alice szerint pont illik hozzám. - Haha, vicces, nagyon vicces, de tudod mit, tetszik. - Mutattam fel neki a fülbevalót, ami egy tappancs lenyomat volt, abban pedig farkasfejek.

- Nem igazán értem az egész felhajtást, hiszen nekem még kísérőm sincs a bálra. - Belenéztem a tükörbe és alig ismertem magamra. Nem is gondoltam, hogy én lehetek ilyen...szép és nőies is.

- Most már van. - Oldalra pillantottam és szó szerint leesett az állam, mikor megláttam a tükörben Emmettet a mellette álló Jake-kel, akik szmokingban feszítettek az ajtóban.

- Rosalie, te nem szólsz erre semmit? - néztem rá kibúvót keresve, de csalódnom kellett.

- Az elmúlt hónapokban történt dolgok után, szerintem is megérdemelsz egy kis kikapcsolódást. Szóval pár órát azt hiszem, tudom nélkülözni az én nagy macimat. - Hát szó, mi szó, nem ebben a válaszban reménykedtem. Úgy tűnik, mindenki összefogott ma ellenem. Kísérőink mellénk léptek, majd karjukat nyújtva lekísértek minket a nappaliba, ahol már a család hiányzó tagjai vártak bennünket egy-két fotó erejéig.

Edwardon lehetett látni, hogy nem tetszik neki Nessie ruhája, aminek félre vonva feleségét, hangot is adott.

- Szerintem ez akkor is túlságosan kivágott ruha, nézd már meg, hiszem az egész háta látszik, de majd beszélek én a húgocskám fejével. És Jake is jobban tenné, ha feljebb vinné a kezét, mielőtt ripityára töröm neki.

- Edward, kérlek ne hisztizz. A lányunk lassan felnőtt nő lesz, különben is, ezt a ruhát én választottam, szóval ha gondod lenne vele, azt velem beszéld meg. - Elmosolyodtam, mert Edwardnak nem kellett több, azonnal elhallgatott.

A kabátjaink körültekintően lettek kiválasztva, ezért pont illettek a ruhákhoz. A következő meglepetés a jármű volt, ami a bál helyszínére fuvarozott minket, egy limuzin. Elköszöntünk, majd mindannyian beültünk. Nessie és Jake szerelmesen pislogtak egymásra, míg én a ruhámmal babráltam.

- Mi a baj? - kérdezte Emmett egy kis idő elteltével.

- Semmi, csak eredetileg úgy volt, hogy Seth fog elkísérni a bálba, aztán megváltozott minden és emiatt sem akartam eljönni, fura nélküle itt lenni. De beszéljünk másról, ez hányadik bálod? - Tereltem másra a témát, mielőtt kibuggyanna az elsõ könnyem, amivel tönkretenném a tökéletesen elkészített sminkem.

- Ez egy jó kérdés, a huszadik után már nem számoltam - mosolygott a tőle megszokott módon Emmett. Nagyjából öt perc múlva megérkeztünk az iskolához.

Már az előtérben összefutottunk néhány osztálytársunkkal, akik már akkor is jól éreznék magukat, ha a kocsijukig eljutnak két lábon. Emmett lesegítette rólam a kabátom, majd elindultunk a feldíszített tornaterembe. A terem nagy része táncparkettből állt, míg a megmaradt helyen asztalok voltak kitéve. Egy ilyen asztalnál pillantottam meg MaryAnnt és Leslie-t. Lesile, amint észrevett, a puncsos tál felé mutatott, majd nyomott egy puszit kedvese fejére.

- Megyek iszom egy kis puncsot, ti kértek? - néztem Emmettre, de ő csak elfintorodott. Nessie-ék annyira el voltak foglalva egymással, hogy meg sem hallották, amit kérdeztem. Odasiettem az asztalhoz, és úgy tettem, mintha tényleg csak italért mentem volna, aztán Leslie-hez fordultam. - Mi a gond?

- MaryAnn nagyon görcsölt egész nap, de azt mondta, ez az érettségi bál, ezért esélyem sem volt lebeszélni róla, hogy eljöjjön. Nagyon féltem, mert ilyen ezelőtt soha nem fordult elő, mit csináljak? - Leslie nagyon ideges volt, próbáltam megnyugtatni, de fogalmam sem volt, mit kéne mondanom.

- Figyelj, én nem vagyok orvos, de hallottam róla, hogy a nőknek szokott néha görcsölni a hasuk terhesség alatt. Próbálj megnyugodni, mert ezzel csak őt is felidegesíted. Menj vissza hozzá és vigyázz rá. - Terelgettem vissza az asztalukhoz, Leslie-t. Puncsos pohárral a kezemben sétáltam vissza a többiekhez, akik idő közben elfoglaltak egy asztalt. Éppen leülni készültem, mikor Emmett megragadta a karom és magával húzott a táncparkettre. Fogalmam sincs hány számot tomboltunk végig, mire következett egy lassú dal. Elég esetlen voltam lassúzás terén, de Emmett, mint ebben jártas ember, kezét derekamra tette. Néhány másodperc után torokköszörülésre lettem figyelmes, majd egy ismerős hangra.

- Felkérhetem a hölgyet? - Hátra fordultam és megpillantottam Seth-et ugyanolyan szerkóban, mint amilyenben Jake és Emmett is volt.

- Természetesen. - Nagyon csúnyán néztem Emmettre, miközben az „áruló” szavakat suttogtam neki, amit persze így is tökéletesen hallott. Nem tett mást, csak mosolygott.

Helyet cseréltek Seth-tel és Emmett már el is tűnt. Annyira zavarban voltam, hogy párszor sikerült is rálépnem Seth lábára, amit ő egyszer sem említett meg.

- Gyönyörű vagy! - Jaj ne, most mi a francot csináljak, pedig olyan jól indult ez a mai este.

- Am, köszönöm. Te is nagyon fess vagy! - Próbáltam minél nagyobb távolságot tartani közöttünk tánc közben, de mintha összeesküdtek volna ellenem, mert valaki folyton nekünk jött, így egyre közelebb kerültem Seth-hez, alig mertem levegőt venni a közelében. Az egyetlen esélyem ebből a helyzetből szabadulni az volt, ha a következő dal ismét gyors lesz. Szerencsémre, tényleg így lett. Amint felcsendült egy gyorsabb ritmusú zene kitéptem magam Seth öleléséből és sietve távoztam a teremből a suli háta mögé. Kellett egy kis levegő, mert odabent az összes elfogyott.

Sajnos nem sokáig maradhattam egyedül, mert a falnak támaszkodva megéreztem Seth forró leheletét a nyakamon. Megfordultam és szembe találtam magam vele. Egyre közelebb hajolt hozzám és én készültem minden eddigi döntésemet feladni, csak hogy újra megízlelhessem puha ajkait, ám ekkor olyan valami történt, amire senki sem számított.

- Nem akarok zavarni fiatalok, de Mandy sürgősen jönnöd kéne, MaryAnnek elfolyt a magzatvize és elvesztette az eszméletét, Leslie pedig kiborult, kell valaki, hogy mellette legyen - közölte Emmett.

Sziasztok!

Feltettem egy kis ízelítőt a következő fejezetből. Valamikor a héten, pedig jön a teljes fejezet.
Puszi:)
Carly

Fontos!!!

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki írt komit akár ide, akár a többi történethez. Az előző bejegyzésemben azt írtam, hogy e hét elejére vagy közepére Que quowle-én fent lesz a friss. A helyzet úgy alakult, hogy egyelőre fogalmam sincs mikor lesz bármelyik blogomon friss, mert az égiek összefogtak ellenem és a gépem elszállt. Jelenleg bátyám gépéről írok, de sajnos ennél sem lehetek annyi ideig, hogy begépeljem, átküldjem bétámnak és utána feltegyem a következő fejezeteket. Amint az egyik haverom lát rá megoldást, hogy orvosolja a masina problémáját felkerülnek az új fejezetek mindegyik történetből. Annyiból könnyebb dolgom lesz már akkor, hogy csak gépelnem kell, mert közben azért írom egy füzetbe az ötleteimet. Szóval szeretnék egy kis türelmet kérni tőletek, amilyen gyorsan csak tudom/tudjuk megoldjuk a helyzetet, de ígérgetni nem akarok.

Puszi:)
Carly

A következő fejezetről:$

Sziasztok!

Köszönöm a kommentárokat, nagyon rendesek vagytok. A héten nem lesz friss, mert húgom szalagavatója pénteken van, ezért sok a dolgom, de jövőhét eleje-közepe felé már olvashatjátok az új fejezetet.

Puszi:)
Carly

16. fejezet: Készülődés

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, bár azért kellett némi ösztönzés hozzá, de ettől függetlenül köszönöm! Ígéretemhez híven meghoztam a frisst:) Szeretnélek, titeket megkérni, hogy most ne kelljen ilyen "fenyegetéshez" folyamodnom, mert utálom az ilyet. Szóval, írjátok meg ha tetszik, de azt is ha nem. Elviselem a kritikát, jöhet jó és rossz is egyaránt. Az is teljesen mindegy, hogy kommentként a fejezet végére vagy chat - be írjátok a véleményt, csak még egyszer kérlek titeket jelezzétek valahogy.

Puszi:)
Carly

UI:Ha lesznek kommentek, akkor legkésőbb egy - másfél hét múlva fent lesz a friss.

Komolyan elgondolkoztam mindazon, amit Emmett mondott. Talán tényleg nem kéne elmarnom magam mellől mindenkit, hiszen ők csak segíteni akarnak. Igaz, ami igaz, Emmettet sem láttam még ilyen komolynak, bár a történtek fényében nem is csoda, hogy van egy vicces álarca, amivel mindent elrejt. Ennek tudatában kell átgondolnom újra mindent.

Addig minden rendben van, hogy visszatérek a régi önmagamhoz és normális leszek a barátaimmal, de Seth-tel mit kezdjek? Tudom, hogy szeret, de nem mehetek oda egyik napról a másikra és mondhatom azt neki „Figyi, felejts el mindent, amit a fejedhez vágtam, mert igazából csak el akartalak magamtól taszítani”. Felültem az ágyon, hogy leszálljak róla, mert egy kicsit elgémberedtem. Szükségem volt mozgásra, ahogy minden végtagomnak, főleg a lábaimnak. Amint szilárd talajt éreztem, mintha ólomból lett volna mindkettő, hatalmas puffanással estem a földre. - Hogy az a.... - már, majdnem elkáromkodtam magam, mikor kopogás zavart meg.

- Mandy, jól vagy? Olyan volt, mintha esést halottam volna, minden rendben? Bemehetek? - Csodás, így sem tudom, mit érzek, ráadásul itt ülök a mozdulatlan lábammal satnyán a földön, erre megjelenik az emlegetett szamár. Már ismerem, addig úgy sem megy el, míg nem tud biztonságban, szóval sok választásom nincs.

- Jól vagyok, az esés én voltam, de minden rendben, úgyhogy gyere. - Annyira szánalmasnak éreztem magam, ahogy belépett és meglátott a földön tehetetlenül. Azonnal odasietett hozzám, majd felemelt, hogy visszategyen az ágyba, de közben kérdőn nézett rám. - Ne nézz már így rám, csak egy kicsit meg akartam sétáltatni a lábaimat, mert elzsibbadtam ebben a sok fekvésben, de ezek a mihasznák nem akartak megmozdulni – kezdtem el ütni a lábaim, de persze nem teljes erőből csak jelzés kép -, ez lehetett a zaj oka.

Seth olyan óvatosan tett le az ágyamra, mintha bármelyik pillanatban eltörhetnék. Próbáltam kerülni a szemkontaktust, de sajnos nem mindig sikerült. Bele is futottam, abba az ellenállhatatlan kiskutya nézésébe, csak a kérdése tudott kizökkenteni, abból, hogy elveszek gyönyörű barna szemeiben. - Hogy vagy?

- Jól vagyok! - mondtam határozott hangom, majd számba vettem, mi is történt velem az elmúlt pár napban. Lássuk csak, egy szadista vámpír betört a házunkba, úgy játszott velem, mint macska az egérrel, az az állat majdnem megerőszakolt – így visszagondolva a szobában történtekre, rögtön kirázott a hideg -, és nem utolsó sorban megharapott, amitől nem haltam meg ugyan, de ezt csak a szerencsének köszönhetem és a méregre immunis szervezetemnek, bár erről is csak azért tudok, mert Emmett elkotyogta, miközben elmesélte az életét. Seth-et elnézve, nem nagyon hitte el az előbbi kijelentésemet. - Jól leszek, nem kell aggódnod, viszont farkas éhes vagyok.

Életemben nem ijedtem meg annyira, mint mikor kivágódott az ajtó, mert azt hittem valaki megtámadott minket, de szerencsére csak Emmett volt az, egy akkor tálcával amit még életemben nem láttam, igaz a rajta heverő étel mennyisége sem volt éppen kicsinek mondható és valami inas ruha is volt rajta, úgy nézett ki, mint egy pingvin. - Kisasszony az ebédje tálalva. Gondoltam szeretné inkább itt fogyasztani, ezért is merészeltem felhozni önnek. - Igen ez az az Emmett, akit én ismerek, bár a komoly oldalát megismerve csak még jobban szeretem.

- Ó, ez rendkívül kedves öntől... - Soha nem játszottam még ilyet, szóval fogalmam sem volt, mit kell ilyenkor mondani.

- Szólítson kegyed nyugodtan Janne-nak. A mai napon én leszek az inasa, bármi óhaja-sóhaja van, csak csilingeljen - nyújtott át egy aranyos kis csengettyűt, amitől hosszú ideje először nevetnem kellett.

Miután elmúlt a nevetőgörcsöm, sikerült nagy nehezen szóhoz jutnom, bár a hasfájásom még sokáig emlékeztetett erre a kis jelenetre. - Köszönöm Janne, szívesen lementem volna magam megebédelni, de sajnos a lábaim valami miatt felmondták a szolgálatot, így eme tervem kudarcba fulladt. Nem tudja véletlenül, merre vannak a többiek?

- Ha jól hallom még nagyjából egy perc és hazaérkeznek. Seth, légyszives menj, és szólj Quilnek, hogy Amanda felébredt, addig mi itt maradunk és vigyázunk rá. - Seth engedelmesen felállt, majd egy puszit nyomva arcomra távozott a szobából.

Emmett, vagyis jelenleg Janne megvárta, míg mindent meg nem eszek. Hallani lehetett, ahogy Alice és Rosalie kint azon vitatkoznak, melyikük jön be hozzám először. A dolgot Nessie döntötte el, mert amint kinyílt az ajtó vámpír gyorsaságát kihasználva és azt, hogy a nagynénéi nem számítanak rá, már a szobában is volt és grimaszt vágva a nénikre csapta az ajtót. Kintről még lehetett hallani Rose és Alice mérgelődését és Emmett dörmögő hahotázását. Ezt nem hagyhattam én sem egy kis kuncogás nélkül.

Nessie kecsesen az ágyamhoz szökkenve – ebben, akármennyire is nem akarta, olyan volt mint Alice -, megölelt, majd miután már az összes levegőt kiszorította belőlem, helyet foglalt mellettem az ágyon. - Hogy vagy? Mi történt, a házatokban? Esme-vel jártunk ott és azt hiszem szükség lesz némi felújításra.

- Az egy csomó pénz lesz, szóval szerintem ez a felújítás dolog még váratni fog magára egy darabig. Én úgy saccolom nagyjából tíz évet, ha jól számolom. Jelenleg ugyanis se Quilnek, se nekem nincs rá annyi pénzünk. - Szontyolodtam el, mert a ház romba döntése ki is ment a fejemből. Ráhajtottam a fejem Nessie vállára – mert ő magasabban volt, mint én -, hogy egy kis levegőhöz jussak.

- Nincs gond, nekünk van egy csomó pénzünk, amit úgysem tudunk elkölteni... - Nem hagytam Nessie-nek, hogy befejezze amit elkezdett.

- Arról szó sem lehet, már a temetést is ti álltátok. A ház felújítását, majd megoldjuk valahogy Quillel. A rezervátumban nagyon összetartóak az emberek, szóval biztos lesz, aki segít. Különben is, olyan megalázó, hogy még a temetést sem tudtuk kifizetni és most jut eszembe apa tett félre a jogsimra valamennyi pénzt, az talán elég lesz egy ideig.

- Apropó jogosítvány, hát az a helyzet, hogy apa beíratott minket – mutatott rám, majd magára – egy autósiskolába és holnapután már kezdünk is, de ne légy emiatt nagyon ideges - húzta el a száját, mert látta, hogy kezdek bepipulni, aztán felpattant az ágyamról, de az ajtóból még visszaszólt. - Nagyapa jön megvizsgálni, szóval én mentem is, még valamikor benézek.

Éppen meg akartam szólalni, mikor egy gyors helycserés támadással egyik pillanatról a másikra Carlisle állt az orvosi táskáját szorongatva Nessie helyén. - Ezt mégis hogy képzeltétek? A hátam mögött intézkedtek? - estem neki a védtelen dokinak.

Rá nem jellemző módon ledobta a táskáját, majd védekezően feltette a kezét, amitől olyan érzésem volt, mintha félne tőlem, ami vicces volt, főleg egy ilyen idős vámpírtól. - Én erről az ég világon nem tudtam semmit. Ugyanúgy most hallottam róla először, mint te. Szóval, hátrébb az agarakkal, ha kérhetem - kezdett el mosolyogni, mire én először visszamosolyogtam, aztán lenéztem, mert tényleg oktalanul ugrottam neki szegény Carlisle-nak.

- Sajnálom, de utálom, ha a hátam mögött szervezkednek. Azt hiszem lesz egy-két keresetlen szavam Edwardhoz. Na, doki, mivel kezdünk, vérvétel vagy milyen finomságot tartogat ma számomra?

- Emmett azt mondta, hogy nem mozgott a lábad, mikor fel akartál állni. Ha nem nagy gond először azt szeretném megvizsgálni, utána természetesen levennék tőled egy adag friss vért, hogy megnézzem teljesen kitisztult-e már a méreg a véredből. Arra is kíváncsi lennék, mi az ami meggátolja, hogy a mérgünk megöljön, emiatt is el kell majd végeznem, néhány vizsgálatot.

A doki megnézte, miért nem működnek az én rakoncátlan alsó végtagjaim, de azt mondta csak a vérkeringésem nem állt még helyre teljesen. Amint eljut az összes vér oda, ahova kell újra rohangálhatok, mint pók a falon. Carlisle három fiolányi vért vett le tőlem, hogy vizsgálódni tudjon egy kicsit, utána magamra hagyott. Egyedül voltam a gondolataimmal, ami nem volt jó, mert folyton előjött az a kép, ahogy a földön heverek, felettem pedig a szadista, aki éppen meg akar erőszakolni, és csak a lélekjelenlétemnek köszönhetően nem sikerült neki. Egy párszor eszembe jutott, hogy csengetek Emmettnek, de őt sem akartam egyfolytában ugráltatni. Tudom, hogy nem fáradna el, de az akkor sem én lennék, bár a pingvin ruhában tényleg röhejes volt. Újra kopogtak és Rosalie dugta be a fejét.

- Szia! Bejöhetek? - kérdezte, de a válaszom meg sem várva, már a szobában is volt. Komoly arccal leült velem szemben, majd megfogta a kezem. - Akarsz beszélni róla? - kérdőn néztem rá. - Edward elmondta, mit látott a fejedben nemrég, és mivel velem is történ már ilyen, arra gondoltam talán kibeszélnéd magadból.

- Először is a gondolataim maradjanak csak a sajátjaim – kiabáltam, hogy Edward is biztosan meghallja –, másodszor én, am köszönöm, hogy segíteni akarsz, de azt hiszem le tudom rendezni a dolgot magamban, csak kell egy kis idő. Kicsit sok ez, így nekem egyszerre, kell némi idő, míg mindent helyre teszek ide bent - mutattam a fejemre, mire Rosalie együtt érzően rám mosolygott és nem kérdezett tovább erről.

Nagy csörömpölés hallatszott kintről és Alice hangja, majd az ajtó újra kicsapódott. Kezdem sajnálni azt az ajtót, szép lassacskán ki fog szakadni, ha a család ilyen hévvel járkál ki-be a szobából. - Azt tedd oda, azt meg oda. - Irányította férjét, aki egy hatalmas ruha kupac alatt rejtőzött, amit a fotelban helyezett el, míg Alice az asztalra pakolta minden smink felszerelését.

- Am, te meg mi a fenét csinálsz Alice?

- A ruhák holnaputánra kellenek, mert ugye nem mehetsz akárhogy abba az autósiskolába. A smink próba pedig a szalagavatóhoz kell.

- Nincs ehhez még egy kicsit korán? - kérdezte húgát Rosalie.

Végzetes hiba volt a válaszom, főleg Alice-t ismerve. - Szerintem nincsen, legalább addig is csinálok valamit, mert ez a punnyadás, már az agyamra megy.

E téren tényleg lehettem volna okosabb is, mert az elkövetkezendő három hétben, már odáig fajultunk a próbákkal, hogy kezdett az agyamra menni. Különben is párom sem volt a szalagavatóra, viszont jó hírnek számított, hogy a jogsim felé vezető úton simán haladtam, ahogy Nessie is.