:(

Sziasztok!

Nem tudom, mi az oka annak, hogy csak egy komit kaptam az utolsó fejezethez. Nagyon köszönöm demon-nak és Erna000-nak,hogy írt és érdeklődött, de azért ennél többet dolgoztam a fejezettel. Ha nem tetszik írjátok meg, legalább tudnám, min kell javítanom. Szóval írjatok komit, mert nem lesz több fejezet, amíg nincs legalább, még 3 hozzászólás.
Lehet, akár a chat-be is írni, köszi.

Puszi:)
Carly

Hír a frissről:(

Sziasztok!

Ezt a bejegyzést, minden blogra felteszem. Tudom, hogy vannak akik már nagyon várják a frisst. Sajnos e hónap végén már nem kerül fel, és decemberben sem tudom pontosan mikorra tudom hozni. Az ihlet megvan mindhez, de magánügy miatt nem lesz lehetőségem megírni, amint lesz fejlemény közlöm. Ha esetleg mégis megtudom írni, azonnal felteszem.

Puszi:)
Carly

15. fejezet: Régi idők emlékei, új idők fájdalmai

Sziasztok!

Igen jól látjátok fent a friss. Sajnálom, hogy eddig kellett rá várni, de most itt van:) Ez a rész, inkább egy kis visszaemlékezés. Úgy döntöttem kreálok Emmett-nek egy kis háttér történetet, vagy legalábbis megpróbálkozom vele. A következő fejezet még nem tudom, mikor jön, de amint tudom hozom. Sajnos beletelhet, akár 2-3 hétbe is. Még valami, ezt a fejezetet GoOofy-nak ajánlom, mert pár nap múlva szülinapja lesz:) Boldog Szülinapot GoOofy!!! Puszi mindenkinek:) Carly

UI: Kérlek írjátok meg, hogy mit gondoltok a fejezetről. Előre is köszönöm!!!

/Emmett szemszöge/:

Már három és fél napja, hogy az a mocsok megharapta Amandát. Közel állt a halálhoz szegény lány, de szerencsére, mint kiderült immunis a mérgünkre, viszont azóta sem tért magához. Sokkal erősebb, mind testileg, mind lelkileg, mint a legtöbbünk pedig, mi már sok mindenen keresztül mentünk az évtizedek során.

Seth benyugtatózva alszik a másik szobában, a többieknek pedig vadászniuk kell. Rosalie akart itt maradni Mandyvel, de neki is táplálkoznia kell, én viszont erős vagyok, bármeddig kibírom. A farkasok, mióta újra fel tudják venni alakjukat, folyton őrjáraton vannak. Két csoportra osztva, az egyiket kivételesen Quil vezetni. Az első nap még ugyanígy itt volt, mint Seth, de egyszerűen nem bírta tovább, tennie kellett valamit, hogy ez többet ne történhessen meg. Nem tudtam mivel elütni az időmet, ezért visszaemlékeztem a régi időkre. Annyi szörnyűség történik a világban, és erre az eredeti családom a legmegfelelőbb példa. Azt mondják, a vámpírok nem igazán emlékeznek az előző életükre, hát akkor én egy kivétel lehetek, mert kristálytisztán tűnik fel előttem, emberi életem minden egyes mozzanata.

- Elmesélek neked valamit, amit csak Edward és Carlisle tud a családból. Hasonlítasz a kishúgomra Elizabeth-re. Ugyanazt az önfejűséget és makacsságot látom benned, mint benne. Bármit megtett csakhogy a családjának jó legyen. Három év volt köztünk. Ő volt az, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem. A szüleim tehettek bármit, ha Elizabeth-nek nem volt kedve megcsinálni, amit mondtak neki, az Istenért sem tudta rávenni senki, még én sem. Szerelmes volt egy vele egykorú fiúba, aki nem volt ugyan kimondottam gazdag, de ha az ember szerelmes, nem is ez számít. Számtalanszor kellett megakadályoznom Atyánkat, hogy szíjjal verje meg a saját lányát, igaz apánkról tudni kell, hogy ő sem volt éppen az a kimondott minta polgár - hiába az a kor más volt, abban az időben még bármikor megverhette az ember a gyermekét anélkül, hogy bármi baja származna belőle.- Ivott és kártyázott.

Mikor tizennyolc évesen be kellett vonulnom, fájó szívvel szálltam fel a vonatra. Megígértük akkor egymásnak, hogy mindennap írunk, ami egy ideig így is volt, aztán a tizenkilencedik születésnapom előtt, a levelek kezdtek egyre ritkábban jönni. Egy nap, mikor az első eltávozásomat kaptam, kora reggel értem jöttek, hogy azonnal menjek haza, mert édesanyánk a halálán van. Az egészet nem értettem, hiszen mikor eljöttem otthonról még kicsattant az életerőtől, most meg azzal jöttek, hogy nemsokára félárva leszek. Hazaérve szembesültem a történtekkel. Egy lelkileg teljesen összetört Elizabeth-et találtam, akin már nyoma sem volt a tőle megszokott huncut, mégis bájos mosolynak. Ráadásul, mint kiderült, akarata ellenére eljegyezték az én legjobb barátommal Andreé-val, mert állítólagos barátomnak ez külön kérése volt. Elizabeth folyton elutasította Andreé közeledését, ezért úgy gondolta, így megkaphatja. Akkor még azt hittem, azért akarja ennyire, mert tényleg szereti.

Miután elmentem, apám már majd' mindennap ivott, aminek édesanyám és a húgom látta kárát. Olyan mélyre süllyedt, hogy a végén képes volt a saját lányát eljátszani pókeren, és mikor édesanyám ezt megtudta nem bírván tovább, felemelte szavát. Sajnos, ez lett a veszte. Az apámnak mondott vadállat nekirontott édesanyánknak, és addig ütötte, míg eszméletét nem vesztette. Mikor az orvos eljött hozzánk, be akarta vitetni édesanyámat a kórházba, apámat pedig a rendőrségre, de mi egy befolyásos családnak számítottunk akkoriban, ezért ez nem volt lehetséges. Gyűlöltem apámat, mert végig kellett néznem, ahogy édesanyám a kezeim között hal meg, és nem tehettem ellene semmit.

Próbáltam beszélni húgommal, és rávenni, hogy szökjön el velem egy jobb élet reményében, de meg sem hallgatott. Egyszer sikerült mégis szóra bírnom, de annak a vége is csak az lett, hogy a temetés után, mielőtt visszamentem volna a seregbe, jól összevesztünk. Ekkor találkoztunk utoljára emberi életemben. Mialatt én a seregben harcoltam a hazámért, kitűzték az esküvő időpontját. Épp oda igyekeztem, mikor megtámadott az a medve, halálos sebet okozva, ezután talált rám kedvesem és magával vitt egy új élet felé, megmentve ezzel.

Mandy nagyot sóhajtott, mire én azonnal abbahagytam a mesélést és felpattantam, hogy megnézzem történt-e változás, de semmi. Visszaültem az ágy mellé tett székre, hogy folytassam életem történetét.

Mikor először magamhoz tértem vámpírként, az első gondolatom Elizabeth volt. Kérdések sora merült fel bennem. Féltem, hogy baja esik. Edward volt oly rendes és segített. Megbízott egy magánnyomozót, kutasson egy kicsit a húgom után. Valahogy megnyugvást találtam, mikor Edward jó hírekkel szolgált. Elizabeth-re vigyáztak, ráadásul egy olyan ember, akiben feltétel nélkül megbíztam. Az is világossá vált számomra, hogy boldog. Kicsivel több, mint egy évnek kellett eltelnie, míg teljesen hozzászoktam az állati vérhez. Mikor már teljesen bizonyos voltam a dologban, kimerészkedtem az emberek közé is. Eközben egyre jöttek a hírek, volt köztük jó és rossz is egyaránt. Az egyetlen rossz hír – már, akinek a történtek után ez az lehet - az volt, hogy apánk egy átmulatott, adósságokkal teli éjszakán, nyomtalanul eltűnt. Nem lepődtem meg, mikor Edward arról is tájékoztatott, hogy a magánnyomozó könnyebbséget látott húgom arcán, megtudva mi történt apánkkal. Volt egy hír, amitől majdnem kibújtam a saját bőrömből – Rosalie nem is értette, mi ez a nagy jókedvem, mindig jókedvű voltam, de ez most más volt -, a húgom babát hordott a szíve alatt.

Látom kellett Elizabeth-et, ha csak messziről is, de látnom kellett. Biztos akartam lenni abban, hogy tényleg maradéktalanul boldog. Egy hajnalon, mikor senki nem figyelt rám és Rosalie is vadászni volt Esme-vel, kiosontam a házból, majd elindultam húgomék háza felé. Odaérve felmásztam az egyik fára, amiről úgy sejtettem, pont az ő ablaka felé néz, majd letelepedtem egy szemközti ágon. Ha valaki észrevette volna – amire vajmi kevés esély volt -, hogy a fán csücsülök, azt hihette, valami perverz állat vagyok - és így visszagondolva, tényleg olyan voltam, mint egy kukkoló – pedig csak egy báty, aki a húga biztonságáért aggódik, mint utólag kiderült, nem alaptalanul. Az az éjszaka már örökre kísérteni fog, míg a lángok martaléka nem leszek. Bárcsak képes lettem volna megvédeni húgomat. Ha ember lennék, hiába vagyok férfi, most patakokban folynának könnyeim. Jasper sokszor érzi a bűntudatomat, amivel nem tud mit kezdeni. Ő sem tudja mi történt velem, viszont akkor is érezné a bűntudatom, ha éppen nem ezzel a képességgel áldották volna meg. Rosalie is rengetegszer kérdezte már, min merengek el néha, de ő azt hiszem, nem értené. Szeretem az én Rosalie-mat, és nem akarom látni , hogy megsajnál. Azt hiszem, ahhoz engem túl büszke férfinak teremtettek.

A mai fiatalok hatalmas változáson mentek át, ebben a nemzedékben lassan a nők veszik át a férfi szerepét, és a fiúk a lányok szerepét.Régen nem volt kérdéses, hogy a férfi volt a védelmező, aki bármi áron megvédi szíve hölgyét. Ma már annak is örülhetnek, ha nagy nehezen ki tudnak magukért állni a nőkkel szemben. Nem alaptalanul, a nők rájöttek, hogy nem csak a tűzhely és a gyereknevelésre teremtettek, ami miatt tisztelem is őket. Ha már a férfiak ennyire tunyák lettek, kellenek emberek, akik átveszik a vezetést.

Néztem, ahogy húgom édesdeden alszik, kezét óvón nagy pocakján tartva. Hallgattam az ő és unokahúgom vagy unokaöcsém szívverését. Mondhat bárki, bármit ez a világ leggyönyörűbb dallama.

Nekem és Rosalie-nak nem adatott meg ez a kivételes lehetőség, viszont mikor Nessie megszületett, mégis volt némi remény, még akkor is ha nem a mi gyermekünk.

Órákig mozdulatlanul ültem az ágon és figyeltem húgom minden sóhaját, egy idő után feltűnt, hogy egyedül van, de erre is megvolt a magyarázat, vagyis azt hittem, hogy megvan. Andreé egy kereskedő fia volt. Mikor megházasodott, átvette apjától az üzletet, ezért sokat kellett utaznia. Náluk sem volt jobb a helyzet, mint nálunk, az ő apja sem volt éppen az a mintaapa. Emlékszem, Andreé mindig azt mondogatta, ő soha nem lesz olyan, mint az apja. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Elizabeth az éjszaka közepén felkelt, mert kiszáradt a torka, időközben Andreé is megérkezett. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy bűzlött a piától és a szivarfüsttől, amit a kifinomult szaglásom miatt, még onnan is tisztán éreztem. Felrémlett bennem apám, neki is pont ilyen undorító szaga volt, mikor néha hazaesett a tivornyáiról.

Leugrottam a fáról, majd az egyik hatalmas ablakhoz sétáltam, hogy megnézzem mi történik odabent. A húgom és a férje félúton találkoztak össze a lépcsőn. Elizabeth azon nyomban számon kérte urát, hogy ilyenkor jár haza, legalább egy kis tisztelet lehetne benne, hiszen nemsokára gyermekük születik. A másodperc tört része alatt következett be a tragédia. Andreé ki akarta tépni kezét az őt éppen visszatartó Elizabeth-éből, mikor meglökte. Húgom ettől elvesztette az egyensúlyát, ennek következtében leesett a lépcsőn. Ledermedve álltam az ablak előtt és hallgattam Elizabeth és babája egyre lassuló szívverését. Andreé ahelyett, hogy hívta volna az orvost, pánikba esett. Összeszedte pár ruháját, és magára hagyta éppen haldokló nejét, s gyermekét. Észbe kapva, mielőtt kiléphetett volna az ajtón, ott teremtem. Mikor meglátott, falfehér lett és hátrálni kezdett, ahogy elkezdtem morogni. Beléptem a házba, de nem bántottam, pedig megérdemelte volna. Felvettem húgomat a földről vigyázva, nehogy fájdalmat okozzak ezzel. Kinyitottam szemét, majd felemelte kezét és megsimogatta akkorra már márvány keménységű arcomat - Egy angyal. -, csak ennyit mondott, mást nem. Siettem, ahogy csak tudtam, hogy abba a kórházba érjünk, ahol Carlisle akkoriban dolgozott, de már késő volt. Elizabeth pont úgy halt meg a kezeim között, akár csak édesanyám. Ott a kórházban, Elizabeth élettelen teste mellett megesküdtem, hogy Andreé lassan és kínok között fog meghalni.

Kerestem mindenhol, de vámpír képességeim ellenére sem találtam meg, aztán egy nap, mikor már feladtam a dolgot, szembetalálkoztam vele egy félreeső kis utcában. Hajléktalan volt – mivel a kereskedése csődbe ment –, öreg és beteg. Odasétáltam hozzá, megálltam előtte, mikor meglátott a szemei elkerekedtek, egyáltalán nem találta a szavakat. Tisztán éreztem félelmét, fortyogtam a dühtől. Már épp el akartam törni a nyakát, mikor elnyöszörögte, hogy rákos és úgy sincs sok ideje hátra, felőle nyugodtan öljem meg, hiszen azzal csak jót teszek neki. Ekkor valami, mintha átkattant volna az agyamban, letettem a földre és magára hagytam, hogy egyedül és lassan haljon meg. Vágyam teljesült.

- Sajnálom a húgodat, de hidd el, velem soha nem történhet ilyen, vagy legalábbis remélem. - Annyira belemélyedtem az emlékekbe, hogy észre sem vettem, Amanda magához tért.

- Valószínűleg te is rájöttél már, hogy úgy szeretlek, mint a húgomat. Nem szeretném, ha bármi baj történne veled és azt sem, hogy eldobj magadtól egy igaz szerelmet. Dönthetsz úgy, hogy köszönöd szépen, nem kérsz belőlünk, és akkor egyenesen a vesztedbe rohansz. Vagy hagyod, hogy segítsünk és esélyed lehet egy szebb jövőre – felálltam a székből és elindultam az ajtó felé, kinyitottam, majd megfordulva még hozzá tettem -, a döntés rajtad áll. Láttam Amandán, hogy elgondolkozik, amitől kezdtem egyre jobban érezni magam. Most végre én is hasznosnak érezhettem magam, és nem egy vicces nagydarab macinak, akinek csak a hülyeségeken jár az agya.

Valószínűleg nagyon nem fogtok szeretni:$:$:$

Sziasztok!

Sajnálom, ez még nem a friss. Tény, hogy készülőben van, de egyelőre pontos dátum nincs az érkezésére. Viszont van más, készítettem egy új blogot. Az ég világon semmi köze sincs a Twilight világához, ettől függetlenül remélem tetszeni fog. A címe Reménytelen szerelem: http://remenytelenszerelem.blogspot.com/
A történet Lillyről és az ő titokzatos levelezőtársáról szól. Remélem minél többen ellátogattok, ha már ott vagytok hagyjatok magatok után valami nyomot.
Előre is köszönöm!
Puszi:)
Carly

14. fejezet: Az idegen

/Leah szemszöge/:


Amint Jasper elindult Amandával, én emberi alakomban kezdtem el rohanni az émelyítő szag irányába. Már közel jártam Samékhez, mikor át akartam változni, de nem sikerült. - Mi a franc? - Bármennyire is koncentráltam farkas mivoltomra, az átváltozás nem történt meg.

Mikor odaértem a falkához meglepő látvány fogadott. Az összes falkatag megállt egymással szemben és fogalmuk sem volt, mi történik. Érkezésem után pár másodperccel, már Cullenék is velünk voltak, egyedül Jasper hiányzott a csapatból. - Mi a fene történik? - kérdeztem meg értetlenkedve azonnal.

- Fogalmam sincs, de semmi jót nem sejtek - mondta Edward elmélyült tekintettel. - Valami nagyon nincs rendben, egyikőtök gondolatait sem hallom, Alice-nek nincsenek látomásai és ti sem tudtok átváltozni, viszont mindannyian éreztük az idegen illatot. A vámpír keze van a dologban, valami olyan képessége lehet, amitől a farkasok képtelenek átváltozni, mi pedig csak az ösztöneinkre számíthatunk. - A többiek farkas énjük hiányában két lábon jártak körbe egy kis területet. Sam, Jake és én itt maradtunk, hogy Cullenékkel közösen kitaláljunk valamit.

- A farkasok nélkül sebezhetőek lettünk? - kérdezte Bella, majd lányára nézett. Nem szerettem Cullenéket, de megértettem az aggodalmát.

- Nem hiszem, a képessége ugyan erős, de ha harcról van szó, valószínűleg csak az alapkiképzést kapta. Úgy gondolom, Alice és az én képességem nélkül is el tudjuk kapni. - Ezernyi gondolat kavargott a fejemben, hátha találok valami hatékony megoldást, de nem, egyik sem tűnt jónak. -

- És, mi van Mandyvel? Neki még nem volt túl sok harci oktatása. - Érkezésem óta most először hallottam a Szöszi hangját. Bármennyire is esett nehezemre bevallani, Rosalie talán megkedvelt egyvalakit a fajtánk közül.

- Miatta nem aggódom, mert Jasper vele van, inkább az... - nem hagytam, hogy a doki befejezze mondandóját, csak oldalra mutattam.

- Doki, már meg ne sértődjön, de csak volt - vágtam közbe.

- Mi? - nézett rám, majd Jasperre értetlenül.

- Mondom, már csak vele volt.

- Ti, mit álltok itt, hát nem indulunk az idegen után? Miért nincsenek farkasalakban? - ment oda Jasper nejéhez, majd szorosan átölelte.

- Tesó, neked nem Amandával kéne lenned? - kérdezte a nagy darab Cullen ingerülten. Kezdtem nem érteni a dolgokat, ez a vámpír mindent ennyire összezavar?

- Mikor hazafelé vittem Amandát, éreztem erre az idegen illatát, ezért letettem Mandy-t, mert arra gondoltam valamelyik farkas vagy éppen te, úgyis vigyáztok rá, és elindultam a vámpír irányába, majd itt lyukadtam ki, mint az te is láthatod - kezdett el vitatkozni a két testvér.

Seth időben visszaért hozzánk, de nem talált semmit -" Tényleg meg vagyunk lőve, a farkasságunk nélkül." -, viszont, őt is meglepte Jazz jelenléte. - Amanda, merre van? - Pásztázta körül a területet, ahol éppen álltunk, szerelmét keresve.

- Jasper a nagy stratéga és kivételes tehetségű vámpír, teljesen egyedül hagyta otthon. - Ugrott neki újból testvérének a nagy darab maci.

- Fiúk, ezt most rögtön hagyjátok abba, ha nem veszekednétek itt, már rég az Ateara háznál lehetnénk - emelte fel a hangját, de mégis higgadt maradt a Cullen fiúk „nevelőapja”. - Sam, szólj a falkának, ha visszaérnek, hogy maradjanak egy helyen. Quilt is próbáljátok nyugton tartani, mi addig két csoportra osztva megnézzük, hol jár a vámpír és Amandához is elmegyünk - mondta el tervét a doki. Őszintén szólva, ezt is jobbnak találtam annál, minthogy csak itt veszekedjünk, míg isten tudja mi van Amandával.

- Jacob, kérlek vidd vissza Nessie-t hozzánk és maradj vele - kérte meg Edward meglepően nyájas hangon Jake-et.

- Veletek megyek, Amanda az én barátnőm, ott a helyem – próbált ellenállni apja kérésének Ness, de sokat nem ért vele.

- Rendben, hazaviszem - egyezett bele Jacob, majd felkapta lenyomatát és már rohant is. Még hallottuk, hogy Nessie száját elhagyja az „Azonnal tegyél le, mert ha nem átharapom a nyakad!” kezdetű mondat, amin mindannyian jót mosolyogtunk.

Cullenék két csapatra szakadtak. Alice, Jasper, Edward, Bella és a doki az idegen vámpír után mentek. Emmett és Rosalie, pedig Amandához készültek. Esme marad velünk, mert így tényleg sebezhetőek vagyunk. Miután a nagyobbik csapat elindult, Seth odasétált Rosalie-hoz, hogy egy kéréssel forduljon hozzá. - Rosie, tudom, hogy nem vagyunk túl jóban, de légyszives vigyetek magatokkal - fogta könyörgőre kisöcsém.

A Szöszi összenézett először anyjával, majd férjével. - Rendben, de Emmett fog cipelni.

- Gyere szépen farkaspajtás, pattanj a hátamra, úgy mégis csak gyorsabb lesz. Aztán, nem ám összepisiled magad a gyorsaságtól - mosolygott, miközben Seth elfoglalta helyét, majd egy szempillantás alatt el is tűntek a látómezőnkből.

/Amanda szemszöge/:


A nappali közepén álltam, és Japser már nem volt sehol, pedig lett volna néhány kérdésem. Elhatároztam, hogy magam járok utána minden válasznak. Felrohantam átöltözni. - "Biztos találok egy régi ruhát, amiért nem kár, ha esetleg farkassá kell változnom és szét szakad."

Mikor felértem a szobámba, azonnal a még épen maradt szekrényemhez siettem és idegesen kezdtem benne kutatni. Megnyikordult mögöttem az ajtó és azt hittem, valamelyik Cullen jött vissza. - Jasper vagy nem tudom, melyikőtök az, de válaszokat akarok. - Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

- Fogalmam sincs, ki az a Japser, de nem is nagyon érdekel. - Össze rezzentem az idegen hangra, majd megéreztem az émelyítően édes illatot, amit próbált elfedni egy rendkívül erős parfümmel. Óvatosan megfordultam, még mindig az ajtóban állt, engem fürkészve. - A Mester ki fog bújni a bőréből, ha meglát téged – beleszimatolt a levegőbe -, ez jobb, mint gondoltuk, még az a tipikus korcs szagod sincs. Inkább hívogató, nagyon is az - nyalta meg szája sarkát. - Nem is értem Cullenék, hogy bírják melletted - lépett beljebb, óvatosan.

Szóval, személyesen nem ismerik a Cullen családot, csak hallott róluk. - A Mestered nem mondta, hogy a Cullen klán csak és kizárólag állati vérrel táplálkozik? Különben is, nemsokára itt lesznek, úgy, ahogy a falkám tagjai is és akkor neked véged. - Azon gondolkoztam, hogy átváltozom, de túl nagy farkas voltam, ehhez a szobához. Ha meg is próbálkozom vele az egyetlen menekülési utam az ablak lenne, de az meg nem elég széles. Valahogy el kell érnem, hogy az ajtó közelébe jussak.

- Ebben sajnos, azt kell mondanom, tévedsz. Rengeteg hamis nyomot hagytam magam után, szóval még jó időbe telik, míg egyáltalán megtalálják a hozzám vezető helyes utat - mért végig újra tetőtől talpig és hatalmasat nyelt.

Az én agyam természetesen, végig a szabaduláson zakatolt. - „ De hülye vagyok.” – dorgáltam meg magam gondolatban - „Farkasként nem férek ki az ablakon, de emberként igen.”

Lassú léptekkel közeledett felém, én pedig ugyan ebben a tempóban lépdeltem az ablak felé, hogy ki tudjam nyitni. Félúton megállt, mintha várna valamire, miközben én hátranyúlva feszegettem az ablakot, ami pont most volt szíves beragadni.

- Hiába próbálkozol a szökéssel, mert ha sikerülne is emberi alakodban nem jutnál messzire - vigyorgott rám teli pofával ez a szemétláda. - Azt hiszem elfelejtettem említeni, mi is a képességem. Szeretnéd tudni? - kérdezte, majd összefonta kezeit mellkasa előtt, én pedig csak bólintottam.

Kívülről úgy látszódhatott nyugodt vagyok, de belül legszívesebben sikítottam volna a félelemtől.

- Oké, hát legyen, ha nem gond leülnék egy kicsit. Ne aggódj fáradtságról szó sincs, csak nekem nincs ágyam - „Ó, hogy oda ne rohanjak, még a végén megsajnállak miatta." - Gondoltam. -, és már jó pár évtizede volt, mikor közel kerültem egyhez. - Helyet foglalt az ágyamon, mintha csak éppen bájcsevegnénk. - Hol is tartottam? Ja igen - vett egy nagy levegőt, bár szüksége nem volt rá.

- Mint gondolom már kitaláltad, életemben sem voltam jó ember. Az 1700-as évek közepe felé éltem, bűnözőként. Egyik brutálisan elkövetett gyilkosságom után elkaptak, majd felakasztottak, ám a hóhér csak fél munkát végzett és túléltem, aztán mielőtt észbe kaptak, már meg is lógtam a rend őrei elől. Belebotlottam egy gyönyörű nőbe, aki mint kiderült, pechemre vámpír volt. Miután megharapott, magamra hagyott, ott a semmi közepén. Három-négy nap kínszenvedés után magamhoz tértem, ahogy ma mondják „ farkas éhesen ”. Gondoltam jó útra térek, de te is ismered a mondást: „ Kutyából nem lesz szalonna”, így ártatlan embereket kezdtem gyilkolni és elszedtem minden pénzüket. Pár éve meguntam a dolgot, ezért Volturi testőr lettem. Alec és Jane mellett, Aro legfőbb testőre. Tőle hallottam a jóslatot, ami egy alakváltóról és félvér szerelméről szól - fejezete be életútja elmesélését, amiből egyáltalán nem derült ki, milyen képessége van.

- Rendkívül megkapó történet. Szerintem írd le és adasd ki, viszont azt még mindig nem tudom, mi a te rettentő és félelmetes képességed - kezdtem el heccelni, hátha ez bejön.

- Buta kislány, szóval még mindig nem jöttél rá? - Értetlenül néztem rá, ezért folytatta. - Próbáltál már azóta farkasalakot ölteni, mióta itt vagyok? Azonnal megráztam a fejem, hogy nem, erre ő elkezdett újra mosolyogni, miközben lehunyt szemmel koncentráltam farkas énemre.

- Na, mi az, talán nem megy? – kérdezte, miután már harmadszorra próbálkoztam zéró sikerrel - Végig kellett volna hallgatnod.

Felállt, majd odasétált az éjjeliszekrényem darabkáihoz, aztán felemelte azt a régi babát, amit még kiskoromban aputól kaptam. - Tudod, képes vagyok az embereket manipulálni, hogy azt tegyék, amit csak akarok. Nálatok farkasoknál és a vámpíroknál, pedig blokkolni, mint az átváltozást és bármilyen képességet.

Gyorsan kellett gondolkoznom, hogy valamit kitaláljak. Más esélyt nem látva a menekülésre, rohanni kezdtem az ajtó felé, de félúton elkapta a nyakam és földhöz vágott. Hatalmasat reccsent alattam a padló, mikor földet értem. A kezéhez kapva próbáltam szabadulni fogságomból, nem sok sikerrel. Újra végig vizslatta minden porcikámat, majd ismét végignyalta száját, keze pedig combomra simult.

- Aro, azt parancsolta épségben vigyelek a színe elé, bár azt nem szegezte le midnek kell épnek maradnia - elhelyezkedett felettem, majd szabadon maradt kezével szétfeszítette szorosan összezárt combjaimat, majd elkezdte kigombolni nadrágját és lehúzni a sliccet. Már éppen megtalálta volna a helyes utat, mikor végre sikerült, annyira felhúznom a lábam, hogy hasba rúgjam.

Iszonyatos robajjal törte át a falat szüleim és az én szobám között. Kapva kaptam az alkalmon, feltápászkodtam a földről és futásnak eredtem. Már éreztem a szabadság ízét, mikor két méterrel a bejárati ajtó előtt elkapta a lában és kihúzta alólam.

Reflex szerűen rúgtam egyet, amivel pofán találtam, így újra menekülőre fogtam. Feltépve az ajtót a verandáról leugorva és farkasalakomra koncentrálva végre sikerült átváltoznom. A vámpír ledermedve pislogott rám, én eközben végig morogtam, majd támadó pozíciót felvéve rám vetette magát.

/Seth szemszöge/:


Mikor odaértünk láttam, hogy az idegen támadó állásból szerelmem felé ugrik. Pár másodpercig harcoltak, de szerelmem a harc terén még nem volt olyan tapasztalt, így az idegen hamar ki tudta játszani. Háta mögé kerülve éles fogát szerelmem nyakába vájta, aki azonnal fájdalmasan felvonyított.

- Ne! Édes istenem, ne! - Amint az idegen meghallotta kiáltásomat rám mosolygott, majd földre lökte kedvesem – már újra emberi alakban lévő – testét és elrohant.

- Gyorsan vidd el hozzánk, mi utána megyünk - hadarta el nekem Rosalie és el is tűntek az erdő sűrűjében. Felkaptam szerelmem élettelen testét és a Cullen ház felé kezdtem futni. Nagyjából öt percbe telt, hogy odaérjek. Nessie és Jacob már a verandán vártak minket.

- Mi...mi történet? - kérdezte Ness könnyes szemmel.

- Én, vagyis, hogy mikor mi odaértünk, az az állat megharapta, majd rám vigyorgott. Rosalie és Emmett utána mentek, azt mondták hozzam ide. - Minden porcikám remegett.

Jacob át szerette volna venni tőlem szerelememet, de félrelöktem kezét és azonnal régi szobájába vittem. Letettem az ágyra, majd betakartam, letérdeltem mellé és vártam, hogy újra rám emelje gyönyörű barna szemeit.

– Nem...nem hallom a szívverését, gondolod, hogy... - hallottam meg az ajtóból Nessie suttogó hangját. - Nem, arról szó sincs, biztos csak elájult vagy mit tudom én és gyenge a pulzusa. - Szorítottam még mindig kedvesem kezét.

Hallottam alfám, felém közeledő öles lépteit. Mikor az ágy mellé ért megakarta nézni szerelmem pulzusát, belőlem pedig feltört egy morgás. Jake könyörgően nézett rám, aztán miután megadtam az engedélyt, közelebb hajolt. Verőeréhez érve elkezdte azt tapogatni, aztán Nessie-re nézett és megrázta fejét, jelezve ezzel, hogy nem találja. Nessie hangos zokogásban tört ki, én pedig szakadatlanul vártam, hogy kedvesem felébredjen.

Egy kis ízelítő:

Sziasztok!

Oldalra tettem fel egy kis ízelítőt a következő fejezetből, ami valószínűleg hétvégén jön.

Puszi:)
Carly

Sajnálom:$

Sziasztok!
Szégyellem magam, hogy eddig nem volt friss.
Meg van az ihlet, de eddig még nem tudtam összefüggő mondatokba foglalni. Legkésőbb a hét végéig meglesz a friss, ha minden jól megy a másik blogon is frissítek, de ez még nem teljesen biztos.
Puszi:)
Carly

UI:Most látom, hogy átléptük a 4000 látogatót. Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik eddig velem voltak és azoknak is akik ezután velem lesznek.