Régebben még senki sem hitte, hogy léteznének farkasok és az ők ősi ellenségeik, a vámpírok. Azonban létezik egy ősi quileute legenda, mely egy alakváltó lányról szól, aki bevésődik egy félvér vámpírba, és nemcsak ők, hanem a gyerekeik is olyan hatalommal rendelkeznek majd, amivel átvehetik a vámpír társadalom felett a hatalmat. A legendák néha megelevenednek, avagy teljesen más értelmet kapnak, attól függ, hogy a kiválasztott lány miképpen alakítja az életét. Kövesd végig a történetet, és megtudod, mit hoz az ősi jóslat a szereplők életében!

2010. augusztus 23., hétfő

Díj!



Sziasztok!

Kaptam egy újabb díjat,amit nagyon köszönök Juditnak!!!!
http://www.magicalchange.blogspot.com/


Megírod,hogy kitől kaptad.
Írsz öt dolgot magadról.
Kiteszed a képet a blogodba.
Továbbadod legalább öt embernek.
Hagysz náluk egy megjegyzést.

5 dolog rólam:

1. Rettentő kíváncsi természet vagyok.
2. Volt egy iszonyatosan csúnya macskám,de sajnos eltűnt:(
3. Imádom Taylor Lautnert.
4. Az eddigi Twilight filmek közül az Eclipse a kedvencem.
5. Néha nehezen viselem el az embereket magam körül.

Akiknek ajánlom:

GoOofy: http://carlyfanfic.blogspot.com/

Andi: http://napsugaresholdsugar.blogspot.com!

Donna: http://donna-szeretet.blogspot.com/

Törpilla/Encike/: http://almombanavalosag.blogspot.com/

Bea: http://newlifewithwolf.blogspot.com/

Még egyszer köszönöm szépen a díjat Juditnak!!!

2010. augusztus 17., kedd

8. fejezet: Miért?

Sziasztok!

Fent a friss!
Panaszra senkinek semmi oka nem lehet,mert azt hiszem ezzel a résszel felborzolom az idegeiteket.

Puszi:)
Carly

UI:Ennél a résznél szeretnék sok komit kérni akár chat-be is,mert nagyon érdekel a véleményetek.:)


/Amanda szemszöge/:

- Amanda, kérlek nyugodj meg. Quil velem jött, mert valami hivatalosat kell elintéznem - mondta Charlie, majd a testvéremre nézett, aki még mindig nem nézett fel, csak a földet bámulta.

- Mi az, Charlie, csak nem magát és Quilt küldte apám, hogy ha kell, erőszakkal is, de vigyenek vissza La Push–ba? Mert, ha ez a terv, akkor közlöm, hogy eszem ágában sincs visszamenni oda, amíg el nem fogadják azt, hogy Seth-tel együtt vagyunk - jegyeztem meg epésen, de ezt hamar meg is bántam.

- Édesanyádról és édesapádról van szó, de nem azért jöttem, hogy visszavigyelek. - Bella az édesapja mellé állt, majd megsimogatta a hátát némi biztatást adva ezzel neki. Seth és Jasper pedig mögém álltak. Szerelmem kezét a derekamra csúsztatta, majd magához húzott.

Charlie sóhajtott, és kimondta azt, amire egyáltalán nem számítottam.

- Amanda, sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm veled. A szüleid autóbalesetet szenvedtek. Édesapád azonnal szörnyet halt, édesanyád pedig kórházba szállítás közben hunyt el.

Nem reagáltam semmire. Hallottam ugyan, hogy a nevemen szólongatnak, de nem tudtam, mit csináljak. Olyan volt az egész, mintha az agyam és a testem egyszerre fagyott volna le. Úgy látszik, a testem jobban bírta a dolgot, mert mire észbe kaptam, már a szobámban állva zokogtam.

Az ágyamra feküdtem, és azon imádkoztam, hogy valaki öljön meg, vagy legalább csináljanak rajtam egy alapos agymosást, mert egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy a szüleim már nem élnek.

Szerencsére nem zargatott senki a kérdéseivel, így nagy nehezen elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki megsimogatja a karom, ahogy felnéztem, Alice-t pillantottam meg magam mellett. Az időérzékem teljesen elhagyott, így meglepődve tapasztaltam, hogy már reggel van.

- Csak álmodtam? - kérdeztem reménykedve a pozitív válaszban.

- Nem – térített vissza a valóságba Alice, és láttam a szomorúságot a szemeiben, és azt, ha tudna sírni, most patakokban folynának a könnyei, de ez most nem érdekelt, így a másik oldalamra fordultam, és aludtam tovább.

Nem álmodtam semmit, folyton az utolsó veszekedésem játszódott le apámmal, annyi rossz dolgot vágtunk egymás fejéhez, és már soha nem békülhetünk ki, nem mondhatom el, mennyire szeretem őt és anyát.
Hirtelen támadt fény riasztott fel, ami mint kiderült az éjjeli lámpám volt, mert időközben beesteledett. Nagy nehezen tudtam csak kinyitni a szemem, mert nem elég, hogy be volt dagadva a sírás miatt, még a fény is zavart. Bella és Nessie ült az ágyam mellett, és ugyanazt láttam a szemükben, mint Alice–ében.

- Már este van – mondta Nessie.

- Átaludtál több, mint egy napot – folytatta Bella.

- És? - takartam el a szemem jelezve ezzel, hogy a fény az, ami most a legkevésbé hiányzik. Halk kattanást hallottam, majd pár másodperc múlva elhúzták a sötétítőt és az ajtó is becsukódott. Mikor következőleg felébredtem, megint nappal volt, ahogy a két sötétítő össze volt húzva, volt egy kis rés, amin a nap mégis belopózott, és melegével a nyakamat sütötte.

Éppen úgy, mintha egy kötél lenne. És jobban is esett volna most egy kötél, amivel megfojtom magam, akkor talán nem lenne bennem ez az üresség. Egy halk kis csörömpölés jelezte, hogy nem vagyok egyedül a szobában, ezért kinyitottam a szemem, majd felnéztem. Rosalie állt az ágyam mellett kezében egy tálcát tartott, amin a reggelimet vagy az ebédemet sejtettem.

- Fáradt vagyok, nem akarok enni. – Ebben az egy mondatban nem is hazudtam, ahhoz képest, hogy már több, mint két napja nem ettem egyáltalán, és nem is voltam éhes, csak fáradt.

- Oké, egyezzünk meg – ült le mellém az ágyra –, eszel pár falatot, utána pedig alhatsz tovább.

Letette elém a tálcát, én felültem, megfogta a tányért, felemelte, majd elkezdett etetni. Egyedül Rosalie szemében nem láttam szomorúságot, csak és kizárólag biztatást, ezt csak még jobban megerősítette bennem az, ahogy rám kacsintott. Ettem pár falatot, és közben végig a sötétítő kis résén próbáltam kikukucskálni. Rosalie nagyon rendes volt velem, amint észrevette, hogy már nem esik jól az étel, egyáltalán semmit sem erőltetett, amiért én nagyon hálás voltam neki.

- Köszönöm.

- Nincs mit – mosolygott rám. – Ha gondolod, lent van mindenki a konyhában vagy a nappaliban, gyere le egy kicsit – próbált rábeszélni, de most nem akartam látni a szemükben a sajnálatot.

- Azt hiszem, inkább alszom egy kicsit - bújtam vissza a jó meleg takaróm alá.

/Nessie szemszöge/:

- Hogy van? - kérdeztem izgatottam, mikor Rosalie lejött Mandytől.

- Ugyanúgy, talán csak annyiban javult a helyzet, hogy evett pár falatot – tette le nagynéném a tálcát a konyhapultra. - Seth merre van?

- Kiment nyomokat keresni – jött be nagyapám a verandáról. – Ő is nagyon ideges, - folytatta tovább – arra kért, hogy amíg ő járőrözni van, vagy más miatt nincs itt, vigyázzunk Amandára.

- Mi volt a boncolásnál? - érdeklődött Emmett bácsikám, majd Rose mellé ült.

- Sajnos az, amitől a legjobban féltem. Ez nem egy sima autóbaleset volt, vámpírok keze van a dologban.

- Hányan lehetnek, és mégis ki a francok ezek? - kérdezte anyám ingerülten, mert ő is aggódott.

- Szerintem ugyanazok, akik múltkor erre felé olálkodtak. Hárman vannak, legalábbis eddig úgy néz ki. Az is biztos, hogy nomád vámpírok. A céljukat pontosan nem ismerjük, de az már magában egy feltűnő dolog, hogy együtt járkálnak. Eddig Port Angeles -ből jelentették öt ember eltűnését.

- Ezt nem értem, miért baj az, hogy együtt járkálnak, hiszen mi is egy klánba tartozunk – érdeklődtem, mert nem igazán értettem.

- A nomád vámpírok ok nélkül nem járnak csoportban - vette át a szót kedvenc stratéga nagybátyám. – Eddig két olyan esetről tudunk, amiben nomád vámpírok együtt voltak, és sajnos mindkettőnél elkerülhetetlen volt a harc.

- James, Victoria és Laurent. Meg persze, mikor Victoria visszajött egy Riley nevű nomád vámpírral, hogy az újszülöttekből álló csapatával megölje anyát – néztem fel Jasperre, aki helyeslően bólintott. Nem tudom, hogy jutott eszembe, de valamiért ezt sem tartottam lehetetlennek. - Mi van a Volturival, ha ők vannak a háttérben?

- Ellenőriztünk, Alice nem látott velük kapcsolatban semmit, ami arra utalna, hogy közük lenne ehhez – fordult felém apám.

- Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem is terveznek ellenünk semmit - próbálkoztam még mindig, mert nekem ez az állítás is helyén való volt.

- Rendben, ezt is számításba vesszük, de amíg Alice–nek nincs ez ügyben hasznos látomása, a Volturi miatt ne fájjon a fejünk. - mondta Carlisle, és tovább folytatták a diskurzust a témáról. Nekem annyira a nomád vámpírokon járt az agyam, hogy jóval később sikerült csak észrevennem, mint a többieknek, hogy Mandy két és fél nap után végre lejött a szobájából.

- Mandy! - kiáltottam el magam örömömben, mire ő megeresztett egy halovány kis mosolyt.

- Kérhetek vizet? - Nagymama azonnal mellette termett, megölelgette, víz helyett pedig rögtön narancslével és teával kínálta, majd leültette Emmett közvetlen közelébe.

- Hogy vagy, kis csaj? - bökte oldalba óvatosan, mire ő újfent elmosolyodott.

- Hát - rántotta meg a vállát –, mint látod, még élek. Köszönöm - mondta, mikor Esme odanyújtotta neki a narancslevet. - Quil és Seth merre vannak?

- Quil a temetést intézi – tájékoztatta őt Jacob, majd feszült csend lett. – Seth pedig Forksba ment, be kellett ugrania a boltba.

- És – sóhajtott fel Mandy –, tudjátok már, mikor lesz a szüleim temetése?

- Jövő csütörtökön, délután. – Amanda felajánlotta, hogy segít, annyira sajnáltam. - Neked nem kell ezzel törődnöd, Quilnek segít Alice meg én is. Az összes költséget természetesen mi álljuk, csak nagy nehezen tudtuk rávenni a bátyádat, de végül beleegyezett.

- Viszont mindenképpen visszafizetem, csak mondjátok meg, mennyivel tartozom - pillantott Amanda a nagyapám felé, aki csak bólintott, de mind tudtuk, úgysem engedi a családom visszafizetni a temetésre szánt összeget.

Belefeledkeztem a gondolataimba, mert a suliban ki kellett találnunk egy sztorit, ami végül így hangzott: Renée–nek volt egy nővére, aki elhunyt rákban, és így kerültem Forksba, mert jobbnak látta, hogy Bella mellett nőjek fel. Érdekes módon, ezt mindenki kérdés nélkül elhitte, vagy csak nem akartak kérdezősködni egy olyan családtól, akiktől mindenki frászt kap. Végigpörgettem életem eddigi összes élményét, és hálát adtam Istennek, bár nem vagyok hívő, hogy az én családom együtt van, de felmerültek bennem kérdések is.

Mi lett volna, ha anya nem költözik Forksba? Ha apa nem menti meg anyát? Ha anya nem megy apa után Volterrába? Ha anya nem annyira kitartó a terhességével kapcsoltban. A "mi lett volna, ha?" kérdések is foglalkoztattak, de azok inkább másokkal kapcsoltban. Mi lett volna, ha anya Jacobot választja, vagy Jake nem vésődik belém? Mi lett volna, ha a falka nem segít nekünk a Volturi elleni harcban?

Egyáltalán kik azok a vámpírok? Miért éppen Mandy szüleit szemelték ki és ölték meg, ezzel rettentő nagy fájdalmat okozva mind barátnémnak, mind Quilnek. Telefoncsörgés zavarta meg a gondolatmenetem, Rose azonnal Mandy mellett termett a lány telefonjával, majd átnyújtotta neki a kis kütyüt.

- Szia! - szólt bele a telefonba.

- Figyelj, nagy baj van – mondta MaryAnn nagyon halk és remegő hangon. – Valami megtámadott minket.

- Hol vagytok? - kérdezte idegesen Mandy.

- Lent vagyunk a folyóparton, mégis csak lejöttünk piknikezni... - ennél a pontnál megszakadt a vonal.

- Basszus, megmondtam, hogy maradjanak otthon – azzal nagy csörömpöléssel ért földet a telefon.

Soha nem láttam még ilyen idegesnek Mandyt. Elkezdett remegni, majd futásnak eredt a folyó irányába, még apa is alig tudta utolérni. Nem is sikerült neki csak, mikor már majdnem a folyóparthoz értek. Elképzelni sem tudtam, mi történhetett, aztán megéreztem az ismerős illatot.

Miután elolvastad a fejit és nem értesz valamit,kérlek írd meg vagy kommentbe vagy emailben,de akár chat-be is.
Nagyon szívesen válaszolok.:)
Aki látta a Szex és New York mozifilm első részét,annak talán ismerős lehet ,majd az a párbeszédes rész,ahol Alce,Bella,Nessie és a végén Rosalie bemennek Mandy-hez.

2010. augusztus 14., szombat

Díjak:)




Sziasztok!
A kép most kivételesen fentebb került,mint a bevezető:)
Mint látjátok kaptam két újabb díjat:)
Nagyon szépen köszönöm őket andinak:)
Puszi mindenkinek!!!:D


A legszeretnivalóbb blogger:

Köszönet érte:andinak

http://napsugaresholdsugar.blogspot.com




Szemem fénye blogger díj:

Akiknek ajánlom:

Törpilla/Encike/: http://almombanavalosag.blogspot.com/

Betty: http://sweetdreams-betty.blogspot.com/

Bea: http://newlifewithwolf.blogspot.com/

Donna: http://donna-szeretet.blogspot.com/

Nikki: http://nikki-side-by-side.blogspot.com/

GoOofy: http://carlyfanfic.blogspot.com

GreenGirl: http://embryandlili.blogspot.com/

Drusilla: http://lapushvampirjai.blogspot.com/

Még egyszer köszönte érte andi!


2010. augusztus 9., hétfő

7.fejezet, második rész: Ha viharfelhők gyülekeznek

Sziasztok!

Igen megint jól látjátok,nem telt el egy hét és ismét egy fejezet.
Most nem foglak titeket feltartani az olvasásban egy olyan kis monológgal,mint amilyet az előzőhöz írtam.
Szeretném ismét megköszönni bétámnak,hogy átnézte.
Nagyon-nagyon köszönöm Niki!
Annyit kell tudnotok,erről a részről,hogy egy amolyan átvezető rész,mert ezután kezdődik a főszereplőm számára a pofonok sorozata az élettől.
Szóval ezért se várjatok egy eget rengető fejezetet.
Wáó mégis csak sikerült egy kis monológot írnom:$
Nyomás olvasni!!!

Puszi:)
Carly

UI:Komikat szeretnék,ismét kérni!
Előre is köszönöm!!!:D



Már kinn álltam a parkolóban, amikor Alice megérkezett, és majdnem vele egy időben Jacob is befutott Nessie-ért.

- Amanda, légy szíves, mondd meg Rosalie-nak, hogy egy óra múlva otthon leszek, utána indulhatunk vásárolni - kiabált ki nekem Nessie Jake autójából kihajolva. Elég röhejes volt, ahogy Jacob próbálta visszaráncigálni lenyomatát az ablakból, nehogy kiessen.

- Ez a lány nem teljesen normális, tisztára olyan, mint Bella, mikor még ember volt – kuncogott Alice.

- Ezt miért mondod? - értetlenkedtem, mert hallottam már Bella történetét, de nem az egészet.

- A suliban egyedül Bella haverkodott velünk, utána pedig bejelentette, hogy olyan akar lenni, mint mi. – Elég hülyén nézhettem, így a kedvemért folytatta. – Szerinted ki választaná a mi életünket a saját élete helyett?

- Nem tudom, szerintem ezt mindenki máshogy látja. Szerinted Rosalie vagy bárki szerint rossz ötlet volt, de Bella még most sem így vélekedne erről. Különben is, Bella felnőtt nő, ha úgy gondolta ez a helyes megoldás, senkinek nincs joga ezért kritizálni. A saját életünkről mi döntünk, ha ő vámpír akart lenni, hát legyen. Viszont azt is vedd figyelembe, ha Edward és Bella nem találkoznak, és Bella nem annyira kitartó, Nessie sem lenne - fejtettem ki a nézeteimet a témával kapcsolatban.

Feszült csend állt be az autóban, miután befejeztem a mondandómat, ami Alice-nél csak annyit jelentett, hogy mérges és megharagudott rám.

Remek, nincs elég a bajom, most még Alice-t is magamra haragítottam, mérgelődtem magamban, miközben megérkeztünk az átmeneti otthonomhoz. Már a lépcsőn mentem felfelé, de még mindig azon gondolkoztam, hogyan is engesztelhetném ki Alice-t, amikor valaki megfogta a vállamat.

- Vásárlás – mondta egy nagyon ismerős hang, mire felnéztem. – Vásárlás, azzal ki tudod engesztelni. Ne haragudj, de szinte kiabáltak felém az ő és a te gondolataid - mosolygott Edward, de láttam a szemeiben, hogy neki sem tetszik az okfejtésem.
- Én nem akartam senkit megbántani, csak... - Nem mutattam, legbelül mégis feszült voltam.

- Tudom, és nyugodj meg, mert az soha nem gond, ha megvan a véleményed valamiről. Ebben a témában ráadásul mindenkinek más, de te legalább kimondod, amit gondolsz, ellentétben másokkal és, ezt értékelem. Na menj, szólj Rose-nak, hogy az én kicsi lányom megint nem jön időben – lendített meg az ajtó felé. Bementem a konyhába, de ott csak Bellát találtam.

- Szia! - köszöntem rá, mire ő mosolyogva visszaköszönt. Éppen főzött valamit, így elvettem egy répát, és elkezdtem majszolgatni, végül megkérdeztem.

- Rosalie merre van? - Rettentő kulturáltan, mégpedig teli szájjal sikerült megkérdeznem, de ez Bellát nem zavarta, csak somolygott.

- Fenn van Carlisle-lal a dolgozószobában, aki éppen Seth-et vizsgálja és felügyel közben. – Látom, Rose nagyon komolyan veszi, hogy vigyáz az én farkasomra.

A lépcső felé vettem az irányt, legszívesebben a szobámba mentem volna, hogy eldőljek az ágyamon és egy hétig csak aludjak, de ezt nem tehetem meg.

Egy ideig ott álltam Carlisle szobája előtt, majd. Rose nyitott ajtót, és miután beljebb mentem, mindenkinek köszöntem, végül odasétáltam Seth-hez, és nyomtam egy csókot az ajkaira. Megkérdeztem a dokit, hogy minden rendben van-e az én farkasommal, és megnyugodtam, mikor meghallottam, hogy minden csontja összeforrt és mindene ép. Az én fejemet is megvizsgálta a doki, Rose éppen távozni akart a szobából, mikor utána szóltam, hogy Nessie később jön.

- Hova mentek? - kérdezett vissza Rosie az ajtóban állva.

- Beugrottak Jake autósboltjába, mert el kell még intéznie valamit Mr. Blacknek, utána pedig még bemennek Billyhez is.

Carlisle időközben befejezte a fejsebem vizsgálatát, én pedig magyarázkodhattam Seth-nek, miért is éktelenkedik egy seb a fejemen.

Elköszöntünk Carlisle-tól, és átmentünk a szobánkba, mert ez most már a mi közös szobánk volt. Mindig szerettem a rendet magam körül, de most egy kicsit sem érdekelt, fáradt voltam, fájt minden egyes porcikám, ezért csak ledobtam a táskám, ami a sarokban landolt.

- Hiányoztál! - ölelt át hátulról Seth.

Megfordultam, lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. - Te is nekem! - mondtam megszakítva a csókunkat. Seth a fenekem alá nyúlt, majd felkapott, és az ágyra tett.

- Hol is tartottunk reggel? - nézett rám vigyorogva.

- Nem emlékszem, olyan régen volt már – húztam fel a szemöldököm.

Seth nem szórakozott sokat, hogy emlékeztessen, megszabadított a felsőmtől, és a csípőjére kulcsolta a lábaimat. Nekem nem kellett a felsőjével bíbelődnöm, mivel nem is volt rajta. Farkasom fejébe vette, hogy mindenemet végigcsókolja, amikor azonban a karomhoz ért, megállt, és megsimogatta.

- Ezt hogy szerezted? - kérdezte ingerülten.

- Mint már meséltem, Quil nem úgy reagált a dolgokra, ahogy vártam, de ebbe most nem akarok újra belekezdeni – ültem fel az ágyon. – Lehetne, hogy most csak feküdjünk egymás mellett? - néztem fel félve, mert nem tudtam, mit fog rá reagálni.

- Persze, gyere ide.

Elfeküdt az ágyon, majd lehúzott maga mellé. Nagyon szeretek odabújni hozzá, annyira meleg a bőre és ez folyton megnyugtatott. Elkezdte simogatni a hátam, ami nagyon jól esett, de egy idő után a fáradtság miatt - legalábbis szerintem - elaludtam, majd arra riadtam, hogy valaki beront a szobába.

- Mandy, Mandy! - vágta ki az ajtót Nessie, mögötte pedig Jacob jött, aki amint meglátta, hogy nincs rajtam felső, elkezdett kifelé hátrálni a szobából.

– Basszus, bocsánat, én nem akartam. Öhm... lent megvárlak – mutatott Nessie a nappali felé, majd azzal a hévvel, amivel bejött, ki is ment becsukva maga után az ajtót.

- Ez egy kicsit égő volt - nevettem el magam, de Seth inkább úgy nézett ki, mint akinek az előbbi kis jelenet fel sem tűnt, ezért kérdőn néztem rá.

- Igen, figyelj, arra gondoltam, hogy összeköltözhetnénk. Oké tudom, hogy nem régen vagyunk együtt, de kérlek, gondold át a dolgot. - Miután felvettem a felsőmet, magához húzott, felemelte az állam és egy csókot nyomott a számra.

- Ígérem ezt még megbeszéljük, most megyek szólok Rosalie-nak, hogy siessünk, mert nem bírom sokáig nélküled.

Nem akarok távol lenni akár csak egy percig is Seth-től, de kell egy kis idő, amíg átgondolom az előbb felhozott témát, mert nekem kicsit gyors, és még nem tudni, mit hoz számunkra a jövő.

- Ameddig ti távol vagytok, átmegyek La Push-ba, de nagyon sietek vissza.

- Jó ötlet ez? - Valamiért elfogott az idegesség, de ezt próbáltam leplezni.

- Igen, mert hiányzik a családom.

Mikor ezt kimondta, olyan bűntudat fogott el, hogy miattam nem látja és nem lehet az anyukájával. Ahogy erre gondoltam, sírhatnékom támadt, de muszáj erősnek lennem, mert nem akarom, hogy akárki sírni lásson, akárcsak egy percre is, és ez alól Seth sem kivétel. Hiszen én bizonygatom úton-útfélen, mennyire felnőtt vagyok, és tessék, majdnem elpityeredem, mint egy kis csecsemő.

- Látod, ez is az én hibám, mostanában semmi sem jön össze úgy, ahogy eltervezem. Elcseszek mindent, és ezt már nagyon unom. - Elindultam a lépcső felé, de Seth visszarántott.

- Kicsim, várj csak egy pillanatot. Mi baja van Rose-nak? - Nem igazán értettem, miről beszél, mert én nem vettem észre semmi furcsát szőke vámpírunkon, így inkább folytatta: – Arra gondolok, hogy amióta ismerem, annak pedig már jó pár éve, egyfolytában kutyának vagy büdös korcsnak hívott, ma pedig a nevemen szólított egész nap, és, mintha beszélgetést próbált volna kezdeményezni. Nem tartod kicsit furcsának a dolgot? - Látszott Seth-en, hogy nem tudja hova tenni Rosalie javulását.

- Furcsának, nem egyáltalán, egy cseppet sem, mindenkinek lehet jó napja. Vagy szerinted nem? - húztam fel a szemöldököm.

- Amióta ismerem Rosalie Hale-t, neki csak rossz napjai voltak, és nem hiszem, hogy pont most változna ez meg – hitetlenkedett tovább.

- Rose próbál nyitni felétek, ami már magában nagy szó, de egy kis beszélgetésbe te sem halsz bele – mondtam, majd leballagtam a lépcsőn. Mindenki a nappaliban ült és ránk várt. Köszöntünk nekik, majd megkérdeztem, indulhatunk-e, de eszembe jutott, hogy meg akartam kérdezni valamit Alice-től.

-Alice! MaryAnn nálam érdeklődött, hogy ha van kedved, segíthetnél neki ruhát választani az érettségi bálra, mert nem talál a pocakjára ruhát.

- Ha ráérek, akkor talán, most inkább elmegyek vadászni. - Alice felállt és kecsesen kilibbent a szobából, én pedig bűntudatot éreztem, amiatt, hogy leszóltam. Elindultam kifelé, Edward pedig kikísért minket az autóig.

- Nyugodj meg, már nem haragszik, csak szivat – avatott be eme kis titokba. Hatalmas kő esett le a szívemről, de hogy lehet Alice ennyire... mindegy.

- Esküszöm, ha ember lenne, már rég megütöttem volna.

Beültem az autó hátsó ülésére Rosalie-val. Először csend volt, majd Nessie hátra fordult, és azt kezdte el magyarázni, hogy szerinte Cody milyen hülye. Persze Jake rögtön elkezdett faggatózni, hogy ki az a Cody, és mi miatt kellett megszivatni, de Ness rögtön elmagyarázta neki, hogy csak engem vett a védelmébe.

- Milyen ruhát akartok nézni? - érdeklődtem.

- Rosalie-val beszélgettünk, és most szeretnénk megvenni a báli ruhámat, és mivel Jake lesz a kísérőm, neki is kell egy öltöny – somolygott Nessie Jake-re, aki képtelen volt nemet mondani lenyomatának, viszont ez nem jelentette azt, hogy az orra alatt ne morgott volna valamit a témával kapcsolatban.

- Annyira tudtam, hogy ma nem kéne elkísérnem titeket – rötyörésztem magamban. – Jake, szerintem inkább törődj bele és ne zsörtölődj, úgy előbb végzünk – lapogattam meg a hátát és próbáltam biztatni, ahogy belenéztem a visszapillantó tükörbe, ám nem sok sikerrel.

Ahhoz képest, hogy későn indultunk, elég hamar végeztünk. Nessie-nek találtunk egy gyönyörű ruhát, ami hasonlított az enyémre legalábbis annyiban, hogy fűzős volt és zöld. Jake-nek pedig találtunk egy öltönyt, ami nagyon jól állt neki.

Észrevettem, miközben Nessie ruhákat próbált, hogy Rosalie megpróbált Jake-ről, a családjáról, a farkasokról és a Nessie-vel való kapcsolatáról többet megtudni. A dolog annyira bejött, hogy a visszaúton Rose ült az anyósülésen, Nessie pedig hátra szorult mellém. Már majdnem visszaértünk a Cullen házhoz, mikor Jake hátra szólt.

- Nessie, voltatok a héten Charlie-nál?

- Persze, mindennap beugrottunk. Miért?

- Csak, mert itt áll előttetek a rendőrautó.

Ahogy Jacob ezt kimondta, Nessie hirtelen előreugrott. Kiszálltunk a kocsiból, kivettük minden cuccot, amit vásároltunk, majd felmentünk a lépcsőn. Jake rendkívül udvariasan előre engedett minket a bejárati ajtónál, amikor Nessie a nagyapja nyakába ugrott, én pedig meglepődtem, mert nem csak Charlie volt ott, hanem Quil is. Innentől kezdve sejtettem, hogy valami nincs rendben, de első felindultságomban nem éppen úgy reagáltam a jelenlétére, ahogy kellett volna.

- Te meg mi a francot keresel itt? - dühöngtem, és vártam, hogy Jaspertől kapok egy kis nyugalom hullámot, de semmi nem történt, ugyanolyan mérges voltam, mint előtte.

- Velem jött. Van valami, amit el kell mondanom - kezdte Charlie, és ez egy kicsit sem tetszett nekem, mert ahhoz a hangneme túl hivatalos volt. Mikor a lánya hellyel kínálta, azt udvariasan visszautasította.

- Szóval mi a fenének jöttél ide? - kérdeztem újra Quiltől, de ő meg sem szólalt, sőt rám sem emelte a tekintetét, csak bámult maga elé a földre.

2010. augusztus 7., szombat

:)

Sziasztok!

Komolyan el sem hiszem:)
Átléptük az oldalon az 1000 látogató számát.
Nagyon szépen köszönöm,hogy ennyien ellátogattatok eddig hozzám.

A frissről:
Már írom,ha minden jól megy,ami mint tudjuk nem szokott a jövőhéten fent lesz.

Puszi:)
Carly

2010. augusztus 5., csütörtök

7.fejezet ,első rész: Ha viharfelhők gyülekeznek

Sziasztok!

Igen jól látjátok fent van a friss,teljes mértékig tisztában vagyok vele,hogy sokat kellett rá várni,de remélem azért megérte.
Ezúton is nagyon szépen köszönöm bétámnak Nikinek,hogy átnézte nekem,mert mindig jót akarok nektek hozni és ahhoz néha egy kis idő kell sajnos.
Azzal is legyetek tisztában,hogy mindazok,akik rendszeres olvasóim vagy csak benéznek hozzám és hagynak nekem valami nyomot,hogy itt jártak akár chat-ben,akár komment formájában nagyon szeretem őket.
Na jó a vége kicsit érzelgősre sikeredett,de ez van most ilyenem volt.
Nyomás olvasni!!!:D

Puszi mindenkinek:)
Carly

UI:Nem haragszom meg,ha írtok nekem párt sort a fejezet után vagy a chat-be:D






– Anya, hogy van? – törtem meg a feszült csendet, ami beállt kettőnk között, miközben az erdő felé tartottunk.

– Megvan, de nagyon hiányzol neki. Azt üzeni, hogy puszil és reméli, hogy mindened megvan Cullenéknél. Ha van időd, hívd fel, mert szeretné hallani a hangod – mondta Quil, de láttam rajta, hogy nem repes attól, hogy postás szerepet kell játszania köztem és édesanyánk között.

– Átadnád neki, hogy puszilom, szeretem és nekem is nagyon hiányzik. Ja és hívni is fogom, csak az érettségi miatt sok a tanulnivalóm. – Erre a bátyám nem tett mást, csak fújtatott egyet, én pedig értetlenül néztem rá.

– Aha, meg gondolom, azért sem tudod felhívni anyát, mert Seth a maradék időd is leköti – köpte oda nekem szemét módon, mire én felkaptam a vizet, mert már untam, hogy mindenki mindent jobban tud az életemmel kapcsolatban.

– Na idefigyelj, Quil! – fordultam szembe vele. – Ehhez igazán nincs semmi közöd – fakadtam ki mérgesen.

– Mi az, hogy nincs hozzá semmi közöm? Te a húgom vagy, és az a szemétláda farkas alakban is csak rád gondolt, meg arra, hogy mit fogtok csinálni, mikor… – Megijedtem, mert elkezdett remegni és már vártam, hogy átváltozzon, de nem így lett, ezért felvilágosítottam a tényekről.

– Te tiszta hülye vagy! Komolyan azt gondoltad, hogy lefeküdtem vele? – Jó, nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, de azért az még arrébb van egy kicsit, hiszen most reggel sem történt meg, bár az inkább Alice-nek köszönhető, pirultam el a gondolatra. – Ennyire nem ismersz? – förmedtem rá.

– Miért, talán nem? – fonta össze karjait a mellkasa előtt mérgesen.

- Rendben, tisztázzuk a dolgokat. – Elterveztem, hogy elmondok neki pár dolgot, de nem mindent. – Elég felháborító, hogy ilyet feltételezel rólam, egyébként nem, egyáltalán nem feküdtem még le vele. – Már éppen szólni akart, mikor folytattam: – Annyira ismerhetnél, hogy tudd, ameddig én valamit nem akarok, addig abból nem lesz semmi. Nem mondom, hogy nem futott már át az agyamon a dolog, de még nem érzem itt az idejét. Seth amúgy sem erőltet rám semmit, az pedig, hogy vannak rólam olyan gondolataim az ő dolga, hiszen felnőtt ember – fejeztem be mondandómat.

– De ez akkor is abszurd! Lehet, hogy ő felnőtt, de te még egyáltalán nem, hiszen kiskorú vagy. – Az érvelésétől agyvérzés kerülgetett, és éreztem, hogy egy ér vészesen elkezdett lüktetni a homlokomon.

– Ez abszurd? Komolyan? Te egy nyolc éves kislányért vagy oda, és van egy olyan érzésem, hogy valahol mélyen egy párszor eljátszadoztál már a gondolattal, ha Claire idősebb lenne, miket csinálnátok – keltem ki magamból annyira, hogy ha külső szemlélődőként nézném ezt a jelenetet, nem ismernék magamra.

– Az más, én bevésődtem, ellenben ti… – ragadott karon, de annyira erősen, hogy azt hittem, itt helyben ripityára töri.

– Ellenben mi? Mi lenne? Szerelmesek vagyunk, és ennyi. Engedj már el te barom, ez fáj! – kiabáltam vele, miközben próbáltam kiszabadulni a fogásából, de nem ment.

– Ja szerelmesek, de ő farkas, bármikor bevésődhet, és akkor, mit csinálsz vagy, ha te leszel farkas és bevésődsz, akkor mi lesz? – ordibált most már ő is, de közben ráncigált tovább.

– Tudod mit, fogalmam sincs, de nem is érdekel, nekem csak a jelen számít, most boldog vagyok Seth-el és csak ez a fontos. Mondtam már, hogy engedj el, mert ez fáj és ne ráncigálj – kiabáltam vele torkom szakadtából.

– Régen nem ilyen voltál. Mi a franc történt veled? – lökött el magától, amit nem kellett volna, mert egy korhadt fatörzs volt mögöttem, amin átestem, és egy kiálló kőbe vertem a fejem. – Hugi, kérlek, ne haragudj, én nem ezt akartam.

Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, csak azt éreztem, hogy széthasad a fejem a belenyilalló fájdalomtól. Quil hangja elért hozzám, de ő most egy kicsit sem érdekelt, próbáltam Edwardra koncentrálni, és arra, amit mondd, mert rögtön mellettem termett.

- Amanda, figyelj rám, most hazaviszlek – azonnal megéreztem a hátamon hideg kezeit, és azonnal tiltakozásra nyílt a szám.

– Nem akarok visszamenni La Push-ba! – Eldöntöttem, hogy ameddig a családom nem képes elfogadni, hogy Seth-et választottam, semmi okom visszamenni oda.

– Nem oda viszlek, hanem a hozzánk – mondta Edward.

– Rendben, de várj, csak még két dolog – néztem fel rá, majd bólintott, mikor megüzentem neki, mit is szeretnék. – Az első, hogy a saját lábamon szeretnék visszamenni, a második, hogy még van mit mondanom Quilnek.

Edward segítségével felkászálódtam a földről, szembefordultam Quillel, és belekezdtem: – Quil, hagyj minket békén, mármint Seth –et és engem is.

– Én nem akartam… – kezdte Quil , de nem vártam meg a mondandója végét.

– Mit nem akartál? – támadtam újra feltörő haraggal. – Neki esni Seth-nek úgy, hogy a bordája, az arcának egyik fele vagy a keze eltörjön vagy engem ellökni? Hát közlöm, hogy ez nem jött össze. – Már tajtékoztam a dühtől, egyszeriben azt éreztem, hogy manipulálják az érzéseimet, egyre csak nyugodtam, de ez nekem most nem volt jó, így olyat tettem, amit ha teljesen eszemnél vagyok, biztos nem próbálok meg soha. – Jasper, mit képzelsz te magadról, ki mondta neked, hogy nyugtatnod kell? Takarodj innen! – Jazz feltette a kezét, majd eltűnt.

A francba, nagyon fáj a fejem, kaptam oda. – Gyere, visszaviszlek, Carlisle majd megnézi. – A saját lábamon mentem vissza Edwarddal együtt, Emmett addig visszakísérte Quilt a határhoz, hogy ne legyen semmi gond. Még hallottam, ahogy a tesóm folyamatosan bocsánatért esedezik Emmettnek is, de ez jelenleg egy kicsit sem hatott meg.

- Veled meg mi a fene történt, miért nem vigyáztatok rá? – jött ki elénk Alice és Nessie, majd a kis kobold szerű lány oldalba bökte bátyját a gyors információ szerzés reményében.
- Jasper miért rohant annyira feldúlva haza? – vette át a szót kijövet Jacob.

- Quil kicsit indulatosabb volt a kelleténél, meglökte Mandyt, ő pedig megbotlott és elesett. Igaz, hogy gyors vámpír vagyok, de erre nem számítottam – mondta el Edward a történteket, majd felmutatta a kezét, ami tiszta vér volt.

- Sajnálom Jasper, az én hibám, olyat mondtam neki, amit nem kellett volna, pedig ő csak segíteni akart – néztem bűnbánóan Alice – re, aki csak legyintett és annyit mondott: kiheveri.

Edward elkezdett a bejárati ajtó felé irányítani, még gyorsan megkérdeztem Nessie-t, hogy merre van Seth, ő pedig készségesen közölte, hogy mivel nem volt más választása Carlisle – nak, lefogták, és adtak neki egy nyugtató injekciót. Az én drága farkasom ugyanis nem tudott megülni fél óráig a hátsóján, így kénytelenek voltak mesterségesen lenyugtatni.

Edward átadott Alice-nek, aki felkísért a doki dolgozószobájába, majd rábízott a gondjaira, de előtte közölte velem, hogy még előttem áll egy átöltözés, én pedig azt említettem meg, hogy most normális ruhát vagyok csak hajlandó felvenni. Mára elegem volt a miniruhákból, viszont megígértem neki, hogy amint elkezdek az öltözködésben is nőiesedni, azonnal szólok neki, és nyugodtan használhat majd próbababának.

Bementem Carlisle-hoz, aki szerint ez tűrhetetlen és hogy beszélni fog Sammel, hogy zabolázza meg egy kicsit a testvéremet, de mondtam neki, hogy felesleges, mert egyrészt nem fáj a seb – amit mellesleg össze kellett varrni, milyen vicces két nap alatt már a második fércelés végzik el rajtam – ,másrészt hiába ellenkezek, annyira megértem Quilt is, hiszen én vagyok az egy szem húga, harmadrészt azért még mérges vagyok rá amiatt, amit Seth-el művelt, de majd lenyugszom.

Miután Carlisle megígértette velem, hogy ma már lehetőleg nem csinálok semmit, ami miatt újra orvosi ellátásban kellene részesülnöm, elindultam a kölcsön kapott szobám felé, de odáig már nem jutottam el, mert Alice kiszólt a sajátjából, hogy vegyem arra az irányt. Pedig most leginkább arra lenne szükségem, hogy az én farkasom mellé bújhassak, forró karjaival szorosan átöleljen, és biztosítson arról, hogy minden rendben lesz, viszont erre most vajmi kevés az esélyem, főleg ha Alice valamit a fejébe vesz.

Amint odaértem Alice szobájához, Jasperrel találtam magam szembe, aki éppen próbált kioldalazni mellettem, belőlem pedig csak úgy dőlt a szó bocsánatkérés formájában. De Jazz csak ment kifelé, amit nem értettem, majd mikor megkérdeztem, miért ennyire sietős neki, ő pedig először Alice-re nézett, mindketten elkezdtek mosolyogni, majd rám is, és felvilágosított, hogy a bocsánatkérésem elfogadva, és szívesen maradna beszélgetni, de átöltözni jöttem, így nem maradhat. Azonnal piros lettem, mint a paprika, mert a ruhacsere teljesen kiment a fejemből.

Alice-szel újfent sűrű vitatkozások közepette ugyan, de átöltöztem. Kaptam egy farmernadrágot, polót, cipzáros felsőt és egy tornacipőt. Már csak egy valami hiányzott, az iskolatáskám eszembe jutott, hogy a szobámban hagytam, ezért gyorsan arra vettem az irányt, és mélyen legbelül reméltem, hogy így talán láthatom Seth-et, de a tervem nem jött össze, mert ez a kis néha bosszantó koboldlány megfúrta és közölte, hogy a sarokban találom a tatyómat. Lementünk a garázsba.
– Melyik autóval megyünk? – érdeklődtem.

- Nem akarok nagyon feltűnő lenni, így a Ferrarival – mondta Alice szökdécselve a még régebben Edwardtól kapott autója felé. Már előre féltem, mennyire feltűnőek leszünk a sulinál, amire jelen pillanatban semmi szükségem nem volt.

– Aha, igen, az tényleg nem feltűnő, ha egy kanári sárga, pöpec kis autóval viszel suliba – mondtam a szemeimet az égnek emelve.

– Na látod, mondom én – mosolygott miközben beült az autóba. Nem túl nagy kedvvel, de én is beültem az anyósülésre.

– Valószínűleg nem voltam elég ironikus, de majd megpróbálok javítani ezen – mosolyogtam magamban.

– Miért, ki akarsz te lenni, a második Rosalie Hale? – nézett rám Alice, de láttam rajta, hogy ez az ötlet nem igazán jönne be neki, de nem baj, én még azért ráteszek egy lapáttal.

– Aha. Hogy haladok? – néztem rá.

– Már nem kell sokáig dolgoznod, hogy meglegyen a kellő hatás. Megjöttünk! – jelentette ki, ahogy megálltunk a suli parkolójában. Mint sejtettem, mindenki minket nézett, és ez sajnos akkor sem változott, mikor Alice elhajtott, ám előtte még közölte, ő jön majd értem délután. Nem örültem neki, de nem volt más választásom, mint beletörődni.
– Hellóka! – köszönt rám egyszerre MaryAnn és Leslie.

– Nem rossz az új stílusú iskola buszunk – vigyorgott Leslie, miközben még mindig azt a helyet figyelte, ahol Alice pár perccel ezelőtt parkolt.

– Na menjünk, mert Mrs.Collins leharapja a fejünket, ha elkésünk – figyelmeztetett MaryAnn, aki ugyan még csak a negyedik hónapban járt, mégis már szépen gömbölyödött a pocakja.

– Mihez fogom használni az életben a matekot? – nyűgösködött Leslie.

– Mondjuk a fiadnak vagy a lányodnak tudsz majd segíteni, ha elakad otthon a leckében – mondtam miközben bementünk a matekterembe.

– Az én fiam vagy lányom egy zseni lesz, és szép is, legalábbis, ha az anyukájára hasonlít majd – nyomott csókot Leslie szerelme ajkaira.
- És tőled mit örököl? – kérdezte MaryAnn a hasát simogatva. – Ha fiú lesz, a sármomat – nevette el magát Leslie.
- És ha lány? – kérdezősködött tovább MaryAnn.
- Még nem tudom, de majd kitalálom.

Miután mindent megbeszéltek, MaryAnn pilláit rebegtetve közölte vőlegényével, hogy ma mellettem óhajt helyet foglalni.

– Nincs meleged? – kérdezte újonnan szerzett padtársam.

– Egy kicsit. Miért?

– Mert jó idő van, rajtad meg még is egy hosszú felső, azalatt pedig egy póló van. – Levettem hát a felsőmet, és mikor újra felnéztem, MaryAnn elég furcsán nézett rám.

– Mi van? Rosszul vagy? – kaptam rögtön oda, mert hirtelen fehéredett el barátnőm, és azonnal pánikba estem, mert azt hittem, valami baj van a kicsivel.

– Veled meg mi történt, talán…Seth kezet emelt rád? – mutatott arra a helyre a karomon, ami Quilnek köszönhetően kék – zöld lett, és én észre sem vettem eddig, viszont gyorsan ki kellett találnom valamit, mert az igazat nem volt kedvem elmondani.

– Nem, ő soha nem lenne képes, csak megbotlottam, mikor tegnap a szikláknál jártunk Nessie-vel és Jacobbal. Jake pedig a karomnál fogva ragadott meg és húzott vissza, hogy le ne zuhanjak – hárítottam. – Hogy van a keresztlányom vagy a keresztfiam? – simítottam végig gömbölyű pocakján.

– Jelentem jól vagyunk – mosolygott boldogan –, arra gondoltunk, hogy lemennénk a folyópartra holnap piknikezni, ha jó idő lesz. Seth is jöhetne. – Már majdnem igent mondtam, de eszembe jutott, mit mondott Carlisle reggel a nomád vámpírokról, akik a part környékén járkáltak.

– Seth éppen beteg, így ő amúgy sem tudna eljönni, és szerintem nektek sem kéne. Még a végén elesnél és valami bajotok lesz, vagy mit tudom én. – Valahogy muszáj volt rávennem arra, hogy meggondolja magát, mert azt már tényleg nem tudtam volna elviselni, ha nekik is bajuk esik.

– Jaj ne már, nem lesz semmi bajunk.

– Kérlek, akkor se menjetek le a folyóhoz – néztem rá esdeklően.

– Miért nem akarod? Annyira ellene vagy, régebben simán belementél volna – folytatta tovább.

– Fogalmam sincs, csak rossz érzéseim vannak. – Ha megmondanám az igazat, csak halálra rémíteném, és az sem biztos, hogy megértené.

– Oké, rendben, nyugi, nem megyünk ki.

– Megígéred? – Csak remélni tudtam, hogy megígéri nekem és be is tartja.

– Igen, meg – sóhajtott lemondóan, és bár tudtam, hogy szeretne kimenni, nem lenne biztonságos. Ha majd már eltűntek azok a nomád vámpírok, áldásom arra, hogy eljárkáljon, de ne most. Néha utálom magam, mert az életem ezt a felét nem mondhatom el neki, pedig mennyivel könnyebb lenne nekem és sajnos annyival nehezebb nekik.

A matek gyorsan eltelt, következőleg már csak akkor találkoztam MaryAnnékkel, mikor a menzára mentem. Leültem az asztalukhoz a tálcámmal, majd ellenőrzést tartottam baba téren és megnyugvással vettem tudomásul, hogy jól vannak. Azt is megtudtam, hogy MaryAnn ducinak tartja magát, pedig ez nem így van. Folyton az érettségi bál miatt aggódik, hogy egy bálna lesz, és megkért, hogy szóljak Alice-nek, kísérjen el minket Port Angeles – be ruhát próbálni, mert egyedül nem megy neki, már többször is próbálta.

Nessie odaült hozzánk, evett pár falatot, és megkért, beszéljünk pár szót.

– Igazából csak kérdezni akarok egy dolgot. – Annyira tudtam, hogy Rosalie lesz a téma, hogy már előre mosolyognom kellett.

– Mi a fene volt ma Rose nénivel? Soha nem volt még ilyen… ilyen normális és kedves, főleg nem Jake-kel, az pedig, hogy elhívja valahova, eddig kizárt dolog volt. Tudsz valamit erről? – húzta fel a szemöldökét.

– Ki köpött be? – kérdeztem a szám szélét harapdálva.

– Senki – vágta rá azonnali válaszként Ness.

– Renesmee Carlie Cullen, nem hazudsz túl jól – nevettem el magam.

– Oké, inkább megmutatom. – Kezeit az arcomra tette, és már pergett is a film.

Nessie lepörgette előttem a reggeli beszélgetésünket a nappaliban, majd mikor az apjához fordul segítségül, mert nem érti, mi van körülötte. Ezután egy nagy ütést éreztem az oldalamon, amitől majdnem Nessie-re estem.

- Mi van Amanda, már nem csak Seth kell, hanem egy csaj is? Nem lehet túl nagy ász ez a Seth, ha élő adásból megy leszbi show – szólt be gúnyosan Cody.
– Cody hát persze,annyira tudtam,hogy nem úszom meg ma sem.

– Ki a fene volt ez? – kérdezte Nessie értetlenkedve. El is felejtettem, hogy ő nem igazán ismeri.

– Cody volt az, de hidd el, veled előbb kezdenék el járni, mint vele – mondtam kicsit hangosabban, de sokat nem értem el, ellenben Nessie már valamivel többet tett.

– Ja, ez az a majom, aki többször is bepróbálkozott nálad, de semmi esélye, mivel te egy görög félisten kinézetű sráccal jársz, aki ráadásul nem csak nagyon helyes, hanem kedves, aranyos és mindent megtenne érted? – emelte feljebb Nessie is a hangját, amitől Cody rákvörös lett és gyorsan eliszkolt, nehogy többen is kinevessék, úgy, ahogy mi is tettük.

– Ez baromi jól esett – vallottam be őszintén, és alig tudtam abbahagyni,de végül mégis kénytelen voltam, mert órám volt. Kiderült, Nessie is kémiára jön, így a nap további részében együtt lézengtünk a suliban.
Cody-val már csak egyszer találkoztam, de sem rám nézni ,sem hozzám szólni nem mert, és az, hogy akárhányszor megláttuk Nessie-vel, elkezdtünk nevetni, csak hab volt a tortán.

2010. augusztus 3., kedd

Újabb két díj:)




Köszönöm a díjat Törpillának/Encike/!





Feltételek:

1.Köszönd meg.
2. Rakd ki a blogodba.
3. Írj magadról három dolgot.
4. Add tovább legalább három embernek.
5. Hagyj üzenetet mindenkinél,akinek tovább adtad.


Magamról három dolog:

1. 23 éves létemre nagyon pici lábam van.
2. Imádom a pillangókat/de ez valószínűleg a blog kinézetéből kiderült/.
3. Volt egy rettentő csúnya és szédült kismacskám,de én imádtam/szürkében,vörösben és feketében pompázott a kis drága/.

Akiknek ajánlom:

Truska: http://truska-twilightfanfiction.blogspot.com/

Zsani: http://writerblogfantasy.blogspot.com/

Claire: http://hope-by-claire.blogspot.com/





Köszönöm a díjat Barbihh-nak!!!
http://azidorabjai.blogspot.com/



1. Köszönd meg és rakd ki a linkjét.
2. 5 titok a történetről és rólam.
3. Küldd tovább 5 embernek.
4. Hagyj náluk megjegyzést.

Akkor a titkok:)

1. Mióta elkezdtem írni a történetet már kb. 100-szor meggondoltam magam a folytatással kapcsolatban.
2. MaryAnn és Leslie babája koraszülött lesz és nem biztos,hogy életben marad.
3. Imádom Nessie és Rosalie karakterét,de egyiküket sem olyannak szeretném leírni,mint az eredeti történetben van.
4. Eredetileg a Cullen-ek nem szerepeltek volna a történetben,de mint írtam én folyton meggondolom magam.
Az utolsó,pedig rólam szól:
5. Tériszonyom van.

Akiknek ajánlom:

Törpilla/Encike/: http://almombanavalosag.blogspot.com/

Niki: http://nikki-side-by-side.blogspot.com/

GoOofy: http://carlyfanfic.blogspot.com/

Donna: http://donna-szertet.blogspot.com/

Bea: http://newlifewithawolf.blogspot.com/


2010. augusztus 1., vasárnap

Szóval...

Sziasztok!!!

Gondolkoztam és,amit két napja írtam azt visszavonom,mert úgy döntöttem folytatom a történetet.
Ez nagyrészt Juditnak,Go0ofynak és Encikének köszönhető.
Köszönöm nekik!!!
Alapjában véve egy határozott ember vagyok,de ez néha meginog,viszont eldöntöttem még sokáig folytatom a történetemet.
Azzal is tisztában vagyok,hogy az elmúlt hetekben sokszor írtam,hogy még a héten jön a friss,de sok minden volt ami közbejött.
Viszont,ha tényleg minden összejön a héten megkapjátok a frisst,de mint mindig nem ígérek semmi konkrétat.

Puszi:)
Carly