Meglepetés!!!

Helló mindenkinek!!!

Mint már írtam nektek,erre a hétre tartogattam egy meglepetést:D
Itt is van,mivel a múlthéten késett a fejezet arra gondoltam,hogy ezen a héten kettőt kaptok kárpótlás képen.
Remélem mindenkinek tetszeni fog az új fejezet,és nagyon hálás lennék,ah megajándékoznátok kommentárokkal is,akik eddig is írtak azoknak nagyon köszönöm,akik pedig esetleg ezután pötyögnek nekem pár szót vagy sort előre is megköszönöm!
Ezúton is köszönöm bétámnak,hogy képes volt éjjel egykor átnézni a fejezetet.
Puszi mindenkinek,aki olvas és annak is,aki véletlenül felém téved és elolvassa a történetem!

Sziasztok!
Carly

5.fejezet Kérdések, veszekedés, kibékülés

Nem tudtam mire vélni az egészet, csak annyit tudtam, hogy Esmén és Carlisle-on kívül mindenki vadászni van. Emmett mögött jött Jacob, akin ugyanúgy voltak sebek, de mégsem volt olyan súlyos, mint Seth-é. Szépen lassan mindenki a nappaliban volt, és időközben Carlisle is lejött. Alice, Nessie és Bella odajöttek hozzám, mert nem álltam távol, hogy teljesen kiboruljak a látottaktól.
- Mi… mi történet? - kérdeztem dadogva, mert nem nagyon találtam a szavakat a látottaktól.
- Gyorsan, vigyük fel Seth-et - sürgette fiát Carlisle. - Edward, velem jönnél? - nézett rá, aki csak bólintott egyet, és már el is tűntek a szemünk elől a szerelmemmel együtt.
- Most már valaki elmagyarázná, mi a franc történt? - néztem körbe és éreztem, hogy a könnyeim ismét utut törnek maguknak. - Jake - néztem rá könyörgően.
- Jöttünk haza a vadászatról, és szembe találkoztunk Seth-lel és Quil-lel, akik éppen vitatkoztak.
- Quil hazajött? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve, mert anya nem is említette, hogy ilyen hamar visszajönnek, úgy volt, hogy egy hónapig maradnak. - De mégis ki tette ezt Seth-el, újabb nomád vámpírok jöttek Forksba?
- Quil - mondta Jacob és mintha megsemmisítő csapást mértek volna, rám nem voltam képes elhinni, hogy ezt tényleg az én bátyjám művelte volna, ráadásul az egyik falkabeli testvérével.
- Quil, de hát, miért ugrott neki Seth-nek? - Legutóbb mikor telefonon beszéltünk, megállapodtunk, hogy hazajön és leülünk mindent megbeszélünk, de arra nem gondoltam, hogy csak így letámadja majd Seth-et.
- Ahogy ki tudtam venni a gondolataikból, nem hajlandó elfogadni, hogy felnőtt nő vagy, és azt pláne nem, hogy Seth-el egy párt alkottok - osztott meg velem mindent Jacob.
- Ehhez nem volt semmi joga, hiszen ő is éli az életét és én is - kiabáltam felindultságomban. Nem voltam képes elhinni, hogy Quil tényleg ilyet tett.
- Igen, mi tudjuk, de ő nem így gondolja, mert neki mindig a kishúga maradsz - próbált nyugtatni Alice, amivel jelenleg sokat nem ért el, de szerettem, hogy ilyen pozitívan látja az életet.
- Hidd el, nem lesz semmi gond - szorított magához Nessie és Bella egyszerre, olyan erősen, hogy majdnem megfulladtam. Carlisle jött le a lépcsőn, én pedig rögtön kérdésekkel bombáztam.
- Hogy van, milye tört el, meddig lesz eszméletlen, mennyi idő mire felgyógyul? - Annyira ideges voltam a hülye bátyjám miatt, hogy nem volt semmi kedvem megnyugodni, csak tudni akartam az igazat.
- Először is nyugodj meg egy kicsit - tette a vállamra a kezeit nyugtatólag, de ez most nem sokat hatott. - Pár bordája eltörött meg a bal keze, és az arccsontján is törése van, de gyorsan gyógyul, így két-három nap múlva már teljesen felgyógyul és egy karcolás sem lesz rajta.
- A kivizsgálást jól viselte, a bordái miatt nagy fájdalmai vannak, így adtam neki egy kisebb adag fájdalomcsillapítót. Már nem eszméletlen, mikor vizsgáltuk felkelt és téged keresett, de gyorsan el is aludt - csatlakozott Edward az apjához.
Kibontakoztam az ölelésekből és felsiettem. Mindig illedelmes kislány voltam, de az illem most kicsit sem érdekelt, csak magam mellett akartam tudni az én farkasomat. Kinyitottam a dolgozószoba ajtaját és belestem. Egy testet láttam az asztalon, olyan védtelennek tűnt, be volt kötözve a felsőtestének egy része, a jobb keze is sínbe volt téve, az arcának jobb fele be volt dagadva, és kék-zöld színekben pompázott, ami más esetben biztosan jól állt volna neki, de nem most. Próbáltam minél halkabban odaosonni hozzá, majd megfogtam az ép kezét és megsimogattam az arcát.
-Tuti, hogy kitekerem Quil nyakát, csak találkozzak vele - suttogtam mérgesen magam elé.
- Meg ne próbáld - mosolygott rám Seth.
- Mióta vagy fenn, nagyon fáj? - kérdeztem az első izgalommal, az utolsót pedig szomorúsággal a hangomban.
- Nem aludtam sokat. Már fenn voltam, mikor bejöttél, csak a bordáim fájnak egy kicsit, de az nem vészes.
- Ettől függetlenül még beszélni fogok Quil-lel, mert ehhez nem volt semmi joga. Felnőtt ember vagyok, azt csinálok, amit akarok - mondtam idegesen.
- Nem tudlak meggyőzni, hogy hagyd az egészet, igaz? - kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Abban biztos lehetsz, mert annak nem ez a módja, amit Quil csinált - bújtam Seth-hez, mire ő fájdalmasan felszisszent. - Ne haragudj, nem akarok izegni-mozogni - időközben én is odafeküdtem mellé oldalazva a vizsgálóágyra -, csak nagyon kényelmetlen ez az ágy - puffogtam az orrom alatt.
- Igen, kicsim, tudom. Ez valószínűleg azért van, mert nem két emberre tervezték - somolygott Seth.
- Hmm, akkor mi lenne, ha átköltöznél a gyógyulásod érdekében és idejére az én szobámba? - Nem tudom, hogy jutott eszembe, de amint kimondtam, el is pirultam.
- Te szeretnéd? - kérdezte meglepődve.
- Persze - mondtam kicsit lelkesebben, mint kellett volna, erre Seth elnevette magát. - Ne nevess ki, különben maradsz ezen a kemény ágyon - húztam fel a szemöldökömet és fenyegető hangnemet vettem fel.
- Oké, rendben, akkor induljunk - próbált felkelni, de visszatoltam.
- Azt már nem, majd szólok valakinek, hogy vigyen át.
- Ne már, nem vagyok kisbaba, hogy cipeljenek ide-oda - ellenkezett Seth, de én nem hagytam magam. Még csak az kéne, hogy még jobban összetörje magát.
- Na ide figyelj, Seth Clearwater, tudom, hogy már nem vagy kisbaba, de ha most nem engeded meg valamelyik Cullennek, hogy átvigyen a szobámba, én magam fogom megkérni Quil-t, hogy máskor jobban lássa el a bajod - tettem csípőre a kezem.
- Azt nem mered - nézett rám összehúzott szemekkel a farkasom.
- Gondolod? - Próbáltam komoly lenni, de majdnem elnevettem magam, mert ez a fenyegetősdi nem igazán volt az én stílusom, viszont bevált. Seth nagy levegőt vett, és így folytatta.
- Oké, rendben - durcáskodott még egy kicsit a szerelmem.
- Akkor szólok valakinek - mondtam, majd az ajtóhoz léptem, kinyitottam és meglepődve tapasztaltam, hogy a Cullen család férfi tagjai mind ott álltak előttem. Emmett és Jasper nagyon vigyorogtak, bekukkantottak felettem és nem hagyták ki a ziccert.

- Mi van haver, nálatok az asszony hordja a nadrágot? - kérdezte Emmett, miközben Jasperrel együtt majdnem megfulladtak a röhögéstől.
- Ha az emlékeim nem csalnak, nálatok is - vigyorgott a farkasom diadalittasan.
- Ah, csak szeretnéd - vágott vissza a kedvenc mackó kinézetű vámpírom.
- Ezt hallottam - kiabálta Rosalie a konyhából. - Ezért a kijelentésedért legalább három hétig nincs szex. - Ebbe a mondatba nagy valószínűséggel egyedül én pirultam bele, mert Emmetten kívül mindenki röhögött, ő pedig csak mondta a magáét. Kioldalaztam a szobából, de Edwardnak megüzentem gondolatban, hogy telefonálnom kell, de addig is nagyon vigyázzanak az én farkasomra. Csak bólintott, majd válaszolt Rosalie-nak.
- Rose, legalább ne a gyerek előtt! - kiabálta Edward.
- És ki itt a gyerek? - válaszolta vissza ingerülten most már Nessie, de a választ már nem hallottam. Távolabb mentem a háztól, előkaptam a mobilomat, majd tárcsáztam Quil számát. Az első két csengésre nem vette fel, a harmadikra viszont már igen.
- Szia hugi, hogy vagy? - kérdezte Quil nyugodt hangom, mintha semmi sem történt volna.
- Helló, megvagyok - válaszoltam hűvösen.
- Ki lesz őrjáraton éjszaka? - kérdeztem.
- Sam és Paul. Miért? - érdeklődött tovább.
- Rendben, akkor holnap reggel találkozunk. Még suli előtt beszélni, mert akarok veled.
- A reggel nem jó, mert Claire-t kísérem a suliba - mondta.
- Hadd kérdezzem meg, az előbb úgy tűnt, mintha kérdést tettem volna fel? - kérdeztem egyre ingerültebben.
- Nem igazán - válaszolta a bátyjám szomorú hangon, mert észre vette, hogy nem vagyok éppen jó kedvemben.
- Én is így gondoltam! Ha nem leszel itt reggel hétre, elmegyek Claire sulijához és rendezek egy szép kis jelenetet, amiben benne lesz a liliomtiprás szó is.
- Szóval reggel hét óra. Szia! - Meg sem vártam, hogy reagáljon arra, amit mondtam, csak letettem. Visszamentem a házba, de Alice a lépcső felé menet megállított.
- Nem kellene ennyire keménynek lenned vele. A testvéred csak meg akart védeni, illetve azt tenni, ami szerinte a helyes - próbált megnyugtatni, de ez engem most valahogy nem hatott meg, akármennyire is szerettem ezt a kis koboldlányt.
- Alice, már nem érdekel sem Quil lelkiállapota, sem semmi más, ami vele kapcsolatos. Csak tisztázni szeretnék egy-két dolgot - jelentettem ki, de a válasza már nem érdekelt, így faképnél hagytam, és felmentem a farkasomhoz. Bementem a szobámba, odamentem az ágyamhoz. Seth éppen aludt, majd visszamentem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami vacsorát, de feleslegesen, mert mire leértem, a muffin kinn volt a konyha asztalon, a tűzhelyen pedig úgy néztem, valami gőzölög.
- Bella és Nessie kidekorálták a muffinokat, Rosalie pedig főzőtt nektek egy kis húslevest - mondta Jasper a hátam mögül. A vámpíroknál egy dolgot utáltam, hogy rettentő halkan jártak-keltek. - Neki ne szólj, hogy elmondtam - mosolygott rám.
- Rendben, ígérem, hogy tartom a számat - mosolyogtam vissza. - Azért Bellának és Nessie-nek majd megköszönöm, ha látom őket. - Visszafordultam, de furcsán éreztem magam és tudni akartam az okát.
- Jasper! - kiabáltam.
- Nem kell kiabálnod, még itt vagyok - Összerezzentem, mert azt hittem, már nincs a közelemben.
- Oh, bocsi, azt hittem, hogy… mindegy - hebegtem.
- Használod rajtam azt az izét? - Furcsán nézett rám. - Mármint csillapítod a dühömet?
- Talán csak egy kicsit - mutatta az ujjaival.
-De miért, hiszen nem vagyok annyira dühös - mondtam, mert tényleg nem értettem.
- Biztos vagy benne? - fürkészte az arcom Jazz.
- Persze - jelentettem ki, majd visszafordultam a konyhapulthoz.
- Holnap veled menjek?
- Hova? - kérdeztem háttal állva neki, de visszafordultam.
- A francba, most komolyan! Ti nem tudtok hangosan járkálni - már négyen álltunk a konyhában, mert időközben teljesen hangtalanul Edward és Emmett is csatlakozott hozzánk.
- Bocsi csajszi - mosolygott rám Emmett. - Az életemre esküszöm, hogy többet nem teszünk ilyet.
- Vicces vagy macivámpír ,már nem is élsz - húztam fel a szemöldököm.
- Ja, az mondjuk igaz - vigyorgott még jobban, mint előtte.
- Szóval, hova akarsz velem jönni? – néztem rá, majd tértem vissza Jasper előbb feltett kérdéséhez.
- Ha jól tudom, holnap reggel iskola előtt találkozol Quil-lel - válaszolt Edward.
- Aha, ez a tervem. De honnan tudjátok, csak nem kihallgattátok a telefon beszélgetésemet? - néztem végig mindhárom fiún, illetve férfin.
- Mit képzelsz te rólunk? - kérdezte Emmett.
- Mi úriemberek vagyunk - mondta Jasper.
- Igazából a gondolataid csak úgy kiabáltak felém, mikor visszajöttél - kezdte el Edward. - Arra gondoltunk, talán valamelyikünk veled mehetne, nehogy valami gond legyen.
- Srácok, most komolyan, nagyon aranyosak vagytok. Ti vagytok a második családom és olyanok, mint a bátyjáim, de ezt el tudom intézni egyedül is. Felnőtt nő vagyok, tudom mit szeretnék, azt is, kivel szeretnék lenni. Egyedül az dühít talán egy kicsit, hogy ezt senki nem veszi észre - felnéztem, majd hozzátettem: -Persze rajtatok kívül.
- Ja, felnőtt nő vagy, egy igen szemrevaló felnőtt nő. Ezen kívül temperamentumos, hirtelen haragú és rendkívül makacs, ha jók a sejtéseim. - A mondat első felébe belepirultam, soha nem tartottam magam túl szép lánynak. Néztem és láttam Edwardon, hogy elejt egy kis mosolyt. - Basszus, nem mosolyogj már, ettől csak még inkább zavarba jövök - gondoltam és ez megtette a hatást, mert csak bólintott, és magára öltötte a tőle jól megszokott komolyságot. - Nos, a sejtéseid jók, ezért sem fogtok velem jönni holnap reggel. Ismerem a bátyjámat, ő soha nem lenne képes bántani engem. - Itt egy picit elbizonytalanodtam, mert még nem vesztünk össze ennyire, és nem tudom, mire képes, amikor mérges, illetve tudom, erre Seth a legjobb példa, de én a húga vagyok. Amikor felnéztem, Edward arcán láttam a színtiszta aggódást. - Figyelj, nem fog bántani, tudom - próbáltam megnyugtatni gondolatban.
- Én ebben nem vagyok ennyire biztos - adott hangot kételyének.
- De én igen - szegtem fel az állam. - A téma részemről lezárva.
- Akkor legalább távolról hadd kövessünk. Nem avatkozunk közbe, legfeljebb csak ha már nagyon muszáj - próbálkozott Emmett.
- Mondom, téma lezárva, most felmegyek Seth-hez, ha megengeditek - indultam ki a konyhából, de visszafordultam. - Jut eszembe, vacsorázott már? -érdeklődtem, de ők csak összenéztek, és mindhármukból egyszerre tört ki a nevetés.
- Most mi van? Ennyire vicces volt, amit kérdeztem? - kaptam fel a vizet, mert fogalmam sem volt, mi ennyire vicces.
- Bocs, nem, csak eszünkbe jutott Rosalie arca - mondta Jasper. Ha élne, már tuti megfulladt volna a röhögéstől, de nem csak ő, hanem mindannyian.
- Mi köze van Rosalie-nak ahhoz, hogy Seth vacsorázott-e már? Lehet, hogy hülye vagyok, de nem értem az összefüggést - Ami teljes mértékben igaz volt, mert tényleg nem vágtam a dolgot. A srácok csak nagy nehezen, körülbelül tíz perces röhögés után nyugodtak meg, így újra próbálkoztam a kérdéssel.
- Szóval megtudhatnám, mi történt?
-Oké, oké, csak még egy pillanat - kérte Jasper, majd teljesen lenyugodtak. - Na, hol is kezdjem?
- A legjobb lenne talán az elején - kezdtem el dobolni az ujjaimmal, mivel a türelmem jócskán fogytán volt.
- Rendben, megpróbálom, de azt nem ígérem, hogy röhögés nélkül menni fog. Csak gondoltam, előre szólok - mondta, mikor látta rajtam, hogy kezdek kijönni a sodromból.
- Akkor ajánlanám az önuralmat, hiszem mégis csak egy “öreg” vámpír vagy - csipkelődtem.
- Önuralom - ízlelgette ezt az apó kis szócskát -, még nem hallottam róla - villantotta ki a szemfogait.
- Ne “fáraszd” magad, nem félek tőled - mosolyogtam. - Viszont a sztori most már tényleg érdekelne - vártam, hogy elkezdje végre.
- Mint említettem már, neked Belláék csináltak egy kis díszítést a muffinra, Rose pedig a húslevest. Mi - mutatott magukra - összebeszéltünk, hogy mi lenne, ha ő szervírozná Seth-nek a vacsorát, amíg nem vagy itt ,így mindenki kihúzta magát valamilyen ürüggyel a feladat alól. Rose először megmakacsolta magát, hogy felőle a barátod éhen is halhat, de mikor “senki sem figyelt”, titokban felcsempészett neki egy tányér levest és muffint is, mi pedig természetesen utána mentünk, hogy kilessük. Viszont ami történt, arra senki sem számított. - Valahogy úgy éreztem, hogy a történet után bocsánatot fogok kérni Rosalie-tól Seth nevében is. - Rosalie - folytatta tovább Jazz a mesélést - bement a szobába, letette az ágy sarkába a tálcát, majd odament Seth-hez, aki időközben belázasodott és hallucinált tőle, mikor Rose keltegette és a nevét mondta - itt hatásszünetet tartott. - Seth megcsókolta és magához húzta, mert azt hitte, te vagy az. Rose erre megrökönyödött, majd miután észrevette, hogy mi is ott vagyunk, heves kapálózásba kezdett és, amint kiszabadult, a fürdőbe rohant és azóta is próbálja lemosni magáról Seth bűzét. Szerintem még a száját is kimosta - kapott újra röhögőgörcsöt Jazz és Edward, Emmetten először a haragot, majd csak a szokásos mosolyt láttam és én sem bírtam tovább.
- Szeretem Seth-et, de ezt a jelenetet azért megnéztem volna. - Annyira jólesett ez a felszabadult nevetés a sok rossz után.
- Esélyed sem lesz még egy ilyenre - csatlakozott hozzán Rosalie, amire én azonnal abbahagytam a nevetést, de Edward és Jasper csak nem akartak csillapodni.
- Ne haragudj, csak rám fért már a nevetés - szabadkoztam.
- Nincs gond, de legközelebb te viszel a korcsodnak kaját - köpte oda felszegett állal, ami kicsit rosszul esett és nem hagyhattam annyiban.
- Először is, nem korcs, hanem Seth, másodszor, senki nem kért meg arra, hogy vacsorát vigyél fel neki - emeltem fel én is az állam. Ezután olyasmi történt, amire senki sem számított.
- Emmett, Edward, Jasper, magunkra hagynátok minket Amandával? - A kérdés hallatán, ahogy végignéztem a fiúkon, nem csak én nem kaptam szikrát, de ők sem. - Most! - mondta ellenvetést nem tűrő hangon Rosalie. Mindhárman kimentek a konyhából, de előtte még Edward odajött hozzám, és biztosított arról, hogy nem lesz semmi gond. Rose csak beszélgetni szeretne.

Díj!!!

Kreatív blogger díj


Köszönöm Bea a díjat és,hogy pont rám gondoltál :D

http://newlifewithawolf.blogspot.com/


7 dolog rólam:

1. 23 éves vagyok.

2. Imádok zenét hallgatni,olvasni és moziba járni.

3. Szeretem a Twilight-ot,de engem nem a szerelmi történet,hanem inkább a farkasok fogtak meg benne,ezért is egy quileute lány a főszereplője a történetemnek.

4. Május végén kezdtem el írni és még én is meglepődtem rajta,de már vannak rendszeres olvasóim,akiknek nagyon szépen köszönöm,hogy úgy döntöttek elolvassák az én kis történetem.

5. A történetemben két szereplőt való emberekről mintáztam,az egyik a barátnőm a másik,pedig a majdnem pasija:D

6. Vannak jó és rossz tulajdonságaim,de több a rossz ez valószínűleg azért van,mert kos a horoszkópom:)

7. Szeretném megköszönni bétámnak Nikinek a sok segítséget,és Kittinek a bátorítást,hogy belevágjak az egészbe,mert nélkülük soha nem jöhetett volna létre sem a blog sem,pedig a történet.


Nekik ajánlom:

Kitti:http://lebelnala.blogspot.com/

Niki:http://nikki-side-by-side.blogspot.com/

Betty:http://cullenek-weekdays-betty.blogspot.com/

Bea:http://newlifewithawolf.blogspot.com/

Donna:http://donna-szeretet.blogspot.com/

Drusilla:http://lapushvampirja.blogspot.com/

Klauka:http://embryandlili.blogspot.com/


Teendők a díjjal:

1. Meg kell köszönni.

2. A logót ki kell tenni a blogomba.

3.Be kell linkelnem,akitől kaptam.

4. Tovább kell adnom 7 embernek.

5. Be kell linkelnem őket.

6. Megjegyzést kell hagynom nálunk.

Friss!!!

Sziasztok!

Fent van a friss:D
Szeretném megköszönni bétámnak Nikinek,hogy a sok egyéb és fontosabb dolgai mellett átnézte az új fejezetet.
Szeretnélek titeket megkérni,hogy ha elolvastátok pötyögjetek nekem pár szót vagy sort a feji végére.
Előre is köszönöm és jó olvasást!:D

4.fejezet Érzelmek

/Amanda szemszöge/:


Sejtelmem sem volt, miről szeretne Seth beszélni velem.
- Sétálunk egyet? - kérdezte, de közben nem nézett rám és ez nagyon zavart.
- Persze - egyeztem bele, mert már nagyon tudni akartam, mi is ennyire fontos. - Miről szeretnél velem beszélgetni? - kezdtem el puhatolózni, de sajnos nem azt a választ kaptam, amire számítottam. Vagy ennyire cikis a dolog, viszont akkor nem én vagyok a megfelelő ember, akinek ezt él kéne mondania. Sehogy sem sikerült rájönnöm, miért vagy miről akar ennyire beszélni velem.
- Én, hát tudod, csak azt akartam, hogy… milyen volt a suli? - Most komolyan erről akar dumálni, eddig soha nem érdeklődött a tanulmányaim miatt. Szép, hogy éppen most kezdi el, viszont ez így nagyon gáz. Jelen pillanatban úgy érzem magam, mint egy kis pisis, akit az apukája faggat az első iskolában eltöltött napjáról, de ha tényleg ez érdekli, ám legyen, válaszolok.
- Köszi, jó. Cody kicsit szemétkedik, de majd elintézem - válaszoltam, és nagyon reméltem, hogy ezzel mindent elmondtam neki, amire kíváncsi volt. - Miért van egy olyan érzésem, hogy mégsem a tavaszi szünet utáni első suliban töltött napomról akarsz dumálni? - néztem fel rá, és csak most vettem észre, milyen gyönyörű barna szemei is vannak. Ez eddig valahogy fel sem tűnt.
- Tényleg nem a suliról akarok veled beszélni, hanem másról, csak tudod, kicsit nehéz. - Itt már nem bírtam tovább és a szavába vágtam.
- Quil csinált valamit igaz, beszólt vagy talán… - ezt a mondatot, viszont már én nem tudtam befejezni, mert Seth ugyanazt tette, mint az előbb én, vagyis a szavamba vágott.
- Ja nem, dehogy, ez most valami más, semmi köze nincsen Quilhez, inkább személyes jellegű. - Hirtelen előttem termett, mert időközben kicsit előrébb sietett, én pedig, ha nem figyelek, kis híján a hátába ütközöm. Személyes jellegű és velem akarja megbeszélni - lehet, hogy talált magának valakit vagy bevésődött és mivel jóban vagyunk, nekem akarja először elmondani? Ezt kétlem, mert akkor Quil már szóba állna velem, de még mindig fasírtban vagyunk a múltkori megnyilvánulása óta. Nagyon remélem, azért mégsem valami nő ügy van a dologban, mert azt nem bírnám ki, de miket is gondolok, hiszen nekem semmi közöm Seth-hez azon kívül, hogy barátok vagyunk - zártam le magamban a témát, mert képtelenségnek tartottam, hogy én bármit is érezzek iránta. Az nem lehet!
- Rendben, hallgatlak. Mi ennyire fontos? - próbáltam tettetni, hogy nem igazán érdekel, amit mondani akar, de legbelül majd' megőrültem, hogy tudjam, mi az a személyes jellegű dolog, amit velem akar megbeszélni.
- Először is szeretném tisztázni, hogy nem akarok neked bajt okozni, de tudnod kell az igazat.
- Oké, értem, csak mondd már, mert itt helyben fogok megőrülni - válaszoltam kissé ingerültebben, mint szerettem volna, amin Seth mosolygott.
- Szóval, arról lenne szó… - húzta tovább az időt Seth, amitől én késztetést éreztem, hogy bepancsoljak neki egyet, de aztán eszembe jutott, hogy akkor úgyis én húznám a rövidebbet.
- Seth, az istenért, mondd már el, vagy itt hagylak! - fakadtam ki mérgemben.
- A múltkori buli után rájöttem, hogy tetszel nekem és már régebben is nagyon bejöttél. Félre ne érts, nem csak testileg vonzódom hozzád, hanem… én, én -Seth zavarában tördelni kezdte a kezét, ami nagyon édes volt, de egyben idegesítő is. Elég mérgesen nézhettem, mert annyira hirtelen mondta ki, amit akart, hogy felfogni sem volt időm.
- Micsoda? - kérdeztem vissza egy oktávval magasabb hangon, mire ő csak elmosolyodott.
- Szerelmes vagyok beléd, Amanda Ateara! - közelebb jött hozzám, lehajolt egy kicsit, majd az ajkaival elkezdte cirógatni a számat, de itt nem állt meg, mert többet akart és valahol mélyen én is.

/Seth szemszöge/:


Közelebb mentem hozzá, lehajoltam, majd számmal elkezdtem cirógatni puha ajkait. Nem tudom, mennyi ideje csókoltuk egymást, de engem az idő nem is érdekelt ebben a pillanatban, csak az számított, hogy ölelhetem és csókolhatom a szerelmemet. Amanda nyakamba fonta karjait, majd beletúrt a hajamba, az én kezeim pedig a derekára csusszantak, és már éppen azon gondolkodtam, hogy mindent félredobva mégis a homokba fektetem, de meggondoltam magam, és milyen jól tettem, ugyanis a hátam mögül meghallottam Jacob hangját.
- Helló fiatalok, csak nem megzavartunk valamit? - Kihallottam Jake hangjából, hogy vigyorog és nem tévedtem, mert ahogy Mandy meghallotta Jacobot, azonnal ellökött magától, mire én a barátomra néztem, aki nem hazudtolta meg magát, mert annyira vigyorgott, hogy azt hittem, úgy marad az arca. Abban a pillanatban legszívesebben megütöttem volna a legjobb barátomat, de Nessie megelőzött.
- Jake, most komolyan, tudod, hogy szeretlek, de néha akkora idióta vagy. Olyan gyerekes tudsz lenni - csapta tarkón Nessie élete párját, majd rám mosolygott.
- Hé, hé, kisasszony, tudtommal kettőnk közül nem én vagyok a gyerek - próbált Jake visszavágni a lenyomatának, de mint kiderült, nem sok sikerrel.
- Komolyan, nekem nem úgy tűnik - tette csípőre kezeit tettetett sértődéssel Nessie. - Na, de mindegy, most nem ezért jöttünk. Alice küldött minket, illetve engem, a kutyuskám - mutatott Jake-re - pedig elkísért. - Jacob már éppen nyitotta volna a száját, de Ness megelőzte, és feltartott ujjával mutatta, hogy választottja meg ne merjen szólalni. - Most nem vagyok kíváncsi a mondandódra. Hol is tartottam, ja igen, Alice szeretné, ha holnap elmennénk körül nézni báliruha ügyben, mert már nem bír magával - emelte tekintetét a magasba, mert ahogy Mandy, úgy ő sem szeretett vásárolni. Ha jól emlékszem, ezt még Bellától örökölte. - Ráérsz? - kérdezte Nessie.
- Holnap? - gondolkodott el a szerelmem.
- Aha, mert azt mondta, ha itt nem találunk valami normális ruhát, akkor képes és elmegy New Yorkba is, csak hogy megtalálja a megfelelőt, de azt szerintem egyikünk sem szeretné.
- Oké, rendben MaryAnnékkel lett volna programom, de azt lemondhatom. Majd találkozunk máskor, viszont nekem most már haza kéne mennem - nézett az órájára Mandy.
- Esetleg haza fuvarozzunk titeket farkas alakban? Úgy talán gyorsabb - ajánlottam fel illedelmesen, de Nessie keresztül húzta a számításaimat.
- Nem kell, köszönjük, a lábunk még működik, és különben is, beszélnem kell Amandával. Tökéletesen elég lesz annyi is, ha ti szépen lemaradoztok mögöttünk - mutatta Ness, majd karon ragadta Mandyt, és már indultak is. Jake-kel vártunk pár percet, majd útnak indultunk mi is, arra, amerre a lányok mentek.

/Amanda szemszöge/:

- Gyere szépen, úgyis meg akarok valamit beszélni veled - húzott magával a barátnőm.
- Mi az, ami ennyire fontos és nem várhatott addig, amíg Seth haza nem kísér? - néztem rá, mire mosoly húzodott a szájára.
- Milyen volt? - kezdett el nagy vehemenciával faggatni.
- Mi milyen volt? - húztam az időt, de pontosan tudtam, mit szeretne annyira tudni.
- Hát a csók, na légyszi, mondd el! - vette könyörgőre a hangját Nessie.
- Jó volt - jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Oké értem, akkor most vagy nem volt jó, mert Seth rosszul csókol, vagy csak szivatsz, és szerintem az utóbbi - elmélkedett Ness, és nem is járt messze az igazságtól, persze a mondat második felét tekintve.
-Tudni akarod valójában milyen volt? - sandítottam rá, de a választ már kérdés nélkül is tudtam.
- Szerinted mi a francért faggatlak már vagy fél órája a témáról - állt meg és tette sértődötten csípőre a kezét, mire közelebb hívtam, hogy a fülébe suttoghassam a választ.
- Tökéletes, bár nem tudom az milyen, mert még soha nem csókolóztam Seth-en kívűl senkivel, de ez biztosan az volt - mosolyodtam el, miközben mondtam. -Finom és ha tudnád, milyen puha ajkai vannak.
- Áh, annyira örülök - kezdett el ugrálni és sikongatni örömében Ness, és alig tudtam leállítani.
- Nyugi, csajszi, azért ha lehet inkább mérsékeltebben örülj az első csókomnak, mert nem akarom, hogy mindenki tudomást szerezzen róla.
- Oké, bocsi, csak ez annyira jó. Már alig várom, hogy én is kipróbálhassam. Egyszer már majdnem sikerült rávennem Jacobot, hogy csókoljon meg, de azt mondta, apa tuti kinyírná - szomorodott el Nessie, amiért nagyon megsajnáltam.
- Hé, nyugi, te is megkapod majd az első csókod, ha jól sejtem, nem is olyan sokára - próbáltam vigasztalni, és úgy látszik, bejött, mert azonnal felcsillant a szeme.

/Seth szemszöge/:

- Tesó, biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - kérdezte tőlem Jake aggódó arccal, miközben a lenyomatát és Mandyt nézte, akik láthatólag nagyon jól érezték magukat néhány méterrel előttünk.
- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza azonnal.
- Hát Mandyre és rád. Biztos vagy abban, hogy ez volt a helyes döntés? Mi lesz, ha bevésődsz vagy ő is farkas lesz, és megtalálja a lenyomatát, de az is előfordulhat, hogy jövőhéten már más lány fog tetszeni neked. Akkor mit csinálsz? Az sem lesz könnyű menet, ha ezt Mandy apja vagy éppen Quil megtudja. Biztos, hogy mindketten ezt akarjátok?
- Én nem értelek! Titeket mindig azzal csesztettek, hogy még nem vésődtem be, és hogy nincs barátnőm sem. Most, hogy megtaláltam a szerelmet, máris belekötnétek! Komolyan nem értelek titeket! - Nem volt időm kidühöngeni magam, mert Nessie akkorát sikított, hogy azt még Forksban is hallották.
- Félreértsz, én nagyon örülök, hogy találtál magadnak egy rendes és kedves lányt, de hogy pont Amanda Atearát... Nem akarlak megbántani, de ennek nem lesz jó vége, ezt már most megmondom - közölte velem nézeteit az alfám.
- Nem érdekel, ki mit mond - rántottam egyet a vállamon. - Az a lényeg, hogy Mandyvel legyek, nekem most ő a legfontosabb, senki más. A bevésődésről pedig csak annyit, ha eddig nem vésődtem be, akkor valószínűleg nem most fogok, az pedig egyáltalán nem biztos, hogy ő is farkas lesz, ha mégis, akkor ráérünk utána is megbeszélni a dolgokat. Az apjának vagy Quilnek pedig, ha tetszik, ha nem, együtt vagyunk és vagyok annyira erős, hogy bármitől, még akár a saját családjától is meg tudjam védeni Mandyt. Ha kell az egész falkával szemben is. - Kezdtem nagyon ideges lenni, mert mindenki rossz szemmel nézett a jövendőbeli kapcsolatunkra.
- Te is tudod nagyon jól, hogy én veletek vagyok, és amiben tudlak, támogatlak is titeket, de nem szeretnék Sam falkája ellen fordulni csak emiatt, és ha már itt tartunk, más miatt sem. Ha arra kérnek, parancsoljak rád, mint falkavezér, megígérem, hogy nem teszem, de cserébe kérek valamit. Jól gondoljátok át minden lépéseteket - fordult felém komoly arccal az alfám és egyben a legjobb barátom.
- Rendben, ezt megígérhetem. Köszönöm.

/Amanda szemszöge/:
Másfél hete vagyunk együtt Seth-tel, és egy hete költöztem Cullenékhez. Gyorsan kellett elköltöznöm, apám ordibálása és anyám sírása közepette próbáltam annyi cuccot elhozni, amennyi tíz perc alatt belefért egy bőröndbe. Quil nem volt La Pushban, így tőle telefonon kaptam némi ordibálás adagot, és Leah sem állt szóba velem azóta, amit nem tudok mire vélni, hiszen neki a testvére boldogságát kéne szem előtt tartania. A legrosszabb mégis az, hogy inkább visszament Sam falkájához, csak ne kelljen Seth-tel egy helyen tartózkodnia. De történt velem néhány jó dolog is másfél hét alatt: az első, hogy megvan a báliruhám, a második, hogy Seth lesz a kísérőm a bálra, a harmadik és egyben legjobb, hogy végre kiderült, mit is titkolt annyira előlem MaryAnn és Leslie. MaryAnn terhes, és nyáron lesz az esküvőjük, és nekem meg Seth-nek jutott a keresztszülő szerep, ami külön jó, mert imádom a gyerekeket.
Visszatérve Cullenékhez, Carlisle-tól nagyon kedvesen megkaptam átmeneti szállásként Edward régi szobáját, de nem ez volt az egyetlen dolog, mert kaptam egy saját laptopot, amit még nem tudom, hogy fogok meghálálni nekik, de majd kitalálok valamit. Emmett csak vigyorgott és tetszett neki, hogy ahogy ő fogalmazott, lett egy új húgocskája, Rosalie inkább csak fújt rám, mint szokás szerint. Miatta is kaptam a laptopot, mert nem vette jó néven, ha egy légtérben kellett velem lennie. Seth minden este egészen addig, míg el nem alszom, itt van mellettem, reggel pedig, mikor felkelek, már lent vár a konyhában. Apropó konyha, kilyukad a gyomrom. Nem sok időm volt a suliban enni és már este hat óra.
Elindultam a konyha felé és közben kitaláltam, mit is fogok csinálni magamnak. Csokis muffint, olyan régen csináltam már, ezért arra gondoltam, mivel az gyorsan megvan, tökéletes lesz vacsorára. Előkészítettem az összes hozzávalót a tésztához és tudtam, hogy Nessie miatt van a Cullen házban csoki is, így abból is vettem, majd nekiláttam összekeverni a hozzávalókat, a végén pedig összevágtam kis darabokra a csokit is.
- Megcsináljam helyetted? - kérdezte egy hang hirtelen a hátam mögül, amitől én egyből frászt kaptam és a kés megszaladt a kezemben.
- Basszus - kaptam az ujjamhoz. - Köszönöm, nem kell, viszont egy ragtapasz jól jönne - mutattam fel a véres kezem Esmének, aki először elszégyellte magát, aztán egy pillanatra, mintha elsötétültek volna a szemei, hívta a férjét. - Nem kell zavarnunk egy kis karcolás miatt - de mire ezt kimondtam, a doki már ott állt velem szemben és a kezemet vizsgálgatta.
- Ahogy látom, elég mélyen sikerült belevágnod. Nagy szerencséd, hogy nem az egészet nyisszantottad le. Ezt össze kell varrni. Na gyere, felmegyünk a dolgozószobámba, pár öltés kell csak - terelgetett maga előtt Carlisle az otthoni rendelője felé.
- Ha visszajöttem, megcsinálom - néztem még gyorsan Esmére, aki csak bólintott egyet.
Körülbelül öt perce voltunk csendben Carlisle dolgozószobájában, mikor először megszólalt a doki.
- Hogy vagy? - nézett rám aranybarna szemeivel.
- Jól, és már nem is fáj - mutattam fel a kezem, miközben próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, ami mostanában a sok gond miatt soha nem lehetett látni.
- Nem a kezedre gondoltam - válaszolta.
- Ki köpött? Edward vagy Jasper? - sóhajottam, és kérdeztem vissza most már kicsit sem erőltetve a mosolyt.
- Nem kellett senkinek, ahogy fogalmaztál, köpnie. - Felnéztem Carlisle-ra, és felhúztam a szemöldököm. A doki akkor sem tudna hazudni nekem, ha azon az élete múlna. - Igazából mindketten - adta végül meg magát -, de ők nem akarnak kérdésekkel zavarni én, viszont elég idős vámpír vagyok ahhoz, hogy merjek próbálkozni - engedett el egy mosolyt felém.
- Mindegy - húztam fel a vállam. – Nem lényeg, és amúgy is tanulnom kell - gesztikuláltam rendellenesen nagyokat a még ép kezemmel.
- Amanda, nem kényszerítünk arra, hogy megbeszéld velünk a problémáidat, de ha meggondolnád magad, mi it vagyunk - próbálta érzékeltetni Carlisle velem, hogy fontos nekik, hogy jól érezzem magam.
- Igen, tudom, én csak... - vettem egy nagy levegőt, mert legszívesebben tényleg mindent kibeszéltem volna magamból, de nem akarok senkit az én problémáimmal zargatni, majd megoldom és rendbe teszem a lelkem. - Most tényleg tanulnom kell. - Éppen elindultam az ajtó felé, mikor Carlisle utánam szólt:
- Muffin.
- Micsoda? - kérdeztem, mert nem értettem, mit szeretne vele.
- A muffin, amit készítettél, viszont azt tudnod kell,hogy Esme felszeletelte a csokit a biztonság kedvéért és egy kis gyümölcsöt is tett bele - mosolygott.
- Oh, tényleg, teljesen kiment a fejemből. Majd megköszönöm neki - intettem a doki felé a szobából kimenet.
Mikor leértem a lépcsőn, láttam, hogy Esme a hófehér kanapén ül és dolgozik valamin, odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára, amit ő egyáltalán nem értett.
- Köszönöm! - mondtam mosolyogva, mire elég furcsán nézett rám, valószínűleg azt hihette, elment az eszem.
- Mégis, mit? - nézett rám érdeklődve.
- Mindent - mondtam még mindig mosolyogva, de mégis komoly hangon. - Azt, hogy felaprítottad nekem a vacsorámhoz való cuccokat meg hogy befogadtatok a házatokba, pedig én csak egy idegen vagyok, aki véletlenül csöppent bele a világotokba. Ráadásul jól fel is forgatok mindent - szomorodtam el.
Esme megpaskolta maga mellett a kanapét, én pedig készségesen leültem mellé. Magához húzott, majd megölelt, és én hirtelen megértettem, miért néz rá az összes ”gyermeke” igazi anyaként. A könnyeim elkezdtek lefolyni az arcomon, és csak zokogtam a fogadott anyám ölében, mert a saját anyukám annyira hiányzott ebben a pillanatban.
- Nem vagy idegen. Te vagy az unokám legjobb barátnője, Seth pedig a család barátja, ugyanúgy, ahogy Quil is csak, ő most nem akarja elfogadni a dolgokat és mivel te mind a három személynek nagyon is fontos ember vagy az életében, ez csak természetes, hogy családtagként tekintünk rád is. Jól jegyezd meg, ez soha nem fog megváltozni, bármi is történjen a jövőben, akár rossz dolgok jönnek, akár jók. - Ahogy Esme kimondta ezeket a szavakat, valahogy megnyugodtam, de ez sajnos nem tarthatott sokáig.
Pontosan nem tudom, mennyi idő telhetett el, csak a nagy robajra lettem figyelmes. Az ajtó kivágódott, Emmett jött be rajta a teljesen véres és eszméletlen Seth-tel a karjaiban.

Hírek!

Sziasztok!

Sajnálom,hogy nincs friss,de a bétám eltűnt és amíg ő át nem nézi a következő fejezetet,addig nem is lesz.
Viszont,ha minden sikerül és meglesz a friss tartogatok nektek egy kis meglepetést.
Remélhetőleg a héten valamikor jön az új fejezet.
Jó olvasást mindenkinek,aki hozzám téved:D

3.fejezet Beszélgetések

/Amanda szemszöge/

Ma újra megkezdődik a suli furcsa lesz, főleg hogy nagyon gyorsan eltelt a tavaszi szünet, legfőképpen ez az utolsó hét. Apa és Quil teljesen ki vannak akadva rám Seth miatt, pedig próbáltam megmagyarázni nekik, hogy Seth és köztem nincs semmi, viszont ezt elég nehéz bizonyítanom, mert a buli óta sokszor hív telefonon vagy jön el hozzám beszélgetni. Fogalmam sincs, mit csináljak, mert egyrészről apát sem akarom magamra haragítani, és Sethet sem akarom megbántani, hiszen olyan rendes volt tőle, hogy segített. Másrészt mikor Quil a buli utáni reggelen rám rontott, hogy mi közöm Seth-hez, és miért fogdosta a derekam, hiába mondtam el az egész történetet, láttam, hogy anya hisz nekem, de apa és Quil nem, ami nagyon fájt.
Soha életemben nem csináltam olyan dolgot, ami miatt nem bíztak benne, most mégsem hisznek nekem, ráadásul MaryAnnel is csak telefonon tudtam beszélgetni, mert szobafogságot kaptam, és apa Leslie-éket sem engedte be a házába.

A reggeli ébresztőm Muse Uprising című dala volt, így kikászálódtam az ágyból, majd elindultam a fürdő felé, de mikor belenéztem a tükörbe, elborzadtam, mert simán le lehetett olvasni az elmúlt egy hetet az arcomról. Nagy nehezen rendbe szedtem magam, lementem reggelizni, de csak anya volt itthon rajtam kívül, apa meg már biztos korán reggel dolgozni ment, Quil meg kitudja, merre van, bár ez utóbbi nem is nagyon érdekelt. Gyorsan megreggeliztem, felkaptam a táskámat, elköszöntem anyától, és már mentem is. Azonban mikor kiléptem az ajtón, Seth-el találtam szembe magam.

- Helló Mandy! - köszönt rám mosolyogva.

- Szia Seth! - intettem. - Ha Quil-t keresed, nincs itthon.

- Tudom, hogy nincs itthon, találkoztam vele lent a parton. - Anya ekkor lépett ki a bejárati ajtón, hogy beinvitálja őt a házba, amit Seth illedelmesen visszautasított, mondván siet és csak pár percig szeretne zavarni. - Igazából azért jöttem, hogy megkérdezem, elvihetlek-e suliba? - kérdezte kicsit zavarodottan. - Ugyis Forksban van dolgom - folytatta.

- Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet - óckodtam az elején.

- Mandy, nem akarlak bajba keverni, ez csak egy ártatlan kérdés volt, nem muszáj, ha nem akarod. - Elgondolkoztam egy ideig, de valahol tudat alatt már el is döntöttem a választ.

- Jó, rendben legyen, de csak kiteszel a sulinál és ennyi. - Oké?

- Rendben - azzal beültünk az autóba.

Az első pár percben fura feszült csend volt köztünk, amit végül Seth tört meg.

- Mikor kezded a jogsit? - Éreztem a tekintetét az arcomon, de nem néztem fel, csak az ölemben pihenő kezemet bámultam.

- Fogalmam sincs, ha a mostani dolgokat nézem, akkor úgy néz ki, soha – sóhajtottam lemondóan, mert annyira rosszul érintett, hogy apáék nem hisznek nekem.

Erre a gondolatra párásodott el előttem a világ egy pillanatra, de erőt vettem magamon, mert nem akartam, hogy Seth sírni lásson. Időközben megérkeztünk a sulihoz, majd kiszálltam az autóból, ám meglepődtem, mert Seth már ott állt előttem.

- Nyugi, nem lesz semmi gond! Apád és Quil is megbékél majd, utána pedig minden rendbe jön - mondta Seth nyugtatólag, de valahogy nem nagyon hittem ebben az egészben.

- Aha, ha te mondod.

Már éppen a suli felé vettem volna az irányt, mikor Seth visszahúzott magához, és jó szorosan magához ölelt, ami abban a pillanatban annyira jólesett, hogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy nem is lenne olyan rossz, ha tényleg együtt lennénk. Miket is gondolok, nekem elment az eszem! Lassan engedett csak el és mintha egy kicsit ő is zavarban érezte volna magát az ölelés miatt, mint én, de lehet, hogy csak képzelődtem. MaryAnn és Leslie a főbejárat előtt vártak, és mikor bementünk, valaki utánunk szólt.

- Mi van, Mandy, zűr van a Paradicsomban?

- Talán a szép szőke, oh bocsánat, illetve rézbőrű barátod nem adja meg, amit akarsz? - gúnyolódott Cody, amit legszívesebben egy pofán veréssel honoráltam volna, de most nem volt szükségem arra, hogy emiatt az igazgatóiban kössek ki.

- Fogd be, Cody különben… - kapta fel a vizet barátnőm.

- Különben mi lesz, MaryAnn?

- Összekarmolsz a frissen manikűrözött körmöddel? - vonult el vigyorogva mellettünk ez a kis tetű.

- Hogy ez mekkora egy rohadék - fordult felém MaryAnn bocsánatkérően. - Sajnálom, hogy múltkor össze akartunk hozni ezzel a nyomorékkal. Sokkal jobb neked Seth-tel.

- Aha, sokkal jobb - motyogtam zavaromban, mert még semmilyen fedő sztorit nem találtam ki a bulin történtek miatt, és az igazat megvallva, semmi kedvem nem volt elmondani.

- Figyi, hol és mikor jöttetek össze? - kérdezősködött Leslie, de a választ már nem kapta meg, mert becsöngettek az első órára. Két perc múlva én a biosz teremben, Leslie-ék pedig francia órán ültek. Folyton azon agyaltam, hogy mit is mondjak a barátimnak a Seth-tel való kapcsolatomról, mert nem akartam hazudni nekik, de az igazat, hogy akkor este átvertem őket, valahogy nem akarózott elmondani.

A biosz órámnak hamar vége lett, és siettem matekra ahol viszont esélyem sem volt akármit is kitalálni, mert hol a tanárra, hol pedig Cody leveleire válaszoltam. Teljesen kiment a fejemből, hogy együtt járunk matekra, de a szemétkedése hamar eszembe jutatta. A suliban töltött nap első fele gyorsan eltelt, MaryAnnékkel is csak a menzán találkoztam, ahol megpróbált többet kiszedni belőlem, de nem nagyon sikerült neki, mert próbáltam minnél szűkszavúbban válaszolni a feltett kérdéseire. Az egyetlen dolog, ami eszembe jutott az volt, hogy még nem mondtak el nekem egy fontos dolgot, így inkább felhoztam azt a témát, csak hogy eltereljem a figyelmüket az én ”szerelmi életemről”. A terv úgy látszik, bejött, mert MaryAnn gyorsan hárított azzal, hogy elmondja, de mindketten zavarba jöttek. Innentől kezdve a nap folyamán már nem sokat szóltunk egymáshoz, mert mindenki törődött a saját dolgával, aztán a suli végeztével már mindannyian felszabadultan tudtunk dumálni. Éppen arról beszélgettünk az ajtón kijövet, hogy holnap elmehetnénk egy kicsit sétálni valamerre, mert muszáj kikapcsolnom az agyam, legalább csak egy kis időre. Mikor kiértünk a parkolóba, megszólalt a mobilom: Seth volt az.

- Szia Seth! - szóltam a telefonba kicsit meglepetten, mert ilyenkor még nem szokott hívni. MaryAnnék persze rögtön vigyorogni kezdtek én, pedig először kiöltöttem a nyelvem rájuk, majd hátat fordítottam nekik.

- Szia Mandy! - Lenne egy kérdésem! Találkozhatnánk a tengerparton? Szeretnék megbeszélni veled valamit. - A hangjából ítélve úgy éreztem, mintha egyszerre lenne komoly és zavart.

- Végül is találkozhatunk - mondtam, mert érdekelt, vajon mit szeretne velem megbeszélni, ami ennyire komoly. - Miről lenne szó? - próbáltam kiszedni belőle valamit, mert furdalt a kíváncsiság.

- Azt majd inkább személyesen, ha nem gond. Oké?

- Rendben.

- Mikor akarsz találkozni?

- Neked mikor lenne jó? - válaszolt kérdéssel a feltett kérdésemre. Az órámra néztem, és így folytattam:

- Most három óra, még be kell mennem a könyvtárba.

-Fél hat jó neked? - Nagyon reméltem, hogy nincs semmi dolga akkor.

- Igen persze. Akkor fél hatkor várlak a parton - felelte hirtelen támadt jó kedvel Seth, amint jót mosolyogtam.

- Szió! - köszöntünk el egymástól, majd elindultam a könyvtárba.


/Seth szemszöge/

Bevágtam magam az autómba, és Quilék háza felé vettem az irányt. Nem miatta mentem, mert tudtam, hogy ő járőrözni van. Látnom kellett Amandát, mióta segítettem neki. Minden nap felhívtam, sőt meg is látogattam egy párszor, amit az apja nem nézett túl jó szemmel, de ez egy kicsit sem érdekelt. Az egyedüli, aki számított, az Amanda volt. Már nem csak Quil kishúgát láttam benne, hanem egy felnőtt nőt. Sajnos Quil és az apja ezt nem akarják észrevenni valamiért. Quil a buli utáni nap nekem ugrott, hogy többet hozzá ne merjek érni a húgához, mert azt nagyon megbánom. Összevesztünk, pedig a legjobb barátok vagyunk vagy voltunk, de egyszerűen nem érti meg, hogy engem Mandy nem a szex miatt érdekel, hanem érzek iránta valamit, ami nem is olyan kis valami. Nincs mese, szerelmes vagyok Amanda Atearába. És ezt már csak vele kéne megbeszélnem. Mikor utoljára a Cullen házban jártam, szerettem volna Edwarddal beszélgetni erről, de éppen nem volt otthon, és pont akkor jöttem el a Cullenéktől, mikor Jasper megfogta a vállam, és megkért, hogy beszélgessünk. Az erdő felé vettük az irányt, majd mikor már kellőképpen távol voltunk a háztól, leültünk egy korhadt fára .

- Érzem rajtad, hogy feszült vagy, és viaskodsz magaddal. Szerelem, amely őszinte és félelem az elutasítástól, ha jól érzem. Már régebben is voltak ilyen érzéseid az illető lány iránt, csak nem volt ennyire intenzív mutatott rá Jasper mindarra, amit jelen pillanatban tényleg éreztem.

- Pontosan tisztában vagy az érzéseimmel, ezt tudom és lenne pár kérdésem. Szabad? - Bár, hogy ezt mi a fenéért kérdeztem meg, nem tudom, hiszen éppen azért jöttünk ide, hogy beszélgessünk.

- Persze - mosolygott, de reméltem, kapok valami útmutatást. - Miben kételkedsz, mitől félsz, ki a lány? Az utolsóra nem feltétlenül kell válaszolnod, ha nem akarsz - fejezte be Jasper.

- Igazad van, ez a lány már régebben is tetszett, körülbelül egy hete, hogy nem csak tetszik, hanem komolyabb érzéseim vannak iránta.

- A tengerparti buli óta, amit te szerveztél?

- Igen-sóhajtottam.

- Ha jól tudom, volt egy kis felfordulás Amanda Ateara miatt - kérdezte vagy, inkább állította Jazz.

- Én nem annak fogom fel a dolgot, mert csak segítettem lekoptatni egy kis férget. - Kezdtem bedühödni, mivel mindenki rossz dolognak tartotta, ami akkor történt, aztán hirtelen megnyugodtam, mikor Jasper egy adag nyugalom hullámot sugárzott felém.

- Akkor, ha jól sejtem, a szóban forgó lány, aki iránt mindezt érzed nem más, mint Mandy - tapintott rá a lényegre Jazz.

- Aha - jöttem zavarba azonnal, mikor rájöttem, hogy mostmár kifejeztem mindazt, amit érzek.

- Miért jöttél zavarba, hiszen ebben nincs semmi rossz - mondta.

- Tudom, csak furcsa erről bárkivel is beszélni. A kérdésedre válaszolva, attól félek, hogy talán ezek az érzések még nagy gondot fognak okozni, és mind Mandyn csattanna. Quil a legjobb barátom és testvérem, ezért is nehéz ez az egész. Edward elmondta mi történt a buli másnapján?

- Arra gondolsz, hogy Quil neked ugrott? - kérdezett vissza, én pedig bólintottam.

- Plusz az apja sem fogadta túl jól a dolgokat, pedig csak alibi voltam, semmi komoly nem történt.

- Rendben, ezt a felét értem. Nem akarod még jobban felhergelni és összeveszni Mandy apjával, na meg Quil-el. Miben kételkedsz?

Nagy levegőt vettem, és belekezdtem:

- Azt tudom, én mit érzek, de azt nem, hogy Mandy mit érezhet. Tudom, hogy jól érzi magát velem, de nem látok a fejébe, ezért is gondoltam, hogy megkérem Edwardot, hogy tegye meg nekem.

- Ha megteszed, akkor én pedig beszélni fogok vele, hogy ne tegye - nézett rám komolyan Jazz.

- Miért? - lepődtem meg az előző mondatán.

- Ez egészen egyszerű, mert az nem lenne fair Mandyvel szemben. Ezt neked kell tisztáznod vele, méghozzá szemtől-szemben, és megvárnod, mit reagál a hallottakra - oktatott ki Jasper. Teljes mértékben igaza volt, viszont nekem valahogy nem akarózott Mandy elé állnom.

- Én nem hiszen, hogy lesz bátorságom hozzá - próbálkoztam a kitérés elől, de nem sikerült valami fényesen.

- Komolyan nem értelek! Egy vámpírt simán megölsz, de ha szerelemről van szó, menekülsz és nem mersz a vágyott lány elé állni. Hidd el nekem sokkal-sokkal könnyebb lesz miután elmondod neki az igazat. Quil és az apja pedig majd megbékélnek a dologgal - fejezete be Jasper a mondandóját.

- Rendben, megígérem, hogy megbeszélem vele a dolgot.

- Oké, sok sikert hozzá! - bíztatott, majd elköszönt, és elindult haza.

- Köszönöm, és a fejmosást is! - kiabáltam utána, mikor már messze járt, de tudtam, hogy így is biztosan meghallotta.

Annyira elgondolkoztam, hogy már csak azt vettem észre, hogy Mandy az ajtóban áll indulásra készen. Gondolom suliba készül.

- Helló Mandy!

- Szia Seth! Ha Quilt keresed, nincs itthon - válaszolt egy fel sem tett kérdésre.

- Tudom, hogy nincs itthon, találkoztam vele lent a parton - ekkor lépett ki Mrs. Ateara az ajtón, és invitált be, de ezt a lehető legilledelmesebb módon utasítottam vissza, mert akivel most beszélnem kellett, az Mandy volt. - Igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem, elvihetlek-e suliba - kezdtem kicsit zavarban lenni. - Úgyis Forksban van dolgom.

- Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet. – Ebből a mondatából kiéreztem, hogy ő sem akarja még jobban magára haragítani az apját és Quil-t, de muszáj volt tovább próbálkoznom.

- Mandy, nem akarlak bajba keverni, ez csak egy ártatlan kérdés volt, nem muszáj, ha nem akarod. - Gondolkozott pár pillanatig, majd beleegyezett.

- Jó rendben, legyen, de csak kiteszel a sulinál és ennyi. Oké? - kérdezte kicsit félve, hátha nemet mondok erre a verzióra, de mivel ez így nekem is megfelelt, megnyugodott.

Beültünk az autómba, és az első pár percben azt sem tudtam, mit mondjak vagy egyáltalán, hol is kezdjem, így inkább másra tereltem a gondolatimat, és teljesen más dolgot kérdeztem ,mint amit eredetileg akartam.

- Mikor kezded a jogsit? - Gondoltam ez a téma majd felvidítja, de nem így lett, mert mikor ránéztem, ő csak az combján pihenő kezeit szuggerálta.

- Fogalmam sincs, ha a mostani helyzetet nézem, akkor úgy néz ki, soha - sóhajtott egy nagyot, és mintha egy könnycsepp is megjelent volna a szeme sarkában, amit azon mód el is tüntetett. Talán attól félt, hogy ettől gyengének fog tűnni a szememben, de erről szó sem volt.

Közben megérkeztünk a sulihoz, és nem akartam ilyen szomorúan elengedni, ezért gondolkodás nélkül kiszálltam az autóból, átmentem a furgonom másik oldalához, amin Mandy eléggé meg is lepődött, mikor kiszállt.

- Nyugi, nem lesz semmi gond, apád és Quil is megbékél majd, utána pedig minden rendbe jön - próbáltam nyugtatni, de nem igazán sikerült.

- Aha, ha te mondod.

Hallva a szavakat kimondva, nem tudom, mi ütött belém, de mikor Mandy elindult az iskola felé, visszahúztam és jó szorosan magamhoz öltem, hogy tudja, én itt vagyok neki, és rám bármiben számíthat. Csak lassan engedtem el, és nem tudtam, mit is mondjak neki ezek után. Elköszöntünk egymástól, beszálltam az autóba, de a visszapillantó tükörben még láttam, ahogy Mandy bemegy a barátaival a suli főbejáratán.

Be kellett ugranom Jacob boltjába kisegíteni, amíg ő elment áruért, majd bementem a közértbe is, mert anya felírt pár dolgot, ami hiányzott otthonról, és még Charlie-hoz is bementem az örsre, hogy tolmácsoljam anya meghívását egy vasárnapi ebédre. Mire mindennel végeztem, a napom fele eltelt, csak ültem az autómban, és azon gondolkoztam, mit is kéne tennem, de az ujjaim gyorsabbak voltak, mert mire észbe kaptam, már a telefonom szorongattam, aminek a kijelzőjén Mandy száma állt, így tárcsáztam, és két csörgés után meghallottam azt az édes hangot, amire egész nap vágytam.

- Szia Seth! - A hangjából kihallottam a meglepettséget, amiért ilyenkor keresem.

- Szia Mandy! Lenne egy kérdésem, találkozhatnánk a tengerparton? Szeretnék megbeszélni veled valamit. - Iszonyatosan zavarban voltam, mert már most azon járt az agyam, hogyan is fogom elmondani neki, mit is érzek iránta.

- Végül is találkozhatunk - egyezett bele. - Mit szeretnél megbeszélni? - kíváncsiskodott előre, amin egy picit el is mosolyodtam.

- Azt majd inkább személyese, ha nem gond. Oké? - Reméltem, így is belemegy, hogy nem árulok el beszélgetésünk témájáról semmit.

- Rendben. Mikor akarsz találkozni?

- Neked mikor lenne jó? - kérdeztem vissza azonnal örömömben, hogy ma végre mindent tisztázhatok vele.

- Most három óra, még be kell mennem a könyvtárba. Fél hat jó neked? - kérdezte, nekem pedig fogalmam sem volt, mit csinálok még olyan sokáig, de végül belementem.

- Igen persze, akkor fél hatkor várlak a parton. - Alig vártam már, hogy újra láthassam, és ez a hangomon is hallatszódott. - Szia! - köszöntem el tőle, és magamban már számoltam a perceket.

2. fejezet Buli meglepetésekkel

Miután Nessie kétszer is megígértette velem, hogy vigyázok magamra, elindultam a Cullen ház felé. Próbáltam legalább egy kicsit összeszedni magam, hogy ne vegyék észre rajtam, aztán arra gondoltam, hogy mégis kit akarok én átverni, hiszen vámpírok, és nem is akármilyenek. Jasper egyből kiszúrja a dolgot, amint beteszem a lábam a házba, és ott van Edward is, aki elől semmi esélyem elrejteni a gondolataimat. Az sem jött most kapóra, hogy folyton a Leah-val való vitánkon járt az agyam.

Reménykedtem, hogy Edward nem lesz otthon, de amint odaértem a házhoz, ez az apró reményem is elszállt, mert ő nyitott ajtót.

- Alice? - kérdeztem gondolatban, mire az arcán aggódás futott át, de csak az emelet felé mutatott - Köszi! - fejeztem ki magam most már a hangomat is megtalálva.

- Igazán nincs mit, ha szükséged lenne valamire, csak szólj nyugodtam - mondta kedvesen, amit én újból megköszöntem.

Aztán felsiettem Alice szobájához, de amint odaértem, hirtelen megtorpantam. Akarom én ezt a beszélgetést, tettem fel magamban a kérdést, ám nem volt időm sokat gondolkozni, mert már nyílt is az ajtó előttem, ahol a kis vámpírnő szomorúan nézett rám, időközben Jasper is megjelent, aki együttérzőn mosolygott rám, majd kioldalazva mellettem elhagyta a szobát.
Alice beinvitált, leültetett az ágyra, és csendben volt, ami tőle nem megszokott dolog, de tudtam, arra vár, hogy magamtól kezdjek bele a mondókámba, így megtettem.

- Igazából fogalmam sincs, mit is keresek itt… - túrtam idegesen a hajamba.

- Szerintem pedig pontosan tudod miért vagy itt, csak nem tudod kivel oszd meg, illetve tudod kivel, csak fogalmad sincs, hogy is kezdj neki - mondta, és tudtam, hogy igaza van, mert nem szerettem erről a témáról beszélgetni senkivel, épp elég volt nekem az érettségire való állandó tanulás, nem hogy még amiatt is aggódnom kelljen, mikor leszek én is falka tag.

- Rendben megpróbálom, de egy valamit szeretnék kérni! Jacob ne tudja meg, hogy itt voltam és arról se, hogy beszéltünk, mert biztos elmondaná a bátyámnak, és azt nem akarom.

- Oké, ezt megígérem - mosolygott rám bíztatóan Alice, így elmondtam neki mindent, ami történt, és azt is, ami bántott. Érdekes volt, mert soha nem szerettem kiadni az érzéseimet másoknak, mert úgy éreztem, azzal csak még sebezhetőbb leszek, de Alice-ben száz százalékig megbíztam, és tudtam, hogy rá számíthatok mindenben. Teljesen úgy éreztem, mintha egy mázsás kőtől szabadultam volna meg, ami egész eddig a vállaimat nyomta, csak éppen senki sem vette észre.

Így hát gyorsan eltelt az a pár óra, amit Cullenéknél töltöttem, mielőtt meg elindultam volna haza, még Edwardot is megkértem, hogy a hallottakról ne beszéljen senkinek. Szerencsére nem kérdezett semmit, csak bólintott, majd utamra engedett.
Sietnem kellett, mert majdnem egy óra volt. Vajon mit akarhatnak tőlem apuék? Mire odaértem a bejárati ajtónk elé, sóhajtottam egy nagyot, majd benyitottam. Még lélegezni is elfelejtettem, mikor megláttam, mi is az a fontos dolog, ami miatt annyira sietnem kellett. A konyhánk fel volt díszítve, anya, apa, Quil, Leah, MaryAnn és Leslie pedig ott álltak az asztal mögött, amin egy hatalmas torta díszelgett.

- Én, én... - szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, csak makogtam össze-vissza. - Szóval ezért voltál Port Angeles-ben?

- Igen, arra gondoltam, hogy a tizenhetedik szülinapodra kapsz egy hatalmas tortát, és van még egy meglepetésünk számodra. - Mindenre számítottam, de erre nem, ezért izgatottan vártam, mivel készülnek a mai napra még nekem. Miután megettük a tortát, anya odajött hozzám, és azt súgta a fülembe, hogy menjek ki a ház elé, mert már vár a másik meglepetésem. Mikor kiértem, azt hittem rosszul látok, mert az egész Cullen család ott állt Jake-kel kiegészülve egy 1967-es Chevy Impala mellett.

- Áh, a kedvenc autóm, ezt tuti csak álmodom - ismételgettem, és teljesen biztos voltam benne, hogy a mosolyom körbeérte a fejem.

- Pontosan, és a tiéd - vigyorgott rám Emmett.

- Szuper, imádom - ölelgettem végig mindenkit. - Várjunk csak, hiszem nincs is jogsim - fagyott le a mosoly az arcomról, amint ez a gondolat felötlött bennem.

- Viszont ha minden jól megy, nem sokára lesz - mondta sokat sejtető mosollyal az arcán apa.

- Várj már, maga az autó is egy vagyonba kerülhetett. Nem várhatom el, hogy még a jogsimat is ti fizessétek… - Azonban az eszem már azon járt, hol is találhatnék munkát, amiből állni tudom majd a jogsimat.

- Nyugi, kicsim…. -akarta folytatni apa, de közbevágtam.

- Nem nyugszom, inkább elmegyek suli mellett melózni és utána leteszem a jogsit. - Igen ez lesz a jó megoldás, gondoltam.

- Arról szó sem lehet, különben is, az autót Cullenéktől kaptad, amit soha nem fogok tudni eléggé meghálálni nekik - villantott a vámpír család felé egy hálás mosolyt, és mégegyszer megköszönte nekik. - Ezért mi fizetjük a jogsidat, te pedig szépen leteszed az érettségit, és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni - váltott szigorúbb hangnemre apa, ami egyet jelentett azzal, hogy felesleges újra próbálkoznom.

Cullenék elkezdtek haza felé szállingózni,de előtte mindenkit jól megölelgettem az ajándék miatt, és ami a legmeglepőbb volt, hogy még Rose is megölelt, Carlisle és Esme pedig sűrű bocsánatkérések közepette mentek a dolgukra. Apa ecsetelte nekem, hogy a buliból legkésőbb fél háromra haza kell érnem, majd rajtam kívül mindenki bement, ami azért is jó volt ,mert fültanúja lehettem Jake és Edward szóváltásának.

- Jake, megmondtam, hogy a lányom még nem járkálhat bulikba, főleg nem veled. Hiszen ha La Push-ba is nehezen engedem el, akkor miből gondoltad, hogy elmehet egy olyan helyre, ahol alkohol is lesz, plusz mostanában a gondolataid sem tetszenek.

- Edward, a gondolataimnak nem tudok parancsolni, de megígértem neked, hogy míg Nessie nem akarja, hozzá sem érek.

- Én akkor sem szeretném, hogy elmenjen erre a bulira - kötötte az ebet a karóhoz Edward.

- Bella, te nem mondasz semmit? - próbálkozott Jacob a lenyomata anyjánál.

- Nekem ebbe nincs is beleszólásom? - háborodott fel szerintem jogosan Nessie.

- Edward, szerintem meg kéne engednünk neki, hiszen majdnem nagykorú.

- Nagykorú? - hüledezett Edward. - Könyörgöm, Bella, ezt ugye te sem gondoltad komolyan! Még csak hat éves.

- Tévedsz, drágám, nagyon is - jelentette ki Bella. - Hat éve született, de nézz csak rá - mutatott a lányára. - Mit látsz?

- Bella, én… - próbálkozott Edward, de mivel a felesége kellőképpen csúnyán nézett rá, végül beadta a derekát.

- Plusz, így legalább lesz egy kis időnk egymásra is - kacsintott Bella a férjére.

- Edward, nyugodj meg, majd figyelek rá én is - üzentem neki gondolatban, amire csak egy bólintást kaptam válaszul.

- Maximum éjjel egy órára otthon is lesz Nessie, igaz Jake? - néztem rá kérdőn.

- Természetesen, percre pontosan - vigyorgott Jacob.

Edward és Bella elmentek, Jake és Nessie pedig még visszajöttek a házunkba. Gyorsan elmentem fürdeni, majd összekészülődtem a vásárlásra és a mozira. Elindultunk, a vásárlást meg szerencsére viszonylag hamar lerendeztük. MaryAnn vett magának egy rakat ruhát és cipőt, ezzel szemben én ruhát egyáltalán, cipőt pedig csak egy tornacsukát vásároltam. Már a kocsiban ültünk, mikor Leslie megszólalt:

- Van még egy meglepetésünk - vigyorgott.

- Ne kímélj, bökd ki, de gyorsan! - követeltem, mert minél hamarabb túl akartam esni az újabb meglepetésen.

- Na szóval, ne borulj ki, de Cody-t is meghívtuk moziba - ekkor fagyott le a mosoly az arcomról, mert ez nem meglepetés volt, hanem kicseszés. Cody az az évfolyamtársunk, akinek tetszem és szerelmes belém, viszont ez az érzés egyáltalán nem kölcsönös.

- Minek hívtátok meg? Nagyon jól tudtátok, hogy nem érdekel - keltem ki magamból.

- Csak úgy gondoltuk, hogy mégis lehetne köztetek valami.

- De nem lesz, soha - jelentettem ki. - Fel tudjátok ezt fogni? - szálltam ki az autóból feldúlva, és gyorsan besiettem a moziba, még az sem érdekelt, hogy Cody mosolyogva egy szál rózsával állt és várta, hogy köszönjek neki.

A mozi mosdójában MaryAnn közölte velem, hogy nemcsak a moziba, de a buliba is meghívták Cody-t. Nem elég, hogy a nyakamba varrtak egy olyan fiút , akitől még a hideg is kiráz, ráadásul egy romantikus filmre ültünk be, ám ekkor már az agyvérzés kerülgetett. Plusz Cody párszor próbálkozott is, először a kezemet akarta megfogni, de mivel ez nem jött neki össze, átkarolta a vállamat, viszont szerencsére ez csak a film vége felé jutott eszébe, így nem kellett sokáig elviselnem az érintését.

A haza felé tartó út csendben telt, természetesen nekem hátra kellett ülnöm Cody mellé, de hála az égnek, nem próbálkozott többet. Ahogy leértünk a partra, engem mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy siettem előre.

- Szia Mandy! - köszöntek nekem oda, akik már lenn voltak, de én csak dühöngtem.

Elkaptam az első poharat, ami a kezembe került. Mindenkivel beszélgettem, volt akivel többet és volt akivel kevesebbet. Egy idő után észrevettem, hogy Cody egyfolytában követ, mikor már nem bírtam tovább, odamentem Seth-hez, és belesúgtam a fülébe:

- Kérlek, könyörgöm, segíts - pillantottam rá kérlelően.

- Mi a baj? - kérdezte Seth.

- Van egy srác a suliból, Cody. MaryAnnék a tudtom nélkül meghívták és nem száll le rólam, mert szerelmes belém, de én nem akarok tőle semmit - hadartam el, és csak reménykedtem, hogy mindent megértett belőle, mert Cody már felénk tartott.

- Oké, gyere! - húzott maga mellé Seth a derekamnál fogva, amin először meglepődtem, de nagyon jól esett. Gyorsan odabújtam hozzá, és én is átfogtam a derekát, mintha tényleg együtt lennénk. Cody, ezt látva először meglepődött, majd irányt váltott. Az este további részében nem jött közel hozzám, mivel Seth egy percre sem engedett el.

Úgy tűnt, mintha élvezné is. Egyre gyorsabban telt az idő, de Seth csak nem engedett el maga mellől, és bevallom, ezt nem is nagyon bántam. Leah egy párszor felénk nézett, és nagyon nem tetszett, ahogy tette, Quil pedig egy idő után rám sem nézett, valahogy úgy éreztem, ennek még meglesz a következménye. Nessie és Jake fél egykor elindultak, biztos ami biztos, időben hazaérjen a lenyomata. Lassan szállingózott mindenki, Quil enyhén ittas állapotban ment haza, és eközben végig nagyon csúnyán nézett rám, őt Leah kísérte haza. Mindegy, majd holnap elmagyarázom mindenkinek, mit miért tettem.

Leslie, MaryAnn és Cody is hazamentek, de mivel mérges voltam, nem igazán érdekelt, majd kibékülünk, ha már nem leszek rájuk ennyire ideges. Seth, Jared, Kim és én voltunk az utolsók, akik haza indultak. Egy ideig együtt sétáltunk, de elváltak útjaink, mivel Kim és Jared a házuk irányába indultak, engem pedig Seth volt olyan kedves és hazakísért. Ezután a buli után vett száznyolcvan fokos fordulatot az életem.