Halálos gyönyörűség

Ha tündérmesére számítasz, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, mert ez a kis novella minden lesz, csak happy end nem.

A történet egy Clarissa nevű lányról szól, aki démonként tengette mindennapjait a pokolban. Nem volt más, mint bérgyilkos és kínzó egy személyben. A főnöke Narsine volt, a pokol legkegyetlenebb nagyura, és ha Clarissa parancsot kapott, hogy szerezzen meg egy lelket, meg kellett tennie, még ha nem is szívesen tette.

Hiába volt démon, a lelke egy idő után belefáradt a kínzásokba és az olyan emberek gyilkolásába, akiknek csak annyi bűnük volt, hogy gyengék voltak és nem tudtak ellenállni a hatalom, pénz és a szenvedélyek csábításának. Persze az sem volt mellékes, hogy Narsine egyfolytában ajánlatokkal zaklatta kedvenc démonát, de Clarissa ezt megelégelve eldobta démon létét, és elszökött a pokolból. Itt kezdődik hát a történet, amit szeretnék elmesélni nektek.

A pokolból egy démon csak akkor jöhetett fel, ha volt egy porhüvelye, ami annyit jelent, hogy a megszállt testnek le kellett mondania a testéről, azonban ez Clarissa esetében nem teljesen így történt. Kalifornia államban élt egy kis család: Jonathan Wendon lelkész, felesége Marie és négy fiuk, ifjabb Jonathan, Benjamin, Randolf és a legkisebb, Kevin. A házaspár már évek óta vágyott egy kislányra, akit meg is kaptak, csak nem úgy, ahogy eltervezték, mert halva született, amit nem tudtak, ugyanis abban a pillanatban, ahogy az ő szeretett pici lányuk meghalt, Clarissa átvette a helyét, és ezzel vette kezdetét az a folyamat, ami a nem túl rózsás jövőt magában rejti.

Clarissa gyermekkora zökkenőmentesen telt, ő volt a család szeme fény és ez csak fokozódott, mikor két fivérét is elvesztette a háborúban. Mindig sejtette, hogy más, mint a többiek, de erről soha nem beszélt senkinek. Élte a maga kis életét, leérettségizett, diplomát szerzett, orvos lett, majd miután állásajánlatot kapott Floridában, elköltözött otthonról.

A barátkozással nem volt gondja, mert egy jó lelkű, mindig segítőkész és angyalian szép lányról volt szó. A betegei megbíztak benne, a főnökei úgy szintén, a munkáját pedig tökéletesen végezte. Egy nap, mikor éppen kedvenc kávézójából sétált ki, belebotlott egy férfiba, akibe első látásra beleszeretett és ez kölcsönös volt. A férfit Joshua Andrewsnak hívták, egy, a hírnév kapujában álló újonc ügyvéd volt.

Hiába volt szerelem első látásra, Clarissa gyanakvó maradt a férfiak terén, így tesztelte kicsit a férfit. Joshua hiába hívta randira Clarissát, ő csak nem akarta beadni a derekát, majd három hét kitartó könyörgés után mégis belement a dologba, és innentől kezdve már nem volt megállás. Jöttek a randevúk, virággal, bonbonnal, mozizással, sok sétával és miután már Clarissa is teljes mértékben megbízott a férfiban, az összeköltözés.

Egy idő után Clarissa észrevette, hogy a férfi titkol előle valamit, és mivel mindig is kíváncsi természet volt, elkezdett utána járni a dolognak, de ezzel mást nem ért el, csak annyit, hogy a kapcsolatuk kezdete óta először összevesztek szerelmével, mert a férfi nem értette, miért nem bízik benne annyira választottja, hogy elhiggye, amit mond.

Clarissa jól tette, hogy gyanakodott, csak nem jó irányban, mert Joshua nem megcsalta, hanem egy lánykérést tervezett el, amiről csak ő és Clarissa szülei tudtak. A férfi küldött a kórházba egy csokrot, amin egy kis levél is volt ezzel a felirattal:

Este nyolckor várlak a szokott helyünkön! Kedvesem, kérlek, gyere el, mert amit mondani akarok, nagyon fontos dolog.

Szeretlek Joshua!

A lány nem tudta mire vélni a dolgot, így a gyomra egész nap görcsben volt az esti találkozás miatt. Fogalma sem volt arról, mi is készül ellene, ezért már az is átfutott az agyán, hogy most szeretne szakítani vele az a férfi, aki számára a legfontosabb ezen a világon. Eljött az este nyolc óra, Clarissa a kedvenc éttermük előtt állva azon gondolkozott, hogy vajon bemenjen vagy ne, végül döntött, és bement. Az előtérben még nem látszott semmi, csak Joshua állt egy pincérrel szemben, aki majd a helyükre kíséri őket. Clarissa úgy érezte, mintha egy kivégző osztag elé kellene állnia, ennek ellenére odament kedveséhez, aki egy szikrázó mosollyal fogadta, amit a lány végképp nem értett.

- Mehetünk? - kérdezte Joshua kedvese fülébe suttogva, a lány pedig beleegyezésképpen csak bólintott. Leültek a számukra kijelölt asztalhoz, majd előételt rendeltek, utána főételt, de Clarissa már nem bírta tovább, ezért kifakadt még a desszert kihozása előtt.

- Kérlek, ne haragudj rám, nem akartalak megbántani, csak azt hittem, hogy esetleg találtál valaki mást és nem mered elmondani nekem. Én... - Ekkor hozták ki a desszertet, majd Joshua felállt, odasétált Clarissa mellé, féltérdre ereszkedett, belenézett a lány szemébe, nagy levegőt vett és ezt monda:

- Clarissa Wendon, te vagy a legfontosabb számomra, rajtad kívül más nő nem érdekel, melletted szeretnék megöregedni, veled szeretném az elkövetkezendő hetven évemet leélni, ezért fel kell tennem egy kérdést: Clarissa, hozzám jönnél feleségül?

Először egy hang sem jött ki a torkán a meglepettségtől, ami Joshuát egy kicsit megrémisztette, de miután feleszmélt a sokkból, és látta, hogy kedvese még mindig féltérdre ereszkedve áll előtte, igent mondott.

Az elkövetkezendő pár hónapban a pár nem is lehetett volna boldogabb, új, nagyobb házba költöztek, és javában szervezték az esküvőt, mikor is Clarissa a közértből kijövet meglátott valakit, akit nem tudott hova tenni az életében, de biztos volt benne, hogy ismeri. Annyira sok dolga volt az esküvője kapcsán, hogy el is felejtette ezt a titoktatos idegent, ám mikor a templomot voltak egyeztetni párjával, az ismerős férfi ismét feltűnt. Clarissa odament hozzá, hogy kérdőre vonja, de mire odaért, a férfi már nem volt sehol. Még aznap este álmában felderengett neki előző élete, de ezt is inkább csak rémálomnak fogta fel, mint intő jelnek.

Elérkezett hát a várva-várt nap, az esküvő. Javában folyt a készülődés a templomban, a koszorúslányok, vőfélyek és az ara öltöztetését illetően. Calrissa ruhájáért egészen New York-ig mentek, egy gyönyörű, elefántcsont színű Vera Wang ruhát kapott ajándékba a jövendőbeli anyósától. Az egyetlen probléma az volt, hogy a vőlegény nem érkezett időben, illetve, hogy egyáltalán nem érkezett meg.

Clarissa tudta, hogy valami baj van, egész reggel rossz érzései voltak, hiába próbálta hívni, nem válaszolt, ezért úgy döntött, hiába a sok vendég, hazamegy és megnézi, miért nem válaszol választottja egyetlen üzenetére sem. Bevágta magát menyasszonyi ruhástól a kocsiba és mint egy őrült, úgy hajtott végig a városon. Felvágtatott a hálószobájukba, de az a látvány, ami elé tárult, megmagyarázott neki minden olyan dolgot, amit eddig nem értett.

Vőlegénye az ágy szélén ült fegyvert tartva kezében, mellette pedig egy férfi suttogott a fülébe: Tedd meg, tedd meg, ezzel mindenkinek csak a javát szolgálod!

Kedvese felemelte fegyverét, a halántékához tette, majd meghúzta a ravaszt. Clarissa döbbenten állt még mindig az ajtóban, majd mikor felocsúdott, felismerte, ki is az a lény, aki miatt kedvese végzett magával, aki nem volt más, mint Narsine. A lány odarohant kedveséhez, próbálta életben tartani, de hiába, Joshua meghalt. Elment az egyetlen férfi, akit ő igazán szeretett. Narsine odament hozzá, és ennyit súgott a lány fülébe: Látod, kedvesem, megmondtam neked, ha az enyém nem leszel, akkor másé sem. Aztán eltűnt, köddé vált, és ekkor Clarissa elkezdett emlékezni az előző életére, mikor még démon volt, Narsine pedig a főnöke, aki mindenáron meg akarta magának szerezni, és ő ezért szökött meg a pokolból.

Ott ült még mindig Joshuát a karjaiban szorongatva, mikor a szülei megtalálták. A gyönyörű ruhája tiszta vér volt, a fegyvert pedig a kezében tartotta, így mindenki meg volt róla győződve, hogy ő tett valamit Joshuával. Mivel senki nem hitt neki, hiába próbálta bizonygatni az igazát, a rendőrség elvitte, és emberölés vádjával letartóztatták.

A cellájában ült, mikor a cella ajtaja kinyílt, és közölték vele, hogy tisztázva van, ezért elmehet. A rendőrség előtt egy fura kinézetű férfi várta, majd közölte vele, hogy ő egy küldönc, akit Narsine bízott meg azzal, hogy hozza ki őt a börtönből, és várja holnap este a Chilltone hotel harmincadik emeletén lévő egyetlen lakásban, hogy megbeszéljék, mivel is tartozik Clarissa eme jótétemény miatt.

A lány bosszút forralt Narsine ellen. Felkereste régi ismerőseit, mind a pokolban, mind a földön, hogy utána érdeklődjön, mivel lehetne megfékezni szenvedései előidézőjét. Szerencsére egy összekötője szerezett valamit, amivel biztosra mehetett a terve végrehajtásában.

Eljött a másnap este, Clarissa felvette a legszexisebb ruháját, hogy ezzel is imponáljon volt főnökének, és rezzenéstelen arccal ment fel a harmincadik emeleti lakásba. Az ajtó előtt ott álltak Narsine zsoldosai, akik még meghalni is képesek lettek volna főnökük miatt. Clarissa egy pillanatra elgondolkozott, milyen egyszerű lenne őket is megölni, de végül erről lemondott, mert akit ő akart, az az ajtó túloldalán volt.

Bekopogtatott, az ajtó kinyílt, és az a férfi állt vele szemben, akit már ezelőtt is látott a közértből és a templomból kijövet. Ő nem volt más, mint Eversit, Narsine jobb keze és bizalmasa. Mikor Narisne meglátta, hatalmas vigyor terült el a csúf pofáján, miközben egy bőrfotelben terpeszkedett.

- Áh, kedvesem, már vártalak. Azt hittem, nem jössz el, de itt vagy, ami csak jót jelenthet - mondta kedveskedve Narsine, de csak azért, mert fogalma nem volt, mit is tervez Clarissa. - Kérlek, foglalj helyet - mutatott a kanapéra Narsine. - Tölthetek egy italt? - folytatta mézes-mázosan.

- Nem bájcsevegni jöttem, hanem azért, hogy megtudjam, mit kérsz cserébe a jótéteményed miatt - mondta Clarissa, és próbálta nem megjeleníteni az utálatát Narsine előtt.

- Ezt már szeretem, rögtön a lényegre térsz. Tudod már hosszú évek óta kereslek, aztán mikor megtaláltalak, megláttam, hogy boldog vagy egy férfival, ami... fájt, mert velem elutasító voltál, őt pedig nem csak az ágyadba, hanem a szívedbe is beengedted, és ez sértett, így nem volt más választásom, el kellett, hogy válasszalak tőle, mert te csak is az enyém lehetsz, senki másé. - Clarissa alig bírta visszafogni magát, hogy most azonnal meg nem ölje, de erőt vett magán.

- Narsine, a lényeget mondd, mert ha emlékeim nem csalnak, a kertelést már régen sem szerettem.

- Rendben. Azt akarom, hogy úgy szeress, mint ahogy azt az embert szeretted, és ami a legfontosabb, hogy olyan élvezettel add oda magad nekem, mint ahogy neki is adtad, mikor az első együttlétetek megtörtént. - Clarissa pontosan valami ilyesmire várt, ezért sem lepte meg, amit Narsine kért tőle, azonban volt egy kikötése.

- Beleegyezem, de van egy feltételem - nézett Narsine-ra, aki csillogó szemekkel nézett vissza rá, és már várta, mi a feltétel. - A kutyáid takarodjanak el innen, nem akarom, hogy bárki is megzavarjon minket, mert úgy már nem lenne élvezetes a dolog, és persze Eversit sem maradhat - búgta édesen Narsine fülébe, aki azonnal teljesítette a lány minden óhaját, majd szíverősítő gyanánt még is kért valami alkohol tartalmú italt, ezután bementek a hálószobába.

Clarissa teljesítette Narsine minden vágyát, majd mikor Narsine az együttlétük után álomba szenderült, a lány bevégezte azt, amiért igazából jött. Elővette a kést, amit összekötőjétől kapott, és ami biztosan megöli Narsine-t, majd a szívébe döfte. Narsine felkiáltott, majd hörgő hangon megkérdezte:

- Miért? Hiszen eljöttél, és még pár órája azt suttogtad, hogy szeretsz - zihált tovább Narsine, de a szemeiben látszott, hogy már élete végét járja.

- Szeretlek? Narsine - ment közelebb hozzá Clarissa, az állát a kezeibe fogta, hogy a démon szemeibe pillanthasson -, nem szerettelek és nem is foglak, két dolgot szerettem ebben az életben és te tegnap mind a kettőt elvetted tőlem, amit soha, hallod soha nem fogok neked megbocsájtani.

Narsine meghalt, és Clarissa tudta, ha kiderül, hogy ő ölte meg volt főnökét, nem fog élve kijutni ebből a lakásból, ezért mikor meghallotta Everist lépteit, gondolkodás nélkül cselekedett. Sziven döfte saját magát, mert nem talált jobb megoldást, és biztos volt abban, hogy így újra láthatja elvesztett szerelmét. Haláltusája hosszú volt és fájdalmas, de megérte, mert akin bosszút akart állni, megtette, és így szerelmével lehet, bármilyen fájdalmat is okoz azoknak, akik itt maradnak nélküle.

És hogy én mindezt honnan tudom? Egyszerű. Van egy dolog, amit kihagytam a történetből, de úgy gondolom, megérdemlitek, hogy elmondjam. Azért is volt olyan hosszú az eljegyzés és esküvő közötti szakasz, mert közben kiderült, hogy Clarissa terhes, és mikor megölte Narsine-t, én voltam a másik, akit elhagyott, de nem panaszkodom, mert a nagyszüleimnél jó sorom volt. Clarissa Wendon és Joshua Andrews szerelemnek vagyok én a gyümölcse, Amber Andrews, egy félig démon, félig ember lény, és aki úgy emlékszik vissza az anyjára, mint halálos gyönyörűség.