7.fejezet ,első rész: Ha viharfelhők gyülekeznek

Sziasztok!

Igen jól látjátok fent van a friss,teljes mértékig tisztában vagyok vele,hogy sokat kellett rá várni,de remélem azért megérte.
Ezúton is nagyon szépen köszönöm bétámnak Nikinek,hogy átnézte nekem,mert mindig jót akarok nektek hozni és ahhoz néha egy kis idő kell sajnos.
Azzal is legyetek tisztában,hogy mindazok,akik rendszeres olvasóim vagy csak benéznek hozzám és hagynak nekem valami nyomot,hogy itt jártak akár chat-ben,akár komment formájában nagyon szeretem őket.
Na jó a vége kicsit érzelgősre sikeredett,de ez van most ilyenem volt.
Nyomás olvasni!!!:D

Puszi mindenkinek:)
Carly

UI:Nem haragszom meg,ha írtok nekem párt sort a fejezet után vagy a chat-be:D






– Anya, hogy van? – törtem meg a feszült csendet, ami beállt kettőnk között, miközben az erdő felé tartottunk.

– Megvan, de nagyon hiányzol neki. Azt üzeni, hogy puszil és reméli, hogy mindened megvan Cullenéknél. Ha van időd, hívd fel, mert szeretné hallani a hangod – mondta Quil, de láttam rajta, hogy nem repes attól, hogy postás szerepet kell játszania köztem és édesanyánk között.

– Átadnád neki, hogy puszilom, szeretem és nekem is nagyon hiányzik. Ja és hívni is fogom, csak az érettségi miatt sok a tanulnivalóm. – Erre a bátyám nem tett mást, csak fújtatott egyet, én pedig értetlenül néztem rá.

– Aha, meg gondolom, azért sem tudod felhívni anyát, mert Seth a maradék időd is leköti – köpte oda nekem szemét módon, mire én felkaptam a vizet, mert már untam, hogy mindenki mindent jobban tud az életemmel kapcsolatban.

– Na idefigyelj, Quil! – fordultam szembe vele. – Ehhez igazán nincs semmi közöd – fakadtam ki mérgesen.

– Mi az, hogy nincs hozzá semmi közöm? Te a húgom vagy, és az a szemétláda farkas alakban is csak rád gondolt, meg arra, hogy mit fogtok csinálni, mikor… – Megijedtem, mert elkezdett remegni és már vártam, hogy átváltozzon, de nem így lett, ezért felvilágosítottam a tényekről.

– Te tiszta hülye vagy! Komolyan azt gondoltad, hogy lefeküdtem vele? – Jó, nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, de azért az még arrébb van egy kicsit, hiszen most reggel sem történt meg, bár az inkább Alice-nek köszönhető, pirultam el a gondolatra. – Ennyire nem ismersz? – förmedtem rá.

– Miért, talán nem? – fonta össze karjait a mellkasa előtt mérgesen.

- Rendben, tisztázzuk a dolgokat. – Elterveztem, hogy elmondok neki pár dolgot, de nem mindent. – Elég felháborító, hogy ilyet feltételezel rólam, egyébként nem, egyáltalán nem feküdtem még le vele. – Már éppen szólni akart, mikor folytattam: – Annyira ismerhetnél, hogy tudd, ameddig én valamit nem akarok, addig abból nem lesz semmi. Nem mondom, hogy nem futott már át az agyamon a dolog, de még nem érzem itt az idejét. Seth amúgy sem erőltet rám semmit, az pedig, hogy vannak rólam olyan gondolataim az ő dolga, hiszen felnőtt ember – fejeztem be mondandómat.

– De ez akkor is abszurd! Lehet, hogy ő felnőtt, de te még egyáltalán nem, hiszen kiskorú vagy. – Az érvelésétől agyvérzés kerülgetett, és éreztem, hogy egy ér vészesen elkezdett lüktetni a homlokomon.

– Ez abszurd? Komolyan? Te egy nyolc éves kislányért vagy oda, és van egy olyan érzésem, hogy valahol mélyen egy párszor eljátszadoztál már a gondolattal, ha Claire idősebb lenne, miket csinálnátok – keltem ki magamból annyira, hogy ha külső szemlélődőként nézném ezt a jelenetet, nem ismernék magamra.

– Az más, én bevésődtem, ellenben ti… – ragadott karon, de annyira erősen, hogy azt hittem, itt helyben ripityára töri.

– Ellenben mi? Mi lenne? Szerelmesek vagyunk, és ennyi. Engedj már el te barom, ez fáj! – kiabáltam vele, miközben próbáltam kiszabadulni a fogásából, de nem ment.

– Ja szerelmesek, de ő farkas, bármikor bevésődhet, és akkor, mit csinálsz vagy, ha te leszel farkas és bevésődsz, akkor mi lesz? – ordibált most már ő is, de közben ráncigált tovább.

– Tudod mit, fogalmam sincs, de nem is érdekel, nekem csak a jelen számít, most boldog vagyok Seth-el és csak ez a fontos. Mondtam már, hogy engedj el, mert ez fáj és ne ráncigálj – kiabáltam vele torkom szakadtából.

– Régen nem ilyen voltál. Mi a franc történt veled? – lökött el magától, amit nem kellett volna, mert egy korhadt fatörzs volt mögöttem, amin átestem, és egy kiálló kőbe vertem a fejem. – Hugi, kérlek, ne haragudj, én nem ezt akartam.

Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, csak azt éreztem, hogy széthasad a fejem a belenyilalló fájdalomtól. Quil hangja elért hozzám, de ő most egy kicsit sem érdekelt, próbáltam Edwardra koncentrálni, és arra, amit mondd, mert rögtön mellettem termett.

- Amanda, figyelj rám, most hazaviszlek – azonnal megéreztem a hátamon hideg kezeit, és azonnal tiltakozásra nyílt a szám.

– Nem akarok visszamenni La Push-ba! – Eldöntöttem, hogy ameddig a családom nem képes elfogadni, hogy Seth-et választottam, semmi okom visszamenni oda.

– Nem oda viszlek, hanem a hozzánk – mondta Edward.

– Rendben, de várj, csak még két dolog – néztem fel rá, majd bólintott, mikor megüzentem neki, mit is szeretnék. – Az első, hogy a saját lábamon szeretnék visszamenni, a második, hogy még van mit mondanom Quilnek.

Edward segítségével felkászálódtam a földről, szembefordultam Quillel, és belekezdtem: – Quil, hagyj minket békén, mármint Seth –et és engem is.

– Én nem akartam… – kezdte Quil , de nem vártam meg a mondandója végét.

– Mit nem akartál? – támadtam újra feltörő haraggal. – Neki esni Seth-nek úgy, hogy a bordája, az arcának egyik fele vagy a keze eltörjön vagy engem ellökni? Hát közlöm, hogy ez nem jött össze. – Már tajtékoztam a dühtől, egyszeriben azt éreztem, hogy manipulálják az érzéseimet, egyre csak nyugodtam, de ez nekem most nem volt jó, így olyat tettem, amit ha teljesen eszemnél vagyok, biztos nem próbálok meg soha. – Jasper, mit képzelsz te magadról, ki mondta neked, hogy nyugtatnod kell? Takarodj innen! – Jazz feltette a kezét, majd eltűnt.

A francba, nagyon fáj a fejem, kaptam oda. – Gyere, visszaviszlek, Carlisle majd megnézi. – A saját lábamon mentem vissza Edwarddal együtt, Emmett addig visszakísérte Quilt a határhoz, hogy ne legyen semmi gond. Még hallottam, ahogy a tesóm folyamatosan bocsánatért esedezik Emmettnek is, de ez jelenleg egy kicsit sem hatott meg.

- Veled meg mi a fene történt, miért nem vigyáztatok rá? – jött ki elénk Alice és Nessie, majd a kis kobold szerű lány oldalba bökte bátyját a gyors információ szerzés reményében.
- Jasper miért rohant annyira feldúlva haza? – vette át a szót kijövet Jacob.

- Quil kicsit indulatosabb volt a kelleténél, meglökte Mandyt, ő pedig megbotlott és elesett. Igaz, hogy gyors vámpír vagyok, de erre nem számítottam – mondta el Edward a történteket, majd felmutatta a kezét, ami tiszta vér volt.

- Sajnálom Jasper, az én hibám, olyat mondtam neki, amit nem kellett volna, pedig ő csak segíteni akart – néztem bűnbánóan Alice – re, aki csak legyintett és annyit mondott: kiheveri.

Edward elkezdett a bejárati ajtó felé irányítani, még gyorsan megkérdeztem Nessie-t, hogy merre van Seth, ő pedig készségesen közölte, hogy mivel nem volt más választása Carlisle – nak, lefogták, és adtak neki egy nyugtató injekciót. Az én drága farkasom ugyanis nem tudott megülni fél óráig a hátsóján, így kénytelenek voltak mesterségesen lenyugtatni.

Edward átadott Alice-nek, aki felkísért a doki dolgozószobájába, majd rábízott a gondjaira, de előtte közölte velem, hogy még előttem áll egy átöltözés, én pedig azt említettem meg, hogy most normális ruhát vagyok csak hajlandó felvenni. Mára elegem volt a miniruhákból, viszont megígértem neki, hogy amint elkezdek az öltözködésben is nőiesedni, azonnal szólok neki, és nyugodtan használhat majd próbababának.

Bementem Carlisle-hoz, aki szerint ez tűrhetetlen és hogy beszélni fog Sammel, hogy zabolázza meg egy kicsit a testvéremet, de mondtam neki, hogy felesleges, mert egyrészt nem fáj a seb – amit mellesleg össze kellett varrni, milyen vicces két nap alatt már a második fércelés végzik el rajtam – ,másrészt hiába ellenkezek, annyira megértem Quilt is, hiszen én vagyok az egy szem húga, harmadrészt azért még mérges vagyok rá amiatt, amit Seth-el művelt, de majd lenyugszom.

Miután Carlisle megígértette velem, hogy ma már lehetőleg nem csinálok semmit, ami miatt újra orvosi ellátásban kellene részesülnöm, elindultam a kölcsön kapott szobám felé, de odáig már nem jutottam el, mert Alice kiszólt a sajátjából, hogy vegyem arra az irányt. Pedig most leginkább arra lenne szükségem, hogy az én farkasom mellé bújhassak, forró karjaival szorosan átöleljen, és biztosítson arról, hogy minden rendben lesz, viszont erre most vajmi kevés az esélyem, főleg ha Alice valamit a fejébe vesz.

Amint odaértem Alice szobájához, Jasperrel találtam magam szembe, aki éppen próbált kioldalazni mellettem, belőlem pedig csak úgy dőlt a szó bocsánatkérés formájában. De Jazz csak ment kifelé, amit nem értettem, majd mikor megkérdeztem, miért ennyire sietős neki, ő pedig először Alice-re nézett, mindketten elkezdtek mosolyogni, majd rám is, és felvilágosított, hogy a bocsánatkérésem elfogadva, és szívesen maradna beszélgetni, de átöltözni jöttem, így nem maradhat. Azonnal piros lettem, mint a paprika, mert a ruhacsere teljesen kiment a fejemből.

Alice-szel újfent sűrű vitatkozások közepette ugyan, de átöltöztem. Kaptam egy farmernadrágot, polót, cipzáros felsőt és egy tornacipőt. Már csak egy valami hiányzott, az iskolatáskám eszembe jutott, hogy a szobámban hagytam, ezért gyorsan arra vettem az irányt, és mélyen legbelül reméltem, hogy így talán láthatom Seth-et, de a tervem nem jött össze, mert ez a kis néha bosszantó koboldlány megfúrta és közölte, hogy a sarokban találom a tatyómat. Lementünk a garázsba.
– Melyik autóval megyünk? – érdeklődtem.

- Nem akarok nagyon feltűnő lenni, így a Ferrarival – mondta Alice szökdécselve a még régebben Edwardtól kapott autója felé. Már előre féltem, mennyire feltűnőek leszünk a sulinál, amire jelen pillanatban semmi szükségem nem volt.

– Aha, igen, az tényleg nem feltűnő, ha egy kanári sárga, pöpec kis autóval viszel suliba – mondtam a szemeimet az égnek emelve.

– Na látod, mondom én – mosolygott miközben beült az autóba. Nem túl nagy kedvvel, de én is beültem az anyósülésre.

– Valószínűleg nem voltam elég ironikus, de majd megpróbálok javítani ezen – mosolyogtam magamban.

– Miért, ki akarsz te lenni, a második Rosalie Hale? – nézett rám Alice, de láttam rajta, hogy ez az ötlet nem igazán jönne be neki, de nem baj, én még azért ráteszek egy lapáttal.

– Aha. Hogy haladok? – néztem rá.

– Már nem kell sokáig dolgoznod, hogy meglegyen a kellő hatás. Megjöttünk! – jelentette ki, ahogy megálltunk a suli parkolójában. Mint sejtettem, mindenki minket nézett, és ez sajnos akkor sem változott, mikor Alice elhajtott, ám előtte még közölte, ő jön majd értem délután. Nem örültem neki, de nem volt más választásom, mint beletörődni.
– Hellóka! – köszönt rám egyszerre MaryAnn és Leslie.

– Nem rossz az új stílusú iskola buszunk – vigyorgott Leslie, miközben még mindig azt a helyet figyelte, ahol Alice pár perccel ezelőtt parkolt.

– Na menjünk, mert Mrs.Collins leharapja a fejünket, ha elkésünk – figyelmeztetett MaryAnn, aki ugyan még csak a negyedik hónapban járt, mégis már szépen gömbölyödött a pocakja.

– Mihez fogom használni az életben a matekot? – nyűgösködött Leslie.

– Mondjuk a fiadnak vagy a lányodnak tudsz majd segíteni, ha elakad otthon a leckében – mondtam miközben bementünk a matekterembe.

– Az én fiam vagy lányom egy zseni lesz, és szép is, legalábbis, ha az anyukájára hasonlít majd – nyomott csókot Leslie szerelme ajkaira.
- És tőled mit örököl? – kérdezte MaryAnn a hasát simogatva. – Ha fiú lesz, a sármomat – nevette el magát Leslie.
- És ha lány? – kérdezősködött tovább MaryAnn.
- Még nem tudom, de majd kitalálom.

Miután mindent megbeszéltek, MaryAnn pilláit rebegtetve közölte vőlegényével, hogy ma mellettem óhajt helyet foglalni.

– Nincs meleged? – kérdezte újonnan szerzett padtársam.

– Egy kicsit. Miért?

– Mert jó idő van, rajtad meg még is egy hosszú felső, azalatt pedig egy póló van. – Levettem hát a felsőmet, és mikor újra felnéztem, MaryAnn elég furcsán nézett rám.

– Mi van? Rosszul vagy? – kaptam rögtön oda, mert hirtelen fehéredett el barátnőm, és azonnal pánikba estem, mert azt hittem, valami baj van a kicsivel.

– Veled meg mi történt, talán…Seth kezet emelt rád? – mutatott arra a helyre a karomon, ami Quilnek köszönhetően kék – zöld lett, és én észre sem vettem eddig, viszont gyorsan ki kellett találnom valamit, mert az igazat nem volt kedvem elmondani.

– Nem, ő soha nem lenne képes, csak megbotlottam, mikor tegnap a szikláknál jártunk Nessie-vel és Jacobbal. Jake pedig a karomnál fogva ragadott meg és húzott vissza, hogy le ne zuhanjak – hárítottam. – Hogy van a keresztlányom vagy a keresztfiam? – simítottam végig gömbölyű pocakján.

– Jelentem jól vagyunk – mosolygott boldogan –, arra gondoltunk, hogy lemennénk a folyópartra holnap piknikezni, ha jó idő lesz. Seth is jöhetne. – Már majdnem igent mondtam, de eszembe jutott, mit mondott Carlisle reggel a nomád vámpírokról, akik a part környékén járkáltak.

– Seth éppen beteg, így ő amúgy sem tudna eljönni, és szerintem nektek sem kéne. Még a végén elesnél és valami bajotok lesz, vagy mit tudom én. – Valahogy muszáj volt rávennem arra, hogy meggondolja magát, mert azt már tényleg nem tudtam volna elviselni, ha nekik is bajuk esik.

– Jaj ne már, nem lesz semmi bajunk.

– Kérlek, akkor se menjetek le a folyóhoz – néztem rá esdeklően.

– Miért nem akarod? Annyira ellene vagy, régebben simán belementél volna – folytatta tovább.

– Fogalmam sincs, csak rossz érzéseim vannak. – Ha megmondanám az igazat, csak halálra rémíteném, és az sem biztos, hogy megértené.

– Oké, rendben, nyugi, nem megyünk ki.

– Megígéred? – Csak remélni tudtam, hogy megígéri nekem és be is tartja.

– Igen, meg – sóhajtott lemondóan, és bár tudtam, hogy szeretne kimenni, nem lenne biztonságos. Ha majd már eltűntek azok a nomád vámpírok, áldásom arra, hogy eljárkáljon, de ne most. Néha utálom magam, mert az életem ezt a felét nem mondhatom el neki, pedig mennyivel könnyebb lenne nekem és sajnos annyival nehezebb nekik.

A matek gyorsan eltelt, következőleg már csak akkor találkoztam MaryAnnékkel, mikor a menzára mentem. Leültem az asztalukhoz a tálcámmal, majd ellenőrzést tartottam baba téren és megnyugvással vettem tudomásul, hogy jól vannak. Azt is megtudtam, hogy MaryAnn ducinak tartja magát, pedig ez nem így van. Folyton az érettségi bál miatt aggódik, hogy egy bálna lesz, és megkért, hogy szóljak Alice-nek, kísérjen el minket Port Angeles – be ruhát próbálni, mert egyedül nem megy neki, már többször is próbálta.

Nessie odaült hozzánk, evett pár falatot, és megkért, beszéljünk pár szót.

– Igazából csak kérdezni akarok egy dolgot. – Annyira tudtam, hogy Rosalie lesz a téma, hogy már előre mosolyognom kellett.

– Mi a fene volt ma Rose nénivel? Soha nem volt még ilyen… ilyen normális és kedves, főleg nem Jake-kel, az pedig, hogy elhívja valahova, eddig kizárt dolog volt. Tudsz valamit erről? – húzta fel a szemöldökét.

– Ki köpött be? – kérdeztem a szám szélét harapdálva.

– Senki – vágta rá azonnali válaszként Ness.

– Renesmee Carlie Cullen, nem hazudsz túl jól – nevettem el magam.

– Oké, inkább megmutatom. – Kezeit az arcomra tette, és már pergett is a film.

Nessie lepörgette előttem a reggeli beszélgetésünket a nappaliban, majd mikor az apjához fordul segítségül, mert nem érti, mi van körülötte. Ezután egy nagy ütést éreztem az oldalamon, amitől majdnem Nessie-re estem.

- Mi van Amanda, már nem csak Seth kell, hanem egy csaj is? Nem lehet túl nagy ász ez a Seth, ha élő adásból megy leszbi show – szólt be gúnyosan Cody.
– Cody hát persze,annyira tudtam,hogy nem úszom meg ma sem.

– Ki a fene volt ez? – kérdezte Nessie értetlenkedve. El is felejtettem, hogy ő nem igazán ismeri.

– Cody volt az, de hidd el, veled előbb kezdenék el járni, mint vele – mondtam kicsit hangosabban, de sokat nem értem el, ellenben Nessie már valamivel többet tett.

– Ja, ez az a majom, aki többször is bepróbálkozott nálad, de semmi esélye, mivel te egy görög félisten kinézetű sráccal jársz, aki ráadásul nem csak nagyon helyes, hanem kedves, aranyos és mindent megtenne érted? – emelte feljebb Nessie is a hangját, amitől Cody rákvörös lett és gyorsan eliszkolt, nehogy többen is kinevessék, úgy, ahogy mi is tettük.

– Ez baromi jól esett – vallottam be őszintén, és alig tudtam abbahagyni,de végül mégis kénytelen voltam, mert órám volt. Kiderült, Nessie is kémiára jön, így a nap további részében együtt lézengtünk a suliban.
Cody-val már csak egyszer találkoztam, de sem rám nézni ,sem hozzám szólni nem mert, és az, hogy akárhányszor megláttuk Nessie-vel, elkezdtünk nevetni, csak hab volt a tortán.