8. fejezet: Miért?

Sziasztok!

Fent a friss!
Panaszra senkinek semmi oka nem lehet,mert azt hiszem ezzel a résszel felborzolom az idegeiteket.

Puszi:)
Carly

UI:Ennél a résznél szeretnék sok komit kérni akár chat-be is,mert nagyon érdekel a véleményetek.:)


/Amanda szemszöge/:

- Amanda, kérlek nyugodj meg. Quil velem jött, mert valami hivatalosat kell elintéznem - mondta Charlie, majd a testvéremre nézett, aki még mindig nem nézett fel, csak a földet bámulta.

- Mi az, Charlie, csak nem magát és Quilt küldte apám, hogy ha kell, erőszakkal is, de vigyenek vissza La Push–ba? Mert, ha ez a terv, akkor közlöm, hogy eszem ágában sincs visszamenni oda, amíg el nem fogadják azt, hogy Seth-tel együtt vagyunk - jegyeztem meg epésen, de ezt hamar meg is bántam.

- Édesanyádról és édesapádról van szó, de nem azért jöttem, hogy visszavigyelek. - Bella az édesapja mellé állt, majd megsimogatta a hátát némi biztatást adva ezzel neki. Seth és Jasper pedig mögém álltak. Szerelmem kezét a derekamra csúsztatta, majd magához húzott.

Charlie sóhajtott, és kimondta azt, amire egyáltalán nem számítottam.

- Amanda, sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm veled. A szüleid autóbalesetet szenvedtek. Édesapád azonnal szörnyet halt, édesanyád pedig kórházba szállítás közben hunyt el.

Nem reagáltam semmire. Hallottam ugyan, hogy a nevemen szólongatnak, de nem tudtam, mit csináljak. Olyan volt az egész, mintha az agyam és a testem egyszerre fagyott volna le. Úgy látszik, a testem jobban bírta a dolgot, mert mire észbe kaptam, már a szobámban állva zokogtam.

Az ágyamra feküdtem, és azon imádkoztam, hogy valaki öljön meg, vagy legalább csináljanak rajtam egy alapos agymosást, mert egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy a szüleim már nem élnek.

Szerencsére nem zargatott senki a kérdéseivel, így nagy nehezen elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki megsimogatja a karom, ahogy felnéztem, Alice-t pillantottam meg magam mellett. Az időérzékem teljesen elhagyott, így meglepődve tapasztaltam, hogy már reggel van.

- Csak álmodtam? - kérdeztem reménykedve a pozitív válaszban.

- Nem – térített vissza a valóságba Alice, és láttam a szomorúságot a szemeiben, és azt, ha tudna sírni, most patakokban folynának a könnyei, de ez most nem érdekelt, így a másik oldalamra fordultam, és aludtam tovább.

Nem álmodtam semmit, folyton az utolsó veszekedésem játszódott le apámmal, annyi rossz dolgot vágtunk egymás fejéhez, és már soha nem békülhetünk ki, nem mondhatom el, mennyire szeretem őt és anyát.
Hirtelen támadt fény riasztott fel, ami mint kiderült az éjjeli lámpám volt, mert időközben beesteledett. Nagy nehezen tudtam csak kinyitni a szemem, mert nem elég, hogy be volt dagadva a sírás miatt, még a fény is zavart. Bella és Nessie ült az ágyam mellett, és ugyanazt láttam a szemükben, mint Alice–ében.

- Már este van – mondta Nessie.

- Átaludtál több, mint egy napot – folytatta Bella.

- És? - takartam el a szemem jelezve ezzel, hogy a fény az, ami most a legkevésbé hiányzik. Halk kattanást hallottam, majd pár másodperc múlva elhúzták a sötétítőt és az ajtó is becsukódott. Mikor következőleg felébredtem, megint nappal volt, ahogy a két sötétítő össze volt húzva, volt egy kis rés, amin a nap mégis belopózott, és melegével a nyakamat sütötte.

Éppen úgy, mintha egy kötél lenne. És jobban is esett volna most egy kötél, amivel megfojtom magam, akkor talán nem lenne bennem ez az üresség. Egy halk kis csörömpölés jelezte, hogy nem vagyok egyedül a szobában, ezért kinyitottam a szemem, majd felnéztem. Rosalie állt az ágyam mellett kezében egy tálcát tartott, amin a reggelimet vagy az ebédemet sejtettem.

- Fáradt vagyok, nem akarok enni. – Ebben az egy mondatban nem is hazudtam, ahhoz képest, hogy már több, mint két napja nem ettem egyáltalán, és nem is voltam éhes, csak fáradt.

- Oké, egyezzünk meg – ült le mellém az ágyra –, eszel pár falatot, utána pedig alhatsz tovább.

Letette elém a tálcát, én felültem, megfogta a tányért, felemelte, majd elkezdett etetni. Egyedül Rosalie szemében nem láttam szomorúságot, csak és kizárólag biztatást, ezt csak még jobban megerősítette bennem az, ahogy rám kacsintott. Ettem pár falatot, és közben végig a sötétítő kis résén próbáltam kikukucskálni. Rosalie nagyon rendes volt velem, amint észrevette, hogy már nem esik jól az étel, egyáltalán semmit sem erőltetett, amiért én nagyon hálás voltam neki.

- Köszönöm.

- Nincs mit – mosolygott rám. – Ha gondolod, lent van mindenki a konyhában vagy a nappaliban, gyere le egy kicsit – próbált rábeszélni, de most nem akartam látni a szemükben a sajnálatot.

- Azt hiszem, inkább alszom egy kicsit - bújtam vissza a jó meleg takaróm alá.

/Nessie szemszöge/:

- Hogy van? - kérdeztem izgatottam, mikor Rosalie lejött Mandytől.

- Ugyanúgy, talán csak annyiban javult a helyzet, hogy evett pár falatot – tette le nagynéném a tálcát a konyhapultra. - Seth merre van?

- Kiment nyomokat keresni – jött be nagyapám a verandáról. – Ő is nagyon ideges, - folytatta tovább – arra kért, hogy amíg ő járőrözni van, vagy más miatt nincs itt, vigyázzunk Amandára.

- Mi volt a boncolásnál? - érdeklődött Emmett bácsikám, majd Rose mellé ült.

- Sajnos az, amitől a legjobban féltem. Ez nem egy sima autóbaleset volt, vámpírok keze van a dologban.

- Hányan lehetnek, és mégis ki a francok ezek? - kérdezte anyám ingerülten, mert ő is aggódott.

- Szerintem ugyanazok, akik múltkor erre felé olálkodtak. Hárman vannak, legalábbis eddig úgy néz ki. Az is biztos, hogy nomád vámpírok. A céljukat pontosan nem ismerjük, de az már magában egy feltűnő dolog, hogy együtt járkálnak. Eddig Port Angeles -ből jelentették öt ember eltűnését.

- Ezt nem értem, miért baj az, hogy együtt járkálnak, hiszen mi is egy klánba tartozunk – érdeklődtem, mert nem igazán értettem.

- A nomád vámpírok ok nélkül nem járnak csoportban - vette át a szót kedvenc stratéga nagybátyám. – Eddig két olyan esetről tudunk, amiben nomád vámpírok együtt voltak, és sajnos mindkettőnél elkerülhetetlen volt a harc.

- James, Victoria és Laurent. Meg persze, mikor Victoria visszajött egy Riley nevű nomád vámpírral, hogy az újszülöttekből álló csapatával megölje anyát – néztem fel Jasperre, aki helyeslően bólintott. Nem tudom, hogy jutott eszembe, de valamiért ezt sem tartottam lehetetlennek. - Mi van a Volturival, ha ők vannak a háttérben?

- Ellenőriztünk, Alice nem látott velük kapcsolatban semmit, ami arra utalna, hogy közük lenne ehhez – fordult felém apám.

- Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem is terveznek ellenünk semmit - próbálkoztam még mindig, mert nekem ez az állítás is helyén való volt.

- Rendben, ezt is számításba vesszük, de amíg Alice–nek nincs ez ügyben hasznos látomása, a Volturi miatt ne fájjon a fejünk. - mondta Carlisle, és tovább folytatták a diskurzust a témáról. Nekem annyira a nomád vámpírokon járt az agyam, hogy jóval később sikerült csak észrevennem, mint a többieknek, hogy Mandy két és fél nap után végre lejött a szobájából.

- Mandy! - kiáltottam el magam örömömben, mire ő megeresztett egy halovány kis mosolyt.

- Kérhetek vizet? - Nagymama azonnal mellette termett, megölelgette, víz helyett pedig rögtön narancslével és teával kínálta, majd leültette Emmett közvetlen közelébe.

- Hogy vagy, kis csaj? - bökte oldalba óvatosan, mire ő újfent elmosolyodott.

- Hát - rántotta meg a vállát –, mint látod, még élek. Köszönöm - mondta, mikor Esme odanyújtotta neki a narancslevet. - Quil és Seth merre vannak?

- Quil a temetést intézi – tájékoztatta őt Jacob, majd feszült csend lett. – Seth pedig Forksba ment, be kellett ugrania a boltba.

- És – sóhajtott fel Mandy –, tudjátok már, mikor lesz a szüleim temetése?

- Jövő csütörtökön, délután. – Amanda felajánlotta, hogy segít, annyira sajnáltam. - Neked nem kell ezzel törődnöd, Quilnek segít Alice meg én is. Az összes költséget természetesen mi álljuk, csak nagy nehezen tudtuk rávenni a bátyádat, de végül beleegyezett.

- Viszont mindenképpen visszafizetem, csak mondjátok meg, mennyivel tartozom - pillantott Amanda a nagyapám felé, aki csak bólintott, de mind tudtuk, úgysem engedi a családom visszafizetni a temetésre szánt összeget.

Belefeledkeztem a gondolataimba, mert a suliban ki kellett találnunk egy sztorit, ami végül így hangzott: Renée–nek volt egy nővére, aki elhunyt rákban, és így kerültem Forksba, mert jobbnak látta, hogy Bella mellett nőjek fel. Érdekes módon, ezt mindenki kérdés nélkül elhitte, vagy csak nem akartak kérdezősködni egy olyan családtól, akiktől mindenki frászt kap. Végigpörgettem életem eddigi összes élményét, és hálát adtam Istennek, bár nem vagyok hívő, hogy az én családom együtt van, de felmerültek bennem kérdések is.

Mi lett volna, ha anya nem költözik Forksba? Ha apa nem menti meg anyát? Ha anya nem megy apa után Volterrába? Ha anya nem annyira kitartó a terhességével kapcsoltban. A "mi lett volna, ha?" kérdések is foglalkoztattak, de azok inkább másokkal kapcsoltban. Mi lett volna, ha anya Jacobot választja, vagy Jake nem vésődik belém? Mi lett volna, ha a falka nem segít nekünk a Volturi elleni harcban?

Egyáltalán kik azok a vámpírok? Miért éppen Mandy szüleit szemelték ki és ölték meg, ezzel rettentő nagy fájdalmat okozva mind barátnémnak, mind Quilnek. Telefoncsörgés zavarta meg a gondolatmenetem, Rose azonnal Mandy mellett termett a lány telefonjával, majd átnyújtotta neki a kis kütyüt.

- Szia! - szólt bele a telefonba.

- Figyelj, nagy baj van – mondta MaryAnn nagyon halk és remegő hangon. – Valami megtámadott minket.

- Hol vagytok? - kérdezte idegesen Mandy.

- Lent vagyunk a folyóparton, mégis csak lejöttünk piknikezni... - ennél a pontnál megszakadt a vonal.

- Basszus, megmondtam, hogy maradjanak otthon – azzal nagy csörömpöléssel ért földet a telefon.

Soha nem láttam még ilyen idegesnek Mandyt. Elkezdett remegni, majd futásnak eredt a folyó irányába, még apa is alig tudta utolérni. Nem is sikerült neki csak, mikor már majdnem a folyóparthoz értek. Elképzelni sem tudtam, mi történhetett, aztán megéreztem az ismerős illatot.

Miután elolvastad a fejit és nem értesz valamit,kérlek írd meg vagy kommentbe vagy emailben,de akár chat-be is.
Nagyon szívesen válaszolok.:)
Aki látta a Szex és New York mozifilm első részét,annak talán ismerős lehet ,majd az a párbeszédes rész,ahol Alce,Bella,Nessie és a végén Rosalie bemennek Mandy-hez.