10. fejezet: Láz

Sziasztok!

Mint látjátok megjött a friss, viszont lenne egy két dolog amit meg kell írnom nektek.
Szóval...ma meg tudtam, hogy a Niki elenged a szárnyai alól:'(
Ez először rosszul érintett, de mivel tisztában vagyok azzal mennyi dolga van megértem.
Ezúton is szeretném megköszönni Nikinek a sok-sok segítséget, nélküle ez a blog nem jöhetett volna létre.
Köszönök mindent Niki!!!

A másik dolog, hogy most új béta után kell néznem, ha van valakinek ötlete vagy tud ajánlani valakit, az szóljon.
Azok is jelentkezzenek nálam, akik elvállalnák jó ha a chatbe ír az illető, de az email címemre is írhat.
Előre is köszönöm a segítséget.

Nem akarom sokáig húzni az időt, de lenne itt még egy dolog:)
Oldalra kifogok tenni egy linket, a link alatt az új blogomat találjátok, ami a Twilight szatírák nevet viseli.
Az oldalon az általam írt verseket fogjátok megtalálni.
Egy Edwardos már fent is van,viszont azt előre tisztázni szeretném, hogy mint az oldal címében is benne van ezek SZATÍRÁK, ha valaki nem szereti az ilyen verseket ne olvassa el!!!
A kommenteket, pedig ott is szeretettel várom!!!
Az oldal címét ide is kiírom, de oldalt is megtalálható lesz: http://carly-twilightszatirak.blogspot.com/.

Puszi mindenkinek!!!:)
Carly

UI:Sok komit várok, ehhez a részhez, mert komik nélkül nem tudom eldönteni, hogy tetszik nektek vagy sem.
Még valami oldalra kiteszek, egy szavazást is!!!!


/Seth szemszöge/:

Quil mérges tekintetét kerülve mentem be a szerelmemhez a szobába. Annyira rossz volt így látni. Legszívesebben csak öleltem volna, de ahogy a mellékes ábra is mutatja, az most nem esne túl jól neki. Nem tudtam, mivel okozhatok neki fájdalmat, ezért mikor a többiek kimentek, az ágy szélére ültem.

- Ugye, ezt most nem gondolod komolyan? - nézett rám a szerelmem csillogó, mégis fáradt szemekkel.

- Már így is össze vagy törve, és nem tudom, még az is lehet, hogy véletlenül alvás közben rád feküdnék és összenyomnálak. – Próbáltam észérveket felsorakoztatni, de Mandy-nek mondhatok akármit, ő úgyis megy a saját feje után.

- Ez hülyeség! Én bízom benned, nem fogsz rám feküdni, úgyhogy pattanj ide, és tegyél egy kicsit arrébb, hogy te is ide férj.

- De nem szeretnék fájdalmat okozni neked, arra most végképp semmi szükséged. - Az ágy mellé térdeltem, hogy megsimogassam a zúzódásoktól elszíneződött arcát.

- Kicsim, nekem nincs szükségem másra, csak rád. – A szerelmem szemei könnyel teltek meg, amik szépen lassan gurultak le a még így is gyönyörű arcán, amitől csak még rosszabbul éreztem magam.

- Rendben, odafekszem, csak, kérlek, ne sírj, mert én nem akartalak megbántani, csak nem tudom, mit tegyek, vagy tehetek meg most – azzal befeküdtem mellé az ágyba.

- Legyél velem és szeress engem, más nem kell - nézett rám gyönyörű és Quil miatt, sajnos könnyes szemein keresztül.

- Ezt elszúrtam, igaz? - öleltem át nagyon óvatosan, nehogy fájdalmat okozzak neki ezzel.

- Igen, de már javítasz a helyzeteden - mosolygott újra rám. – Szeretlek! - próbálta feljebb tolni magát, hogy ezt az édes kis szót súgja a fülembe.

- Én is szeretlek, és sajnálom. - csókoltam meg. Nem tudom, hogy a simogatásom hatására, vagy csak azért, mert egyébként is fáradt volt, de pár perc múlva már az egyenletes szuszogását hallottam.

Szeretem nézni, ahogy Mandy alszik, mert olyan nyugodt és békés ilyenkor. Fogalmam sincs, mennyi ideig néztem, de elaludtam, és arra keltem, hogy a szerelmem álmában harcol valakiért, és nagyon izzad, ami ránk, farkasokra nem jellemző.

- Ne, ne, csak őt ne! - kiabálta egyre hangosabban.

- Kicsim, mi a baj? - keltegettem, de valamiért nem sikerült - Carlisle! - suttogtam kétségbeesetten. Olyan halkan nyílt az ajtó, hogy nem vettem észre Edwardot a szobában, csak akkor éreztem, mikor már az ágy mellett állt.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Ne... nem tudom, mindketten elaludtunk, aztán arra keltem, hogy beszél álmában, amit mióta együtt vagyunk, még nem tapasztaltam, ráadásul izzad – dadogtam idegességemben, mert nem tudtam, mi baja lehet a szerelmemnek.

- Engedj közelebb, muszáj megnéznem, mi van vele - tolt arrébb Edward. - Ezt nem értem, hiszen lázas, de ti meg csak akkor vagytok azok, mielőtt először átváltoznátok, ami viszont nála már megtörtént. Körülbelül mikor aludt el? - fordult felém Edward kérdő tekintettel.

- Másfél, két órája – néztem az órámra, hogy behatároljam a pontos időt. - Miért ennyire fontos ez?. - kérdeztem.

- Mert egy ideje nem hallom Amanda gondolatait. Olyan, mintha ő is pajzsot tudna felhúzni az elméjére, akárcsak Bella.

- Ez mit jelent pontosan? - kérdeztem aggódva.

- Őszintén? - nézett rám aggodalmas tekintettel. - Fogalmam sincs, de először be kell adnom neki egy lázcsillapító injekciót, mert ha ez így folytatódik, lassan felforr az agya. Várunk egy kicsit, ha nem megy lejjebb láza, muszáj lesz hideg vizes fürdőben részesítenünk - mondta el a teendőket Edward, de ez nekem nem volt elég, mert azonnal tudni akartam, miért történik mindez.

Bíztam Edward szakértelmében, de hiányzott a doki.

- Carlisle merre van? - kérdeztem kétségbeesve, mert a szerelmemnek egyre magasabb lett a láza.

- Behívták, mert tömegbaleset történt, és mindenkire szükség van a kórházban, még én is majdnem bementem vele, csak véletlenül jártam erre. Ne aggódj, én is kétszer elvégeztem már az orvosit, teljesen tisztában vagyok vele, mit kell tennem - próbált nyugtatni a vámpír barátom.

Vártunk fél órát, de a helyzet csak annyiban javult, hogy Amanda magához tért, és nem értette, mi is történik vele.

- Szia kicsim, hogy vagy? - Felkeltem a földről, és azonnal odasiettem hozzá, majd megsimogattam verejtéktől csillogó arcát.

- Meggyulladok és fáj mindenem - próbált mosolyogni még így is.

- Figyelj, egy ideje nem megy le a lázad, viszont már kaptál lázcsillapítót, ami nem használ. Edward ötlete az, hogy jéghideg vízbe teszünk, és attól mindenképpen lemegy.

- Rendben, benne vagyok, de ha lehetne, azt szeretném, hogy valamelyik lány legyen benn velem, kicsit zavarban lennék a jelenlétetektől - pirult el édesen a szerelmem.

- Én itt maradok vele – szólalt meg Rosalie az ajtóban állva. – Készítsétek elő a vizet hozzá, azonnal átviszem a fürdőszobába.


/Amanda szemszöge/:

Rosalie átvitt a fürdőszobába, majd segített levenni az izzadságtól rám tapadt hálóingemet.

- Álmodtam – szólaltam meg, miután már öt perce ültem csendben a jéghideg vízben.

- Hát tudtommal az emberek szoktak. Néha, nagy ritkán még nekem is felderengenek a régi életem képei, vagy valamelyik gyermekkori álmom - merengett el egy pillanatra a múlton.

- Igen, de ez furcsa volt, mert a szüleimmel álmodtam - feszegettem tovább a témát, mert éreztem, hogy ez az álom nem csak egy felejthető valami volt.

- Értem, biztos azért volt furcsa, mert csak nemrég haltak meg.

- Nem, szerintem nem érted, mert ez egyáltalán nem volt egy sima álom. Azt álmodtam, hogy bent ültem velük a baleset előtt az autóban, és hmm... láttam vámpírokat is, ráadásul azokat, akik a folyóparton voltak. - Nagy nehezen felültem a kádban, majd Rosalie-ra néztem. - Rosalie, légy szíves, válaszolj nekem. Volt valami köze annak a három vámpírnak a szüleim halálához?

- Nem tudom – vágta rá azonnal Rosie, de nem nézett a szemembe, és ez alapból gyanús volt nekem, mert ő akármit mond neked, mindig a szemedbe néz. Oké, szóval Rosalie hazudik, most már csak azt kell kiderítenem, miért? Ezért visszakérdeztem, mert ez nem hagy nyugodni.

- Biztos? - Tudni akartam most azonnal, hogy mit nem mondd el nekem Rose, de sokra nem jutottam vele.

- Aha. - Hát ez sem hangzott túl hihetően, kámpicsorodtam el. Na nem baj, majd Alice-ből kiszedem valahogy, mi az a nagy titok, amit elhallgatnak előlem.

Egy ideje már a jéghideg vízben ültem, és úgy döntöttem, amíg Rosalie nem mondja el, mi az igazság, egy szót sem szólok hozzá. Ezt ő is unhatta, így szuper gyorsaságával kirohant, és behozott magának valami pletykalapot, hogy legyen valami unaloműzője.

Nekem ez alatt volt időm több dolgon is elgondolkodni. Egyrészt rá kellett jönnöm, hogy míg a többi falka tagot zavarja Cullenék émelyítően édes illata, rám nem sok hatással van, talán csak egy picit zavaró, de képes vagyok elviselni. A másik pedig, hogy nem érzem késztetését annak, hogy bármelyiküket is bántsam, bár ez amiatt is lehet, mert úgy szeretem őket, mint a második családomat. Hoppá... csak most vettem észre azt is, hogy izmosodtam és mintha nőttem volna, viszont ezt betudtam a farkasságomnak.

Farkasság, most mihez kezdjek? Nekem céljaim vannak, el akarok érni valamit az életben, és az nem lehet, hogy még az érettségit se tudjam letenni. Érettségi, még tanulnom is kell. Francba! Nem baj, akkor is összeegyeztetem valahogy, mert muszáj lesz elérnem a kitűzött célokat. MaryAnnt sem ártana felhívnom. Vajon ők mit szóltak ahhoz, hogy a legjobb barátjuk farkassá tud változni? Mikor ezen gondolkoztam, Rosalie mintha megneszelte volna ezt, és hosszú hallgatás után ismét megszólalt.

- MaryAnn, a baba és Leslie jól vannak, csak megijedtek. Nem értették, mi történik, de ahhoz képest jól fogadták az igazságot. - Az, hogy Rosalie mindezt elmondta, nem változtatott semmin, ezért drasztikus megoldáshoz folyamodtam.

- Alice itthon van? - kérdeztem, és amint ezt kimondtam, halk kopogás hallatszott, majd a kis koboldszerű lány belibbent a fürdőszobába.

- Miért kerestél? - nézett rám értetlenkedve.

- Szeretném, ha te segítenél nekem, mert ahogy elnézem, Rosalie-nak nincs sok kedve egy légtérben lenni velem, ezért azt szeretném, ha te lennél itt mellettem.

- Biztos, hogy én maradjak? - nézett rám, majd Rosalie-ra szomorúan Alice.

- Igen, teljesen biztos – vetettem oda Rose-nak, akinek ekkor esett le, miért is akarom ezt a cserét, majd kiment a fürdőből.

- Fáj valamid? - érdeklődött Alice, amint Rosalie kiment a fürdőből, majd hozzátette: - Bár azon én sokat nem tudok segíteni, ha igen, úgyhogy vedd semmisnek az előző kérdésemet.

- Semmi gond, nem is emiatt kértem a cserét, de arról majd egy kicsit később szeretnék veled beszélgetni. Egyébként jól vagyok! - jelentettem ki, és igaz is volt, mert már nem teljes egy napja történt velem a dolog, de már tudtam mozgatni mindenem.

Ami pár órája véraláfutásos volt, az mostanra bebarnult és javarészt el is tűnt. A karom, a két lábam pedig mintha már több hetes gipszkúra után lenne. Ezen annyira nem lepődtem meg, mert betudtam a farkasságomnak, viszont Alice úgy nézett rám, mint aki nem hisz a saját szemének. Kopogás zavart meg a felderítésemben.

- Szabad! - mondta Alice, miután behúzta a zuhany függönyét, ezzel takarva el engem.

- Sziasztok! - dugta be a fejét Nessie az ajtón vigyorogva. - Apa azt üzeni, hogy szeretné megvizsgálni Mandyt, nagyapa dolgozószobájában vár titeket.

- Rendben, mondd meg neki, hogy tíz perc és megyünk. csak rendbe szedem kicsit Amandát. - Ebből tudtam, hogy egy hosszú és vitatkozással teli tíz perc lesz, és nem is kellett csalódnom, Alice-ben.

- A-a, szó sem lehet róla! - jelentettem ki mérgesen, mikor Alice már vagy a tizedik rózsaszín nyári ruhát vette elő a ruhásszekrényből az éjszaka közepén.

- De miért? - nézett rám hatalmas szomorú boci szemekkel, de akkor sem adom be a derekam. - Olyan jól mutatnál benne.

- Az lehet, de Alice, nézz már ki az ablakon, lassan hajnalodik, ez a ruha egyáltalán nem ide való - ellenkeztem tovább, mert nem sok kedvem volt most egy cuki babarózsaszín kis nyári gönchöz.

- És? Úgy is rád adom, ha nem most, akkor máskor, de hordani fogod, ebben biztos lehetsz. Ahh... folyton kihozol a sodromból a makacsságoddal, de ezért egyszer még nagyon elkalapállak - mérgelődött egyfolytában, és esküszöm, ha még élne, már felrobbant volna a feje.

- Alice, drága barátném, elfelejtesz valamit – vigyorogtam rá.

- Igen, mégis mit? - szegte fel az állát, jelezve ezzel, hogy nem tetszik neki a hozzáállásom ehhez a témához.

- Már farkas vagyok, és az elkalapálásom tényéhez nekem is lesz egy-két szavam, de tudod, próba szerencse - vigyorogtam tovább, mert Alice ehhez már nem tudott mit hozzáfűzni, inkább megadta magát.

- Oké, mit szeretnél felvenni? - ült az ágyamra úgy, mint mikor valaki iszonyatosan elfárad egy hegymenet után.

- Hm... - kezdtem el játszani a számmal, úgy, mint akinek éppen nagy fejtörést okoz, hogy kigondoljon egy világmegmentő tervet. - Legyen az egyik farmerom és a The Killers-es pólóm.

Felöltöztem, majd én nagyon nem akartam, de Alice ragaszkodott hozzá, hogy átvisz a karjaiban Carlisle dolgozószobájába, ahol Edward már várt rám a nem túl vidám vizsgálatra. Már kiskoromban sem szerettem, ha a doki vizsgált valamilyen sérülésem után. Elég béna kislány voltam, mert folyton orvoshoz kellett cipelni: orra buktam, de a másik lehetőség sem volt jobb, általában rosszkor voltam rossz helyen, és rám esett valami. Hirtelen olyan hiányérzetem támadt, és mikor beazonosítottam, honnan jött az érzés, kapásból rákérdeztem:

- Seth merre van?

- A bátyáddal és Jacobbal elment járőrözni, de alig tudták elrángatni, mert nem akart téged itt hagyni. Ja, és holnap, vagyis ma, eljönnek hozzád Samék, mert ők is aggódnak érted - világosított fel a mai napomról, míg elértünk a doki dolgozószobájáig.

- Az egész falka? Ennyire hozzávágott volna az a kis szemétláda a fához, hogy Samék is idejönnek? - gondolkodtam el egy pillanatra, de ezt a kérdést valahogy nem bírtam magamban tartani.

- Mindkét falka nagyon aggódik érted. Miért vagy ezen ennyire meglepődve? - nézett rám kérdőn Edward.

- Csak Quil miatt azt hittem, most én vagyok a rossz testvér, aki még a szüleinknek is ellent mondott – szorult össze a szívem, ahogy eszembe jutott, hogy már soha nem lehetek a szüleimmel.

Edward megvizsgált, de valami annyira furcsa volt a nézésében.

- Mi az, valami nem jó? - érdeklődtem, mert most már komolyan tudni akartam, főleg ha valami gond van.

- Nem, éppen ellenkezőleg, az összes törésed és zúzódásod meggyógyult - dőlt neki Edward az apja íróasztalának, és úgy tűnt, nagyon gondolkozik valamin.

- Oké, ezt most egyáltalán nem értem, ha minden rendben, miért annyira fura az arckifejezésed? - kérdezgettem tovább.

- Azért van, ahogy fogalmaztál, fura arckifejezésem, mert még nincs huszonnégy órája sem, hogy a vámpír teljes erőből odavágott egy fához, aminek a hatására a bal karodon kívül minden csontod eltörött, most pedig mindened ép, ráadásul egészséges vagy - tájékoztatott mindenről, de még ekkor sem értettem, hiszen ez nem újdonság egy alakváltónál.

- Én úgy tudtam, hogy a farkasok gyorsan gyógyulnak. - Na, most ezt már végképp nem értem, ezért némi felvilágosításra szorultam.

- Igen, ez így van, egy átlagos farkas, mint Seth, Jacob, Sam vagy bárki más a két falkából is gyorsan gyógyulnak, de ezek szerint te nem vagy egy átlagos farkas – mutatott végig rajtam.

- Oké, szóval akkor ezek szerint én sokkal gyorsabban gyógyulok, mint bármelyik falkatag. - Ezt azt hiszem képes leszek feldolgozni, mosolyogtam magamban a tényen, hogy valamilyen szinten már most jobb vagyok Quilnél.

- Pontosan, viszont, hogy biztosak lehessünk a dolgunkban, még el kell végeznünk pár vizsgálatot. - Én pedig elgondolkoztam azon, hogy akarom-e ezt az egész hercehurcát. - Nem muszáj, ha nincs kedved hozzá - nézett rám Edward, de én rögtön döntöttem.

- Oké, legyen, pár vizsgálatba még nem halok bele – mosolyogtam. - Mivel kezdünk? - nyújtottam ki a karom, mert gondoltam, vérvizsgálat lesz az első.

- Most még semmivel, először szeretném, ha Carlisle is megnézne - vált komollyá hirtelen, olyan doktorbácsis lett.

- Hát jó - sóhajtottam -, pedig már úgy rákészültem, hogy összeszurkálnak. - Edward azt mondta, menjek pihenni, és hogy ha Seth hazaér, azonnal szólnak, amibe készségesen bele is egyeztem, de eszembe jutott valami, amit meg akartam kérdezni kettejüktől.

- Edward, kérdezni szeretnék tőled valamit - fordultam vissza az ajtóból, mikor kifelé mentem. - Volt valami köze azoknak a nomád vámpíroknak a szüleim halálához?

- Honnan gondolod, hogy volt bármi köze is a vámpíroknak a szüleid balesetéhez? - szólalt meg most először Alice, mióta bejöttünk a szobába, de furcsa volt tőle, mert tudott valamit, csak nem árulta el, ezzel szemben gyorsan összenézett a testvérével.

- Miért volt? - fontam össze a karomat a mellkasom előtt.

- Ezt nem most kéne megbeszélnünk - hárított gyorsan Edward, bár ezzel nem ért el mást, csak annyit, hogy elkönyveljem magamban, hogy azok a rohadékok ölték meg a szüleimet. - Figyelj, most menj és feküdj le, holnap majd szépen megbeszélünk mindent, és ahogy Seth hazaér a járőrözésből, azonnal beküldjük hozzád.

Végül beleegyeztem, hogy minden ezzel kapcsolatos dolgot megbeszélünk akkor, ha már kipihentem magam. Elköszöntem tőlünk, majd a szobám felé vettem az irányt, de ahelyett, hogy lefeküdtem volna aludni, csak álltam az ablakom előtt, és azon gondolkoztam, mi lehet az, amit ennyire el akarnak előlem hallgatni. Valami itt nem stimmel, nagyon nem. Aludni úgy sem tudtam volna, ezért arra gondoltam, utána járok annak, hogy vajon mit titkolhatnak előlem, és arról is meg kellett bizonyosodnom, amit álmomban láttam. Levettem a ruháimat, és ahogy a fiúktól és Leahtól láttam, a lábamra kötöttem őket, majd a nyitott ablakhoz mentem, végül a lehető leghalkabban, hogy a bent lévőknek ne tűnjön fel, kiugrottam az ablakon. Alakot váltottam, aztán futottam, amerre az álmom vitt.