11. fejezet: Igazság, bármi áron

Sziasztok!

Kivételesen, már délután fent van a legújabb feji.
Remélem tetszeni fog nektek:$
Bármi kérdésetek van, írjátok meg nyugodtan komiban vagy chatben.

Millió puszi:)
Carly

UI:Mandy álma holnap vagy hétfőn érkezik.:D:D:D
Ez a feji Edward szemszögű lett, amin nem viccelek másfél hónapot dolgoztam:S
Szerintem ti is észrevettétek már, hogy Edward nem az én világom:$
Ettől függetlenül jó olvasást!!!


/Edward szemszöge/:


- Alice, jól figyelj rám. Mikor Carlisle hazaér, azonnal fel kell hívnod Saméket, mert van pár dolog, amit tisztáznunk kell. Amanda kezd rájönni olyan dolgokra, amikről még mi sem tudunk túl sok mindent. - Annyira idegesített a tény, hogy nem látok bele Amanda gondolataiba. - Menjünk le, a többiek már várnak minket.

Leérve a lépcsőn felmértem, kit merre találhatok. Kedvesem a kanapén ült, ölében pedig ott pihent kislányunk. Emmett szokásához híven valami meccset nézett, Rosalie a konyhában tüsténkedett, hogy mire Jacobék visszaérnek és Mandy is felkel, friss reggeli várja őket. Anyám Carlisle híján Jasperrel beszélte át az elmúlt napokban történteket és a közelgő temetést.

- Beszélhetnék veletek? - kérdeztem a konyha és nappali között állva emberi hangon, mert tisztában voltam vele, hogy így is meghallják. Mindenki felém fordult. Jasperék bejöttek a verandáról, végszóra pedig Jacob is megérkezett, igaz Seth és Quil nélkül. Majd kapásból lányom mellé ült, aki éppen akkor ébredezett. Még mindig nehezen viseltem el, hogy alig hat éve született kislányom lassan felnő, és kirepül az őt mindig, mindentől óvó fészekből.

Kérdőn néztem Jacobra, mivel tudni akartam a két jómadár, miért nem jött vele. - Seth haza ment, mert hiányzott már neki az anyja. Quil meg pihen valahol, utána beugrik Claire-hez, később pedig csatlakozik a falkához. Ja, még valami. Megvoltak egymás mellett, nem volt semmi szóváltás vagy harc köztük. - Végre valami jó hír, már ideje volt, hogy befejezzék ezt a gyerekes viselkedést. Régebben nehezen zártam ki mások gondolatatit a fejemből, de ma már csak akkor hallom őket, ha én is akarom.

Az évtizedek során sajnos sok olyan dolgot hallottam, amikhez nyilvánvalóan semmi közöm nem volt. Pedig Isten lássa lelkem – ami már jó ideje nincs is – , ha választhattam volna képességet, ezt biztos másra hagyom.

- Van itt pár dolog, amiről tudnotok kell. Tudom, hogy a nappaliban lévők többsége tisztában van vele, miről van szó. Ezeket inkább azok kedvéért kell elmondanom, akik nem voltak itt vagy aludtak - mosolyogtam lányomra, aki emiatt elvörösödött. Imádtam ezt az akaratlan emberi megnyilvánulást. Mindig arra emlékeztet, milyen is volt az anyja, mikor még vér folyt az ereiben. Nekitámaszkodtam a falnak, és folytattam, amit elkezdtem. - Szóval, mint már az előbb is mondtam, lenne itt egy-két dolog.

- Ha Carlisle itthon lesz, el kell végeznünk néhány vizsgálatot Mandy-n, mert aggódom. Nemrég megvizsgáltam. Még én is meglepődtem azon, ami történt, pedig az évek alatt láttam pár furcsa és megmagyarázhatatlan dolgot. Nincs teljes huszonnégy órája annak, hogy Amanda megsérült, mégis mostanra minden sebe és törése begyógyult - körbenéztem és ugyanazt az arckifejezést láttam, mint, amit Amanda láthatott rajtam egy órával ezelőtt.

- De nem értem, hiszen a farkasok gyorsan gyógyulnak, mint tudjuk. Akkor, mi nem stimmel még? - kérdezett vissza Rosalie, mert akármennyire nem szerette a farkasokat, Mandyvel az utóbbi időben jóban lettek, leszámítva a mai kis incidensüket.

- Tényleg, van itt még valami. Olyan, mintha neki is pajzs lenne az elméjén, mint Bellának. Sajnos csak ritkán hallom a gondolatait, akkor is maximum pár szót. - Ez így viszont nem teljesen volt igaz, mert mióta Amanda átváltozott egyszer sem hallottam a gondolatait, még egy foszlányt sem, hogy tudjam mi járhat a fejében.

- Várjunk csak, ezt nem értem. Én úgy tudtam, csak a vámpíroknak és némelyik embernek vannak különleges képességei. Farkasról még nem hallottam - szólt közbe Nessie. - Jacob, te? - fordult lányom választottja felé, de az említett csak maga elé bámult.

Érdekelt, mi az ami ennyire lefoglalja Jacob Black gondolatait, ezért egy kicsit belehallgattam. - Akkor, hát mégis igaz. Azonnal szólnom kell Samnek.

- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell, majd később visszajövök - nézett bocsánatkérően Nessie-re.

- Jacob – használtam ki vámpír gyorsaságomat, hogy útját álljam a kijárat felé menet -, várj egy kicsit. Valamit nem mondasz el és tudni akarom, mi az.

- Ez csak rám és a falkára tartozik – nézett rám szúrós szemmel Jake.

- Az lehet, viszont Mandy velünk lakik és, ha történik valami az életében az ránk is tartozik - mondtam el minden érvemet.

- Ezt akkor is előbb Samnek kell megtudnia - került ki és próbálkozott tovább feleslegesen, mert elővettem az ütőkártyám, amivel biztosan kicsikarok mindent belőle, amit nem mondd el.

- Jacob Black, ha kiteszed a lábad azon az ajtón, többet nem találkozhatsz a lányommal. - Kegyetlen húzás volt tőlem, de nem hagyott más kiutat, minthogy némi ráhatással sarokba szorítsam.

- Nem teheted, azt nem bírnám ki, hisz tudod - váltak egyszeriben könyörgővé szemei, de jelenleg csak az igazság érdekelt, más nem.

- Ha nem akarod, hogy megtegyem, kérlek mondd el, mire jöttél rá pár perccel ezelőtt.

- Rendben, legyen, elmondom. De csak azzal a feltétellel, ha előbb Saméket is idehívjuk, nem akarok ebből gondot a falkában - beleegyeztem, előkaptam a telefonom, tárcsáztam Sam számát, majd átadtam Jacobnak.

- Helló Sam, tudom, hogy még nagyon korán van és csak nemrég értél haza a járőrözésből, de lenne itt egy-két dolog, amit meg kell beszélnünk. Kérlek gyertek el a Cullen házba és ha lehet, mindannyian. Köszönöm. Sam és légyszives, Seth-et és Quilt is rángasd el valahogy, mert ez ugyanúgy az ő dolguk is - hallottam, ahogy Sam álmosan belemorog egy „Rendbent” és leteszi.

Jake-kel visszasétáltunk a nappaliba, majd helyet foglaltunk. Én Bellát az ölembe vontam, ő pedig lányom mellett telepedett le.

- Edward, megnézed vagy megnézzem Amandát? - kérdezte apró húgocskám. Felpillantottam, de nem szóltam semmit csak bólintottam, nézze meg ő. Vámpír gyorsaságát kihasználva, két perc alatt megtette az egész oda-vissza utat. Mikor lejött, rémületet láttam az arcán, amit nem tudtam mire vélni. - Bátyám, kérlek maradj higgadt, mert nem fog tetszeni, amit mondani készülök. Amanda eltűnt, nincs a szobájában az ablak pedig nyitva van - üzente nekem mindezt aggódó arccal. Magamban reménykedtem, hogy kis szökevényünk nem ment túl messzire, éppen csak valahol a közelben kiszellőzteti a fejét.

Nem kellett sokat várnunk, hogy Sam és a falka megérkezzenek. Bíztam benne, hogy nem akarják egyből Mandyt látni, de Seth és Quil gondolataiba belehallgatva minden reményem elszállt. Muszáj lesz egy kis időt nyernem, mielőtt bevallanám, hogy Amanda eltűnt a felügyeletünk alól.

Sam, Jacob, beszélhetnénk? - néztem az említettekre, és a veranda felé intettem. Ők pedig beleegyezésük jelélül bólintottak. - Amandának nehéz éjszakája volt, pihenésre van szüksége. Szeretné, ha csak később zargatnánk. Szólnátok Quilnek és Seth-nek is? - néztem mindkettőjükre megszokott komoly maszkkal az arcomon, de legbelül nagyon féltem, hogy nemet mondanak. Végszóra Carlisle is betoppant.

Nagy szerencsémre eme kérésemet mindketten megértették, majd visszamentünk a nappaliba, ahol Jacob előbb Seth-et, utána Sam pedig Quilt kérte meg, maradjanak egy kicsit nyugton. Később, ha akarják, egész nap Amanda szobájában lehetnek.

- Most, hogy mindenki itt van, megtudhatnánk, minek ráztál fel minket kora reggel Jake papa? - kérdezte Paul az álmosságtól ingerülten.

- Azonnal, viszont előtte tudnotok kell pár bevezető dolgot, amit Edward fog elmesélni. - Ezt nem értettem, ezért kérdőn néztem rá. Gondolatban megkért arra mondjam el, mi történt az éjszaka folyamán Mandyvel és utána ő is elmondd mindent részletesen. Bólintottam, majd belekezdtem.

- Szóval arról lenne szó, hogy éjjel Amanda belázasodott, amit megoldottunk. Azonban van még pár dolog. Az egyik: megmagyarázhatatlan módon Mandy már teljesen meggyógyult, a másik pedig, amit végképp nem értek, mert még soha nem volt rá példa - sóhajtottam nagyot. - Nem mindig hallom a gondolatait. - Hazudnom kellett, nem akartam a frászt hozni senkire.

- De most hallod, ugye? - nézett rám Leah gyanakodva, ezért újra hazudnom kellett. Az én fajtám ebben profi, bár a bűntudat mindannyiunkat körbeveszi.

- Igen, hallom. Jelenleg alszik. - Csak remélni tudtam, hogy nem feszegeti tovább a témát és szerencsére, így is lett.

A biztonság kedvéért ellenőriztem, hátha változott valamit a helyzet. Az arcomra ugyan nem ült ki a döbbenet, de legbelül le voltam taglózva. Visszajött és hallottam a gondolatait, de nagyon nem tetszett, amit ott találtam.

- Mandy kétségbe van esve, tudja az igazat. Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy néha nem hallom a gondolatait. Igazából mióta farkas lett, egyáltalán nem hallottam nála semmit, csak a többiekre tudtam támaszkodni - kénytelen voltam színt vallani, mert Amanda lefelé tartott a lépcsőn.

- Nem megmondtam, hogy még mindig nem bízhatunk a fajtájukban? Hiszen most is elhallgatott fontos dolgokat - kapott az alkalmon Leah, hogy újra ellenünk legyen. De ebben az esetben semmi okom nem volt visszavágni, hiszen igaza van a legfontosabb dolgot elhallgattam előlük és ez nem volt szép dolog.

- Leah, ezt majd később megbeszéljük. Most, ha lehet inkább maradj csendben vagy nagyon megbánod. Ezt nem testvéredként mondom, hanem mint alfád - nézett Sam szúrós szemmel a lányra, aki csak összefonta karjait mellkasa előtt és többet meg sem szólalt. Mandy lassú léptekkel ért a lépcső aljára.

- Már...már tudjátok? - kérdezte remegő hangon.

- Még nem, de már baromira kíváncsi lennék rá, mi olyan rohadt fontos, hogy egy hosszú járőrözés után iderendelnek. Már egy ideje itt ülünk, de eddig semmi lényegeset nem tudtunk meg. Szóval...ha megtennétek, hogy beavattok végre minket is, mert mennék vissza aludni - zsörtölődött Jared két ásítás között.

Amanda leült a nappaliban lévő ablak elé, nekünk hátat fordítva és várta, hogy végre Sam vagy Jacob elmondja, mi a végzete.

- Van egy ősi jóslat, amit az összes indián törzs ismer, de kiváltképp a négy alakváltó törzs. Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg igaz - vágott bele Sam a mesélésbe. - A jóslat úgy szól, hogy lesz az egyik törzsben egy alakváltó lány, aki bevésődik valamelyik félvér vámpír férfiba. Saját és gyermekeik különleges hatalmával, pedig átveszik majd a vámpírtársadalom felett az uralmat.

Nem kellett körbenéznem ahhoz, hogy tudjam mindenki döbbenten ül vagy áll, de Sam folytatta. - Először azt hittük Leah lesz az, de mivel ő ezidáig nem vésődött be, sem emberbe, sem farkasba, még kevésbé egy vámpírba, azt hittük ez a jóslat hamis, viszont úgy tűnik érnek még meglepetések.

Megvitattuk, hogy ennek értelmében a támadás hátterében nem állhat más csak és kizárólag a Volturi. Most már teljes bizonyossággal állíthattuk, hogy az a három nomád vámpír nem véletlenül járt erre. Felmérték a terepet és próbáltak minél többet megtudni Amandáról, a családjáról és a hozzá legközelebb állókról. Reménykedtem abban, hogy semmilyen információt nem tudtak eljuttatni a Volturinak. Eközben folyamatosan figyeltem Amanda gondolatait, legalábbis mikor hozzáférést nyertem pár pillanatra, de nem találtam ott mást csak egy ismerős érzést, az önmarcangolást.