5.fejezet Kérdések, veszekedés, kibékülés

Nem tudtam mire vélni az egészet, csak annyit tudtam, hogy Esmén és Carlisle-on kívül mindenki vadászni van. Emmett mögött jött Jacob, akin ugyanúgy voltak sebek, de mégsem volt olyan súlyos, mint Seth-é. Szépen lassan mindenki a nappaliban volt, és időközben Carlisle is lejött. Alice, Nessie és Bella odajöttek hozzám, mert nem álltam távol, hogy teljesen kiboruljak a látottaktól.
- Mi… mi történet? - kérdeztem dadogva, mert nem nagyon találtam a szavakat a látottaktól.
- Gyorsan, vigyük fel Seth-et - sürgette fiát Carlisle. - Edward, velem jönnél? - nézett rá, aki csak bólintott egyet, és már el is tűntek a szemünk elől a szerelmemmel együtt.
- Most már valaki elmagyarázná, mi a franc történt? - néztem körbe és éreztem, hogy a könnyeim ismét utut törnek maguknak. - Jake - néztem rá könyörgően.
- Jöttünk haza a vadászatról, és szembe találkoztunk Seth-lel és Quil-lel, akik éppen vitatkoztak.
- Quil hazajött? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve, mert anya nem is említette, hogy ilyen hamar visszajönnek, úgy volt, hogy egy hónapig maradnak. - De mégis ki tette ezt Seth-el, újabb nomád vámpírok jöttek Forksba?
- Quil - mondta Jacob és mintha megsemmisítő csapást mértek volna, rám nem voltam képes elhinni, hogy ezt tényleg az én bátyjám művelte volna, ráadásul az egyik falkabeli testvérével.
- Quil, de hát, miért ugrott neki Seth-nek? - Legutóbb mikor telefonon beszéltünk, megállapodtunk, hogy hazajön és leülünk mindent megbeszélünk, de arra nem gondoltam, hogy csak így letámadja majd Seth-et.
- Ahogy ki tudtam venni a gondolataikból, nem hajlandó elfogadni, hogy felnőtt nő vagy, és azt pláne nem, hogy Seth-el egy párt alkottok - osztott meg velem mindent Jacob.
- Ehhez nem volt semmi joga, hiszen ő is éli az életét és én is - kiabáltam felindultságomban. Nem voltam képes elhinni, hogy Quil tényleg ilyet tett.
- Igen, mi tudjuk, de ő nem így gondolja, mert neki mindig a kishúga maradsz - próbált nyugtatni Alice, amivel jelenleg sokat nem ért el, de szerettem, hogy ilyen pozitívan látja az életet.
- Hidd el, nem lesz semmi gond - szorított magához Nessie és Bella egyszerre, olyan erősen, hogy majdnem megfulladtam. Carlisle jött le a lépcsőn, én pedig rögtön kérdésekkel bombáztam.
- Hogy van, milye tört el, meddig lesz eszméletlen, mennyi idő mire felgyógyul? - Annyira ideges voltam a hülye bátyjám miatt, hogy nem volt semmi kedvem megnyugodni, csak tudni akartam az igazat.
- Először is nyugodj meg egy kicsit - tette a vállamra a kezeit nyugtatólag, de ez most nem sokat hatott. - Pár bordája eltörött meg a bal keze, és az arccsontján is törése van, de gyorsan gyógyul, így két-három nap múlva már teljesen felgyógyul és egy karcolás sem lesz rajta.
- A kivizsgálást jól viselte, a bordái miatt nagy fájdalmai vannak, így adtam neki egy kisebb adag fájdalomcsillapítót. Már nem eszméletlen, mikor vizsgáltuk felkelt és téged keresett, de gyorsan el is aludt - csatlakozott Edward az apjához.
Kibontakoztam az ölelésekből és felsiettem. Mindig illedelmes kislány voltam, de az illem most kicsit sem érdekelt, csak magam mellett akartam tudni az én farkasomat. Kinyitottam a dolgozószoba ajtaját és belestem. Egy testet láttam az asztalon, olyan védtelennek tűnt, be volt kötözve a felsőtestének egy része, a jobb keze is sínbe volt téve, az arcának jobb fele be volt dagadva, és kék-zöld színekben pompázott, ami más esetben biztosan jól állt volna neki, de nem most. Próbáltam minél halkabban odaosonni hozzá, majd megfogtam az ép kezét és megsimogattam az arcát.
-Tuti, hogy kitekerem Quil nyakát, csak találkozzak vele - suttogtam mérgesen magam elé.
- Meg ne próbáld - mosolygott rám Seth.
- Mióta vagy fenn, nagyon fáj? - kérdeztem az első izgalommal, az utolsót pedig szomorúsággal a hangomban.
- Nem aludtam sokat. Már fenn voltam, mikor bejöttél, csak a bordáim fájnak egy kicsit, de az nem vészes.
- Ettől függetlenül még beszélni fogok Quil-lel, mert ehhez nem volt semmi joga. Felnőtt ember vagyok, azt csinálok, amit akarok - mondtam idegesen.
- Nem tudlak meggyőzni, hogy hagyd az egészet, igaz? - kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Abban biztos lehetsz, mert annak nem ez a módja, amit Quil csinált - bújtam Seth-hez, mire ő fájdalmasan felszisszent. - Ne haragudj, nem akarok izegni-mozogni - időközben én is odafeküdtem mellé oldalazva a vizsgálóágyra -, csak nagyon kényelmetlen ez az ágy - puffogtam az orrom alatt.
- Igen, kicsim, tudom. Ez valószínűleg azért van, mert nem két emberre tervezték - somolygott Seth.
- Hmm, akkor mi lenne, ha átköltöznél a gyógyulásod érdekében és idejére az én szobámba? - Nem tudom, hogy jutott eszembe, de amint kimondtam, el is pirultam.
- Te szeretnéd? - kérdezte meglepődve.
- Persze - mondtam kicsit lelkesebben, mint kellett volna, erre Seth elnevette magát. - Ne nevess ki, különben maradsz ezen a kemény ágyon - húztam fel a szemöldökömet és fenyegető hangnemet vettem fel.
- Oké, rendben, akkor induljunk - próbált felkelni, de visszatoltam.
- Azt már nem, majd szólok valakinek, hogy vigyen át.
- Ne már, nem vagyok kisbaba, hogy cipeljenek ide-oda - ellenkezett Seth, de én nem hagytam magam. Még csak az kéne, hogy még jobban összetörje magát.
- Na ide figyelj, Seth Clearwater, tudom, hogy már nem vagy kisbaba, de ha most nem engeded meg valamelyik Cullennek, hogy átvigyen a szobámba, én magam fogom megkérni Quil-t, hogy máskor jobban lássa el a bajod - tettem csípőre a kezem.
- Azt nem mered - nézett rám összehúzott szemekkel a farkasom.
- Gondolod? - Próbáltam komoly lenni, de majdnem elnevettem magam, mert ez a fenyegetősdi nem igazán volt az én stílusom, viszont bevált. Seth nagy levegőt vett, és így folytatta.
- Oké, rendben - durcáskodott még egy kicsit a szerelmem.
- Akkor szólok valakinek - mondtam, majd az ajtóhoz léptem, kinyitottam és meglepődve tapasztaltam, hogy a Cullen család férfi tagjai mind ott álltak előttem. Emmett és Jasper nagyon vigyorogtak, bekukkantottak felettem és nem hagyták ki a ziccert.

- Mi van haver, nálatok az asszony hordja a nadrágot? - kérdezte Emmett, miközben Jasperrel együtt majdnem megfulladtak a röhögéstől.
- Ha az emlékeim nem csalnak, nálatok is - vigyorgott a farkasom diadalittasan.
- Ah, csak szeretnéd - vágott vissza a kedvenc mackó kinézetű vámpírom.
- Ezt hallottam - kiabálta Rosalie a konyhából. - Ezért a kijelentésedért legalább három hétig nincs szex. - Ebbe a mondatba nagy valószínűséggel egyedül én pirultam bele, mert Emmetten kívül mindenki röhögött, ő pedig csak mondta a magáét. Kioldalaztam a szobából, de Edwardnak megüzentem gondolatban, hogy telefonálnom kell, de addig is nagyon vigyázzanak az én farkasomra. Csak bólintott, majd válaszolt Rosalie-nak.
- Rose, legalább ne a gyerek előtt! - kiabálta Edward.
- És ki itt a gyerek? - válaszolta vissza ingerülten most már Nessie, de a választ már nem hallottam. Távolabb mentem a háztól, előkaptam a mobilomat, majd tárcsáztam Quil számát. Az első két csengésre nem vette fel, a harmadikra viszont már igen.
- Szia hugi, hogy vagy? - kérdezte Quil nyugodt hangom, mintha semmi sem történt volna.
- Helló, megvagyok - válaszoltam hűvösen.
- Ki lesz őrjáraton éjszaka? - kérdeztem.
- Sam és Paul. Miért? - érdeklődött tovább.
- Rendben, akkor holnap reggel találkozunk. Még suli előtt beszélni, mert akarok veled.
- A reggel nem jó, mert Claire-t kísérem a suliba - mondta.
- Hadd kérdezzem meg, az előbb úgy tűnt, mintha kérdést tettem volna fel? - kérdeztem egyre ingerültebben.
- Nem igazán - válaszolta a bátyjám szomorú hangon, mert észre vette, hogy nem vagyok éppen jó kedvemben.
- Én is így gondoltam! Ha nem leszel itt reggel hétre, elmegyek Claire sulijához és rendezek egy szép kis jelenetet, amiben benne lesz a liliomtiprás szó is.
- Szóval reggel hét óra. Szia! - Meg sem vártam, hogy reagáljon arra, amit mondtam, csak letettem. Visszamentem a házba, de Alice a lépcső felé menet megállított.
- Nem kellene ennyire keménynek lenned vele. A testvéred csak meg akart védeni, illetve azt tenni, ami szerinte a helyes - próbált megnyugtatni, de ez engem most valahogy nem hatott meg, akármennyire is szerettem ezt a kis koboldlányt.
- Alice, már nem érdekel sem Quil lelkiállapota, sem semmi más, ami vele kapcsolatos. Csak tisztázni szeretnék egy-két dolgot - jelentettem ki, de a válasza már nem érdekelt, így faképnél hagytam, és felmentem a farkasomhoz. Bementem a szobámba, odamentem az ágyamhoz. Seth éppen aludt, majd visszamentem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami vacsorát, de feleslegesen, mert mire leértem, a muffin kinn volt a konyha asztalon, a tűzhelyen pedig úgy néztem, valami gőzölög.
- Bella és Nessie kidekorálták a muffinokat, Rosalie pedig főzőtt nektek egy kis húslevest - mondta Jasper a hátam mögül. A vámpíroknál egy dolgot utáltam, hogy rettentő halkan jártak-keltek. - Neki ne szólj, hogy elmondtam - mosolygott rám.
- Rendben, ígérem, hogy tartom a számat - mosolyogtam vissza. - Azért Bellának és Nessie-nek majd megköszönöm, ha látom őket. - Visszafordultam, de furcsán éreztem magam és tudni akartam az okát.
- Jasper! - kiabáltam.
- Nem kell kiabálnod, még itt vagyok - Összerezzentem, mert azt hittem, már nincs a közelemben.
- Oh, bocsi, azt hittem, hogy… mindegy - hebegtem.
- Használod rajtam azt az izét? - Furcsán nézett rám. - Mármint csillapítod a dühömet?
- Talán csak egy kicsit - mutatta az ujjaival.
-De miért, hiszen nem vagyok annyira dühös - mondtam, mert tényleg nem értettem.
- Biztos vagy benne? - fürkészte az arcom Jazz.
- Persze - jelentettem ki, majd visszafordultam a konyhapulthoz.
- Holnap veled menjek?
- Hova? - kérdeztem háttal állva neki, de visszafordultam.
- A francba, most komolyan! Ti nem tudtok hangosan járkálni - már négyen álltunk a konyhában, mert időközben teljesen hangtalanul Edward és Emmett is csatlakozott hozzánk.
- Bocsi csajszi - mosolygott rám Emmett. - Az életemre esküszöm, hogy többet nem teszünk ilyet.
- Vicces vagy macivámpír ,már nem is élsz - húztam fel a szemöldököm.
- Ja, az mondjuk igaz - vigyorgott még jobban, mint előtte.
- Szóval, hova akarsz velem jönni? – néztem rá, majd tértem vissza Jasper előbb feltett kérdéséhez.
- Ha jól tudom, holnap reggel iskola előtt találkozol Quil-lel - válaszolt Edward.
- Aha, ez a tervem. De honnan tudjátok, csak nem kihallgattátok a telefon beszélgetésemet? - néztem végig mindhárom fiún, illetve férfin.
- Mit képzelsz te rólunk? - kérdezte Emmett.
- Mi úriemberek vagyunk - mondta Jasper.
- Igazából a gondolataid csak úgy kiabáltak felém, mikor visszajöttél - kezdte el Edward. - Arra gondoltunk, talán valamelyikünk veled mehetne, nehogy valami gond legyen.
- Srácok, most komolyan, nagyon aranyosak vagytok. Ti vagytok a második családom és olyanok, mint a bátyjáim, de ezt el tudom intézni egyedül is. Felnőtt nő vagyok, tudom mit szeretnék, azt is, kivel szeretnék lenni. Egyedül az dühít talán egy kicsit, hogy ezt senki nem veszi észre - felnéztem, majd hozzátettem: -Persze rajtatok kívül.
- Ja, felnőtt nő vagy, egy igen szemrevaló felnőtt nő. Ezen kívül temperamentumos, hirtelen haragú és rendkívül makacs, ha jók a sejtéseim. - A mondat első felébe belepirultam, soha nem tartottam magam túl szép lánynak. Néztem és láttam Edwardon, hogy elejt egy kis mosolyt. - Basszus, nem mosolyogj már, ettől csak még inkább zavarba jövök - gondoltam és ez megtette a hatást, mert csak bólintott, és magára öltötte a tőle jól megszokott komolyságot. - Nos, a sejtéseid jók, ezért sem fogtok velem jönni holnap reggel. Ismerem a bátyjámat, ő soha nem lenne képes bántani engem. - Itt egy picit elbizonytalanodtam, mert még nem vesztünk össze ennyire, és nem tudom, mire képes, amikor mérges, illetve tudom, erre Seth a legjobb példa, de én a húga vagyok. Amikor felnéztem, Edward arcán láttam a színtiszta aggódást. - Figyelj, nem fog bántani, tudom - próbáltam megnyugtatni gondolatban.
- Én ebben nem vagyok ennyire biztos - adott hangot kételyének.
- De én igen - szegtem fel az állam. - A téma részemről lezárva.
- Akkor legalább távolról hadd kövessünk. Nem avatkozunk közbe, legfeljebb csak ha már nagyon muszáj - próbálkozott Emmett.
- Mondom, téma lezárva, most felmegyek Seth-hez, ha megengeditek - indultam ki a konyhából, de visszafordultam. - Jut eszembe, vacsorázott már? -érdeklődtem, de ők csak összenéztek, és mindhármukból egyszerre tört ki a nevetés.
- Most mi van? Ennyire vicces volt, amit kérdeztem? - kaptam fel a vizet, mert fogalmam sem volt, mi ennyire vicces.
- Bocs, nem, csak eszünkbe jutott Rosalie arca - mondta Jasper. Ha élne, már tuti megfulladt volna a röhögéstől, de nem csak ő, hanem mindannyian.
- Mi köze van Rosalie-nak ahhoz, hogy Seth vacsorázott-e már? Lehet, hogy hülye vagyok, de nem értem az összefüggést - Ami teljes mértékben igaz volt, mert tényleg nem vágtam a dolgot. A srácok csak nagy nehezen, körülbelül tíz perces röhögés után nyugodtak meg, így újra próbálkoztam a kérdéssel.
- Szóval megtudhatnám, mi történt?
-Oké, oké, csak még egy pillanat - kérte Jasper, majd teljesen lenyugodtak. - Na, hol is kezdjem?
- A legjobb lenne talán az elején - kezdtem el dobolni az ujjaimmal, mivel a türelmem jócskán fogytán volt.
- Rendben, megpróbálom, de azt nem ígérem, hogy röhögés nélkül menni fog. Csak gondoltam, előre szólok - mondta, mikor látta rajtam, hogy kezdek kijönni a sodromból.
- Akkor ajánlanám az önuralmat, hiszem mégis csak egy “öreg” vámpír vagy - csipkelődtem.
- Önuralom - ízlelgette ezt az apó kis szócskát -, még nem hallottam róla - villantotta ki a szemfogait.
- Ne “fáraszd” magad, nem félek tőled - mosolyogtam. - Viszont a sztori most már tényleg érdekelne - vártam, hogy elkezdje végre.
- Mint említettem már, neked Belláék csináltak egy kis díszítést a muffinra, Rose pedig a húslevest. Mi - mutatott magukra - összebeszéltünk, hogy mi lenne, ha ő szervírozná Seth-nek a vacsorát, amíg nem vagy itt ,így mindenki kihúzta magát valamilyen ürüggyel a feladat alól. Rose először megmakacsolta magát, hogy felőle a barátod éhen is halhat, de mikor “senki sem figyelt”, titokban felcsempészett neki egy tányér levest és muffint is, mi pedig természetesen utána mentünk, hogy kilessük. Viszont ami történt, arra senki sem számított. - Valahogy úgy éreztem, hogy a történet után bocsánatot fogok kérni Rosalie-tól Seth nevében is. - Rosalie - folytatta tovább Jazz a mesélést - bement a szobába, letette az ágy sarkába a tálcát, majd odament Seth-hez, aki időközben belázasodott és hallucinált tőle, mikor Rose keltegette és a nevét mondta - itt hatásszünetet tartott. - Seth megcsókolta és magához húzta, mert azt hitte, te vagy az. Rose erre megrökönyödött, majd miután észrevette, hogy mi is ott vagyunk, heves kapálózásba kezdett és, amint kiszabadult, a fürdőbe rohant és azóta is próbálja lemosni magáról Seth bűzét. Szerintem még a száját is kimosta - kapott újra röhögőgörcsöt Jazz és Edward, Emmetten először a haragot, majd csak a szokásos mosolyt láttam és én sem bírtam tovább.
- Szeretem Seth-et, de ezt a jelenetet azért megnéztem volna. - Annyira jólesett ez a felszabadult nevetés a sok rossz után.
- Esélyed sem lesz még egy ilyenre - csatlakozott hozzán Rosalie, amire én azonnal abbahagytam a nevetést, de Edward és Jasper csak nem akartak csillapodni.
- Ne haragudj, csak rám fért már a nevetés - szabadkoztam.
- Nincs gond, de legközelebb te viszel a korcsodnak kaját - köpte oda felszegett állal, ami kicsit rosszul esett és nem hagyhattam annyiban.
- Először is, nem korcs, hanem Seth, másodszor, senki nem kért meg arra, hogy vacsorát vigyél fel neki - emeltem fel én is az állam. Ezután olyasmi történt, amire senki sem számított.
- Emmett, Edward, Jasper, magunkra hagynátok minket Amandával? - A kérdés hallatán, ahogy végignéztem a fiúkon, nem csak én nem kaptam szikrát, de ők sem. - Most! - mondta ellenvetést nem tűrő hangon Rosalie. Mindhárman kimentek a konyhából, de előtte még Edward odajött hozzám, és biztosított arról, hogy nem lesz semmi gond. Rose csak beszélgetni szeretne.