4.fejezet Érzelmek

/Amanda szemszöge/:


Sejtelmem sem volt, miről szeretne Seth beszélni velem.
- Sétálunk egyet? - kérdezte, de közben nem nézett rám és ez nagyon zavart.
- Persze - egyeztem bele, mert már nagyon tudni akartam, mi is ennyire fontos. - Miről szeretnél velem beszélgetni? - kezdtem el puhatolózni, de sajnos nem azt a választ kaptam, amire számítottam. Vagy ennyire cikis a dolog, viszont akkor nem én vagyok a megfelelő ember, akinek ezt él kéne mondania. Sehogy sem sikerült rájönnöm, miért vagy miről akar ennyire beszélni velem.
- Én, hát tudod, csak azt akartam, hogy… milyen volt a suli? - Most komolyan erről akar dumálni, eddig soha nem érdeklődött a tanulmányaim miatt. Szép, hogy éppen most kezdi el, viszont ez így nagyon gáz. Jelen pillanatban úgy érzem magam, mint egy kis pisis, akit az apukája faggat az első iskolában eltöltött napjáról, de ha tényleg ez érdekli, ám legyen, válaszolok.
- Köszi, jó. Cody kicsit szemétkedik, de majd elintézem - válaszoltam, és nagyon reméltem, hogy ezzel mindent elmondtam neki, amire kíváncsi volt. - Miért van egy olyan érzésem, hogy mégsem a tavaszi szünet utáni első suliban töltött napomról akarsz dumálni? - néztem fel rá, és csak most vettem észre, milyen gyönyörű barna szemei is vannak. Ez eddig valahogy fel sem tűnt.
- Tényleg nem a suliról akarok veled beszélni, hanem másról, csak tudod, kicsit nehéz. - Itt már nem bírtam tovább és a szavába vágtam.
- Quil csinált valamit igaz, beszólt vagy talán… - ezt a mondatot, viszont már én nem tudtam befejezni, mert Seth ugyanazt tette, mint az előbb én, vagyis a szavamba vágott.
- Ja nem, dehogy, ez most valami más, semmi köze nincsen Quilhez, inkább személyes jellegű. - Hirtelen előttem termett, mert időközben kicsit előrébb sietett, én pedig, ha nem figyelek, kis híján a hátába ütközöm. Személyes jellegű és velem akarja megbeszélni - lehet, hogy talált magának valakit vagy bevésődött és mivel jóban vagyunk, nekem akarja először elmondani? Ezt kétlem, mert akkor Quil már szóba állna velem, de még mindig fasírtban vagyunk a múltkori megnyilvánulása óta. Nagyon remélem, azért mégsem valami nő ügy van a dologban, mert azt nem bírnám ki, de miket is gondolok, hiszen nekem semmi közöm Seth-hez azon kívül, hogy barátok vagyunk - zártam le magamban a témát, mert képtelenségnek tartottam, hogy én bármit is érezzek iránta. Az nem lehet!
- Rendben, hallgatlak. Mi ennyire fontos? - próbáltam tettetni, hogy nem igazán érdekel, amit mondani akar, de legbelül majd' megőrültem, hogy tudjam, mi az a személyes jellegű dolog, amit velem akar megbeszélni.
- Először is szeretném tisztázni, hogy nem akarok neked bajt okozni, de tudnod kell az igazat.
- Oké, értem, csak mondd már, mert itt helyben fogok megőrülni - válaszoltam kissé ingerültebben, mint szerettem volna, amin Seth mosolygott.
- Szóval, arról lenne szó… - húzta tovább az időt Seth, amitől én késztetést éreztem, hogy bepancsoljak neki egyet, de aztán eszembe jutott, hogy akkor úgyis én húznám a rövidebbet.
- Seth, az istenért, mondd már el, vagy itt hagylak! - fakadtam ki mérgemben.
- A múltkori buli után rájöttem, hogy tetszel nekem és már régebben is nagyon bejöttél. Félre ne érts, nem csak testileg vonzódom hozzád, hanem… én, én -Seth zavarában tördelni kezdte a kezét, ami nagyon édes volt, de egyben idegesítő is. Elég mérgesen nézhettem, mert annyira hirtelen mondta ki, amit akart, hogy felfogni sem volt időm.
- Micsoda? - kérdeztem vissza egy oktávval magasabb hangon, mire ő csak elmosolyodott.
- Szerelmes vagyok beléd, Amanda Ateara! - közelebb jött hozzám, lehajolt egy kicsit, majd az ajkaival elkezdte cirógatni a számat, de itt nem állt meg, mert többet akart és valahol mélyen én is.

/Seth szemszöge/:


Közelebb mentem hozzá, lehajoltam, majd számmal elkezdtem cirógatni puha ajkait. Nem tudom, mennyi ideje csókoltuk egymást, de engem az idő nem is érdekelt ebben a pillanatban, csak az számított, hogy ölelhetem és csókolhatom a szerelmemet. Amanda nyakamba fonta karjait, majd beletúrt a hajamba, az én kezeim pedig a derekára csusszantak, és már éppen azon gondolkodtam, hogy mindent félredobva mégis a homokba fektetem, de meggondoltam magam, és milyen jól tettem, ugyanis a hátam mögül meghallottam Jacob hangját.
- Helló fiatalok, csak nem megzavartunk valamit? - Kihallottam Jake hangjából, hogy vigyorog és nem tévedtem, mert ahogy Mandy meghallotta Jacobot, azonnal ellökött magától, mire én a barátomra néztem, aki nem hazudtolta meg magát, mert annyira vigyorgott, hogy azt hittem, úgy marad az arca. Abban a pillanatban legszívesebben megütöttem volna a legjobb barátomat, de Nessie megelőzött.
- Jake, most komolyan, tudod, hogy szeretlek, de néha akkora idióta vagy. Olyan gyerekes tudsz lenni - csapta tarkón Nessie élete párját, majd rám mosolygott.
- Hé, hé, kisasszony, tudtommal kettőnk közül nem én vagyok a gyerek - próbált Jake visszavágni a lenyomatának, de mint kiderült, nem sok sikerrel.
- Komolyan, nekem nem úgy tűnik - tette csípőre kezeit tettetett sértődéssel Nessie. - Na, de mindegy, most nem ezért jöttünk. Alice küldött minket, illetve engem, a kutyuskám - mutatott Jake-re - pedig elkísért. - Jacob már éppen nyitotta volna a száját, de Ness megelőzte, és feltartott ujjával mutatta, hogy választottja meg ne merjen szólalni. - Most nem vagyok kíváncsi a mondandódra. Hol is tartottam, ja igen, Alice szeretné, ha holnap elmennénk körül nézni báliruha ügyben, mert már nem bír magával - emelte tekintetét a magasba, mert ahogy Mandy, úgy ő sem szeretett vásárolni. Ha jól emlékszem, ezt még Bellától örökölte. - Ráérsz? - kérdezte Nessie.
- Holnap? - gondolkodott el a szerelmem.
- Aha, mert azt mondta, ha itt nem találunk valami normális ruhát, akkor képes és elmegy New Yorkba is, csak hogy megtalálja a megfelelőt, de azt szerintem egyikünk sem szeretné.
- Oké, rendben MaryAnnékkel lett volna programom, de azt lemondhatom. Majd találkozunk máskor, viszont nekem most már haza kéne mennem - nézett az órájára Mandy.
- Esetleg haza fuvarozzunk titeket farkas alakban? Úgy talán gyorsabb - ajánlottam fel illedelmesen, de Nessie keresztül húzta a számításaimat.
- Nem kell, köszönjük, a lábunk még működik, és különben is, beszélnem kell Amandával. Tökéletesen elég lesz annyi is, ha ti szépen lemaradoztok mögöttünk - mutatta Ness, majd karon ragadta Mandyt, és már indultak is. Jake-kel vártunk pár percet, majd útnak indultunk mi is, arra, amerre a lányok mentek.

/Amanda szemszöge/:

- Gyere szépen, úgyis meg akarok valamit beszélni veled - húzott magával a barátnőm.
- Mi az, ami ennyire fontos és nem várhatott addig, amíg Seth haza nem kísér? - néztem rá, mire mosoly húzodott a szájára.
- Milyen volt? - kezdett el nagy vehemenciával faggatni.
- Mi milyen volt? - húztam az időt, de pontosan tudtam, mit szeretne annyira tudni.
- Hát a csók, na légyszi, mondd el! - vette könyörgőre a hangját Nessie.
- Jó volt - jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Oké értem, akkor most vagy nem volt jó, mert Seth rosszul csókol, vagy csak szivatsz, és szerintem az utóbbi - elmélkedett Ness, és nem is járt messze az igazságtól, persze a mondat második felét tekintve.
-Tudni akarod valójában milyen volt? - sandítottam rá, de a választ már kérdés nélkül is tudtam.
- Szerinted mi a francért faggatlak már vagy fél órája a témáról - állt meg és tette sértődötten csípőre a kezét, mire közelebb hívtam, hogy a fülébe suttoghassam a választ.
- Tökéletes, bár nem tudom az milyen, mert még soha nem csókolóztam Seth-en kívűl senkivel, de ez biztosan az volt - mosolyodtam el, miközben mondtam. -Finom és ha tudnád, milyen puha ajkai vannak.
- Áh, annyira örülök - kezdett el ugrálni és sikongatni örömében Ness, és alig tudtam leállítani.
- Nyugi, csajszi, azért ha lehet inkább mérsékeltebben örülj az első csókomnak, mert nem akarom, hogy mindenki tudomást szerezzen róla.
- Oké, bocsi, csak ez annyira jó. Már alig várom, hogy én is kipróbálhassam. Egyszer már majdnem sikerült rávennem Jacobot, hogy csókoljon meg, de azt mondta, apa tuti kinyírná - szomorodott el Nessie, amiért nagyon megsajnáltam.
- Hé, nyugi, te is megkapod majd az első csókod, ha jól sejtem, nem is olyan sokára - próbáltam vigasztalni, és úgy látszik, bejött, mert azonnal felcsillant a szeme.

/Seth szemszöge/:

- Tesó, biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - kérdezte tőlem Jake aggódó arccal, miközben a lenyomatát és Mandyt nézte, akik láthatólag nagyon jól érezték magukat néhány méterrel előttünk.
- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza azonnal.
- Hát Mandyre és rád. Biztos vagy abban, hogy ez volt a helyes döntés? Mi lesz, ha bevésődsz vagy ő is farkas lesz, és megtalálja a lenyomatát, de az is előfordulhat, hogy jövőhéten már más lány fog tetszeni neked. Akkor mit csinálsz? Az sem lesz könnyű menet, ha ezt Mandy apja vagy éppen Quil megtudja. Biztos, hogy mindketten ezt akarjátok?
- Én nem értelek! Titeket mindig azzal csesztettek, hogy még nem vésődtem be, és hogy nincs barátnőm sem. Most, hogy megtaláltam a szerelmet, máris belekötnétek! Komolyan nem értelek titeket! - Nem volt időm kidühöngeni magam, mert Nessie akkorát sikított, hogy azt még Forksban is hallották.
- Félreértsz, én nagyon örülök, hogy találtál magadnak egy rendes és kedves lányt, de hogy pont Amanda Atearát... Nem akarlak megbántani, de ennek nem lesz jó vége, ezt már most megmondom - közölte velem nézeteit az alfám.
- Nem érdekel, ki mit mond - rántottam egyet a vállamon. - Az a lényeg, hogy Mandyvel legyek, nekem most ő a legfontosabb, senki más. A bevésődésről pedig csak annyit, ha eddig nem vésődtem be, akkor valószínűleg nem most fogok, az pedig egyáltalán nem biztos, hogy ő is farkas lesz, ha mégis, akkor ráérünk utána is megbeszélni a dolgokat. Az apjának vagy Quilnek pedig, ha tetszik, ha nem, együtt vagyunk és vagyok annyira erős, hogy bármitől, még akár a saját családjától is meg tudjam védeni Mandyt. Ha kell az egész falkával szemben is. - Kezdtem nagyon ideges lenni, mert mindenki rossz szemmel nézett a jövendőbeli kapcsolatunkra.
- Te is tudod nagyon jól, hogy én veletek vagyok, és amiben tudlak, támogatlak is titeket, de nem szeretnék Sam falkája ellen fordulni csak emiatt, és ha már itt tartunk, más miatt sem. Ha arra kérnek, parancsoljak rád, mint falkavezér, megígérem, hogy nem teszem, de cserébe kérek valamit. Jól gondoljátok át minden lépéseteket - fordult felém komoly arccal az alfám és egyben a legjobb barátom.
- Rendben, ezt megígérhetem. Köszönöm.

/Amanda szemszöge/:
Másfél hete vagyunk együtt Seth-tel, és egy hete költöztem Cullenékhez. Gyorsan kellett elköltöznöm, apám ordibálása és anyám sírása közepette próbáltam annyi cuccot elhozni, amennyi tíz perc alatt belefért egy bőröndbe. Quil nem volt La Pushban, így tőle telefonon kaptam némi ordibálás adagot, és Leah sem állt szóba velem azóta, amit nem tudok mire vélni, hiszen neki a testvére boldogságát kéne szem előtt tartania. A legrosszabb mégis az, hogy inkább visszament Sam falkájához, csak ne kelljen Seth-tel egy helyen tartózkodnia. De történt velem néhány jó dolog is másfél hét alatt: az első, hogy megvan a báliruhám, a második, hogy Seth lesz a kísérőm a bálra, a harmadik és egyben legjobb, hogy végre kiderült, mit is titkolt annyira előlem MaryAnn és Leslie. MaryAnn terhes, és nyáron lesz az esküvőjük, és nekem meg Seth-nek jutott a keresztszülő szerep, ami külön jó, mert imádom a gyerekeket.
Visszatérve Cullenékhez, Carlisle-tól nagyon kedvesen megkaptam átmeneti szállásként Edward régi szobáját, de nem ez volt az egyetlen dolog, mert kaptam egy saját laptopot, amit még nem tudom, hogy fogok meghálálni nekik, de majd kitalálok valamit. Emmett csak vigyorgott és tetszett neki, hogy ahogy ő fogalmazott, lett egy új húgocskája, Rosalie inkább csak fújt rám, mint szokás szerint. Miatta is kaptam a laptopot, mert nem vette jó néven, ha egy légtérben kellett velem lennie. Seth minden este egészen addig, míg el nem alszom, itt van mellettem, reggel pedig, mikor felkelek, már lent vár a konyhában. Apropó konyha, kilyukad a gyomrom. Nem sok időm volt a suliban enni és már este hat óra.
Elindultam a konyha felé és közben kitaláltam, mit is fogok csinálni magamnak. Csokis muffint, olyan régen csináltam már, ezért arra gondoltam, mivel az gyorsan megvan, tökéletes lesz vacsorára. Előkészítettem az összes hozzávalót a tésztához és tudtam, hogy Nessie miatt van a Cullen házban csoki is, így abból is vettem, majd nekiláttam összekeverni a hozzávalókat, a végén pedig összevágtam kis darabokra a csokit is.
- Megcsináljam helyetted? - kérdezte egy hang hirtelen a hátam mögül, amitől én egyből frászt kaptam és a kés megszaladt a kezemben.
- Basszus - kaptam az ujjamhoz. - Köszönöm, nem kell, viszont egy ragtapasz jól jönne - mutattam fel a véres kezem Esmének, aki először elszégyellte magát, aztán egy pillanatra, mintha elsötétültek volna a szemei, hívta a férjét. - Nem kell zavarnunk egy kis karcolás miatt - de mire ezt kimondtam, a doki már ott állt velem szemben és a kezemet vizsgálgatta.
- Ahogy látom, elég mélyen sikerült belevágnod. Nagy szerencséd, hogy nem az egészet nyisszantottad le. Ezt össze kell varrni. Na gyere, felmegyünk a dolgozószobámba, pár öltés kell csak - terelgetett maga előtt Carlisle az otthoni rendelője felé.
- Ha visszajöttem, megcsinálom - néztem még gyorsan Esmére, aki csak bólintott egyet.
Körülbelül öt perce voltunk csendben Carlisle dolgozószobájában, mikor először megszólalt a doki.
- Hogy vagy? - nézett rám aranybarna szemeivel.
- Jól, és már nem is fáj - mutattam fel a kezem, miközben próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, ami mostanában a sok gond miatt soha nem lehetett látni.
- Nem a kezedre gondoltam - válaszolta.
- Ki köpött? Edward vagy Jasper? - sóhajottam, és kérdeztem vissza most már kicsit sem erőltetve a mosolyt.
- Nem kellett senkinek, ahogy fogalmaztál, köpnie. - Felnéztem Carlisle-ra, és felhúztam a szemöldököm. A doki akkor sem tudna hazudni nekem, ha azon az élete múlna. - Igazából mindketten - adta végül meg magát -, de ők nem akarnak kérdésekkel zavarni én, viszont elég idős vámpír vagyok ahhoz, hogy merjek próbálkozni - engedett el egy mosolyt felém.
- Mindegy - húztam fel a vállam. – Nem lényeg, és amúgy is tanulnom kell - gesztikuláltam rendellenesen nagyokat a még ép kezemmel.
- Amanda, nem kényszerítünk arra, hogy megbeszéld velünk a problémáidat, de ha meggondolnád magad, mi it vagyunk - próbálta érzékeltetni Carlisle velem, hogy fontos nekik, hogy jól érezzem magam.
- Igen, tudom, én csak... - vettem egy nagy levegőt, mert legszívesebben tényleg mindent kibeszéltem volna magamból, de nem akarok senkit az én problémáimmal zargatni, majd megoldom és rendbe teszem a lelkem. - Most tényleg tanulnom kell. - Éppen elindultam az ajtó felé, mikor Carlisle utánam szólt:
- Muffin.
- Micsoda? - kérdeztem, mert nem értettem, mit szeretne vele.
- A muffin, amit készítettél, viszont azt tudnod kell,hogy Esme felszeletelte a csokit a biztonság kedvéért és egy kis gyümölcsöt is tett bele - mosolygott.
- Oh, tényleg, teljesen kiment a fejemből. Majd megköszönöm neki - intettem a doki felé a szobából kimenet.
Mikor leértem a lépcsőn, láttam, hogy Esme a hófehér kanapén ül és dolgozik valamin, odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára, amit ő egyáltalán nem értett.
- Köszönöm! - mondtam mosolyogva, mire elég furcsán nézett rám, valószínűleg azt hihette, elment az eszem.
- Mégis, mit? - nézett rám érdeklődve.
- Mindent - mondtam még mindig mosolyogva, de mégis komoly hangon. - Azt, hogy felaprítottad nekem a vacsorámhoz való cuccokat meg hogy befogadtatok a házatokba, pedig én csak egy idegen vagyok, aki véletlenül csöppent bele a világotokba. Ráadásul jól fel is forgatok mindent - szomorodtam el.
Esme megpaskolta maga mellett a kanapét, én pedig készségesen leültem mellé. Magához húzott, majd megölelt, és én hirtelen megértettem, miért néz rá az összes ”gyermeke” igazi anyaként. A könnyeim elkezdtek lefolyni az arcomon, és csak zokogtam a fogadott anyám ölében, mert a saját anyukám annyira hiányzott ebben a pillanatban.
- Nem vagy idegen. Te vagy az unokám legjobb barátnője, Seth pedig a család barátja, ugyanúgy, ahogy Quil is csak, ő most nem akarja elfogadni a dolgokat és mivel te mind a három személynek nagyon is fontos ember vagy az életében, ez csak természetes, hogy családtagként tekintünk rád is. Jól jegyezd meg, ez soha nem fog megváltozni, bármi is történjen a jövőben, akár rossz dolgok jönnek, akár jók. - Ahogy Esme kimondta ezeket a szavakat, valahogy megnyugodtam, de ez sajnos nem tarthatott sokáig.
Pontosan nem tudom, mennyi idő telhetett el, csak a nagy robajra lettem figyelmes. Az ajtó kivágódott, Emmett jött be rajta a teljesen véres és eszméletlen Seth-tel a karjaiban.