3.fejezet Beszélgetések

/Amanda szemszöge/

Ma újra megkezdődik a suli furcsa lesz, főleg hogy nagyon gyorsan eltelt a tavaszi szünet, legfőképpen ez az utolsó hét. Apa és Quil teljesen ki vannak akadva rám Seth miatt, pedig próbáltam megmagyarázni nekik, hogy Seth és köztem nincs semmi, viszont ezt elég nehéz bizonyítanom, mert a buli óta sokszor hív telefonon vagy jön el hozzám beszélgetni. Fogalmam sincs, mit csináljak, mert egyrészről apát sem akarom magamra haragítani, és Sethet sem akarom megbántani, hiszen olyan rendes volt tőle, hogy segített. Másrészt mikor Quil a buli utáni reggelen rám rontott, hogy mi közöm Seth-hez, és miért fogdosta a derekam, hiába mondtam el az egész történetet, láttam, hogy anya hisz nekem, de apa és Quil nem, ami nagyon fájt.
Soha életemben nem csináltam olyan dolgot, ami miatt nem bíztak benne, most mégsem hisznek nekem, ráadásul MaryAnnel is csak telefonon tudtam beszélgetni, mert szobafogságot kaptam, és apa Leslie-éket sem engedte be a házába.

A reggeli ébresztőm Muse Uprising című dala volt, így kikászálódtam az ágyból, majd elindultam a fürdő felé, de mikor belenéztem a tükörbe, elborzadtam, mert simán le lehetett olvasni az elmúlt egy hetet az arcomról. Nagy nehezen rendbe szedtem magam, lementem reggelizni, de csak anya volt itthon rajtam kívül, apa meg már biztos korán reggel dolgozni ment, Quil meg kitudja, merre van, bár ez utóbbi nem is nagyon érdekelt. Gyorsan megreggeliztem, felkaptam a táskámat, elköszöntem anyától, és már mentem is. Azonban mikor kiléptem az ajtón, Seth-el találtam szembe magam.

- Helló Mandy! - köszönt rám mosolyogva.

- Szia Seth! - intettem. - Ha Quil-t keresed, nincs itthon.

- Tudom, hogy nincs itthon, találkoztam vele lent a parton. - Anya ekkor lépett ki a bejárati ajtón, hogy beinvitálja őt a házba, amit Seth illedelmesen visszautasított, mondván siet és csak pár percig szeretne zavarni. - Igazából azért jöttem, hogy megkérdezem, elvihetlek-e suliba? - kérdezte kicsit zavarodottan. - Ugyis Forksban van dolgom - folytatta.

- Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet - óckodtam az elején.

- Mandy, nem akarlak bajba keverni, ez csak egy ártatlan kérdés volt, nem muszáj, ha nem akarod. - Elgondolkoztam egy ideig, de valahol tudat alatt már el is döntöttem a választ.

- Jó, rendben legyen, de csak kiteszel a sulinál és ennyi. - Oké?

- Rendben - azzal beültünk az autóba.

Az első pár percben fura feszült csend volt köztünk, amit végül Seth tört meg.

- Mikor kezded a jogsit? - Éreztem a tekintetét az arcomon, de nem néztem fel, csak az ölemben pihenő kezemet bámultam.

- Fogalmam sincs, ha a mostani dolgokat nézem, akkor úgy néz ki, soha – sóhajtottam lemondóan, mert annyira rosszul érintett, hogy apáék nem hisznek nekem.

Erre a gondolatra párásodott el előttem a világ egy pillanatra, de erőt vettem magamon, mert nem akartam, hogy Seth sírni lásson. Időközben megérkeztünk a sulihoz, majd kiszálltam az autóból, ám meglepődtem, mert Seth már ott állt előttem.

- Nyugi, nem lesz semmi gond! Apád és Quil is megbékél majd, utána pedig minden rendbe jön - mondta Seth nyugtatólag, de valahogy nem nagyon hittem ebben az egészben.

- Aha, ha te mondod.

Már éppen a suli felé vettem volna az irányt, mikor Seth visszahúzott magához, és jó szorosan magához ölelt, ami abban a pillanatban annyira jólesett, hogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy nem is lenne olyan rossz, ha tényleg együtt lennénk. Miket is gondolok, nekem elment az eszem! Lassan engedett csak el és mintha egy kicsit ő is zavarban érezte volna magát az ölelés miatt, mint én, de lehet, hogy csak képzelődtem. MaryAnn és Leslie a főbejárat előtt vártak, és mikor bementünk, valaki utánunk szólt.

- Mi van, Mandy, zűr van a Paradicsomban?

- Talán a szép szőke, oh bocsánat, illetve rézbőrű barátod nem adja meg, amit akarsz? - gúnyolódott Cody, amit legszívesebben egy pofán veréssel honoráltam volna, de most nem volt szükségem arra, hogy emiatt az igazgatóiban kössek ki.

- Fogd be, Cody különben… - kapta fel a vizet barátnőm.

- Különben mi lesz, MaryAnn?

- Összekarmolsz a frissen manikűrözött körmöddel? - vonult el vigyorogva mellettünk ez a kis tetű.

- Hogy ez mekkora egy rohadék - fordult felém MaryAnn bocsánatkérően. - Sajnálom, hogy múltkor össze akartunk hozni ezzel a nyomorékkal. Sokkal jobb neked Seth-tel.

- Aha, sokkal jobb - motyogtam zavaromban, mert még semmilyen fedő sztorit nem találtam ki a bulin történtek miatt, és az igazat megvallva, semmi kedvem nem volt elmondani.

- Figyi, hol és mikor jöttetek össze? - kérdezősködött Leslie, de a választ már nem kapta meg, mert becsöngettek az első órára. Két perc múlva én a biosz teremben, Leslie-ék pedig francia órán ültek. Folyton azon agyaltam, hogy mit is mondjak a barátimnak a Seth-tel való kapcsolatomról, mert nem akartam hazudni nekik, de az igazat, hogy akkor este átvertem őket, valahogy nem akarózott elmondani.

A biosz órámnak hamar vége lett, és siettem matekra ahol viszont esélyem sem volt akármit is kitalálni, mert hol a tanárra, hol pedig Cody leveleire válaszoltam. Teljesen kiment a fejemből, hogy együtt járunk matekra, de a szemétkedése hamar eszembe jutatta. A suliban töltött nap első fele gyorsan eltelt, MaryAnnékkel is csak a menzán találkoztam, ahol megpróbált többet kiszedni belőlem, de nem nagyon sikerült neki, mert próbáltam minnél szűkszavúbban válaszolni a feltett kérdéseire. Az egyetlen dolog, ami eszembe jutott az volt, hogy még nem mondtak el nekem egy fontos dolgot, így inkább felhoztam azt a témát, csak hogy eltereljem a figyelmüket az én ”szerelmi életemről”. A terv úgy látszik, bejött, mert MaryAnn gyorsan hárított azzal, hogy elmondja, de mindketten zavarba jöttek. Innentől kezdve a nap folyamán már nem sokat szóltunk egymáshoz, mert mindenki törődött a saját dolgával, aztán a suli végeztével már mindannyian felszabadultan tudtunk dumálni. Éppen arról beszélgettünk az ajtón kijövet, hogy holnap elmehetnénk egy kicsit sétálni valamerre, mert muszáj kikapcsolnom az agyam, legalább csak egy kis időre. Mikor kiértünk a parkolóba, megszólalt a mobilom: Seth volt az.

- Szia Seth! - szóltam a telefonba kicsit meglepetten, mert ilyenkor még nem szokott hívni. MaryAnnék persze rögtön vigyorogni kezdtek én, pedig először kiöltöttem a nyelvem rájuk, majd hátat fordítottam nekik.

- Szia Mandy! - Lenne egy kérdésem! Találkozhatnánk a tengerparton? Szeretnék megbeszélni veled valamit. - A hangjából ítélve úgy éreztem, mintha egyszerre lenne komoly és zavart.

- Végül is találkozhatunk - mondtam, mert érdekelt, vajon mit szeretne velem megbeszélni, ami ennyire komoly. - Miről lenne szó? - próbáltam kiszedni belőle valamit, mert furdalt a kíváncsiság.

- Azt majd inkább személyesen, ha nem gond. Oké?

- Rendben.

- Mikor akarsz találkozni?

- Neked mikor lenne jó? - válaszolt kérdéssel a feltett kérdésemre. Az órámra néztem, és így folytattam:

- Most három óra, még be kell mennem a könyvtárba.

-Fél hat jó neked? - Nagyon reméltem, hogy nincs semmi dolga akkor.

- Igen persze. Akkor fél hatkor várlak a parton - felelte hirtelen támadt jó kedvel Seth, amint jót mosolyogtam.

- Szió! - köszöntünk el egymástól, majd elindultam a könyvtárba.


/Seth szemszöge/

Bevágtam magam az autómba, és Quilék háza felé vettem az irányt. Nem miatta mentem, mert tudtam, hogy ő járőrözni van. Látnom kellett Amandát, mióta segítettem neki. Minden nap felhívtam, sőt meg is látogattam egy párszor, amit az apja nem nézett túl jó szemmel, de ez egy kicsit sem érdekelt. Az egyedüli, aki számított, az Amanda volt. Már nem csak Quil kishúgát láttam benne, hanem egy felnőtt nőt. Sajnos Quil és az apja ezt nem akarják észrevenni valamiért. Quil a buli utáni nap nekem ugrott, hogy többet hozzá ne merjek érni a húgához, mert azt nagyon megbánom. Összevesztünk, pedig a legjobb barátok vagyunk vagy voltunk, de egyszerűen nem érti meg, hogy engem Mandy nem a szex miatt érdekel, hanem érzek iránta valamit, ami nem is olyan kis valami. Nincs mese, szerelmes vagyok Amanda Atearába. És ezt már csak vele kéne megbeszélnem. Mikor utoljára a Cullen házban jártam, szerettem volna Edwarddal beszélgetni erről, de éppen nem volt otthon, és pont akkor jöttem el a Cullenéktől, mikor Jasper megfogta a vállam, és megkért, hogy beszélgessünk. Az erdő felé vettük az irányt, majd mikor már kellőképpen távol voltunk a háztól, leültünk egy korhadt fára .

- Érzem rajtad, hogy feszült vagy, és viaskodsz magaddal. Szerelem, amely őszinte és félelem az elutasítástól, ha jól érzem. Már régebben is voltak ilyen érzéseid az illető lány iránt, csak nem volt ennyire intenzív mutatott rá Jasper mindarra, amit jelen pillanatban tényleg éreztem.

- Pontosan tisztában vagy az érzéseimmel, ezt tudom és lenne pár kérdésem. Szabad? - Bár, hogy ezt mi a fenéért kérdeztem meg, nem tudom, hiszen éppen azért jöttünk ide, hogy beszélgessünk.

- Persze - mosolygott, de reméltem, kapok valami útmutatást. - Miben kételkedsz, mitől félsz, ki a lány? Az utolsóra nem feltétlenül kell válaszolnod, ha nem akarsz - fejezte be Jasper.

- Igazad van, ez a lány már régebben is tetszett, körülbelül egy hete, hogy nem csak tetszik, hanem komolyabb érzéseim vannak iránta.

- A tengerparti buli óta, amit te szerveztél?

- Igen-sóhajtottam.

- Ha jól tudom, volt egy kis felfordulás Amanda Ateara miatt - kérdezte vagy, inkább állította Jazz.

- Én nem annak fogom fel a dolgot, mert csak segítettem lekoptatni egy kis férget. - Kezdtem bedühödni, mivel mindenki rossz dolognak tartotta, ami akkor történt, aztán hirtelen megnyugodtam, mikor Jasper egy adag nyugalom hullámot sugárzott felém.

- Akkor, ha jól sejtem, a szóban forgó lány, aki iránt mindezt érzed nem más, mint Mandy - tapintott rá a lényegre Jazz.

- Aha - jöttem zavarba azonnal, mikor rájöttem, hogy mostmár kifejeztem mindazt, amit érzek.

- Miért jöttél zavarba, hiszen ebben nincs semmi rossz - mondta.

- Tudom, csak furcsa erről bárkivel is beszélni. A kérdésedre válaszolva, attól félek, hogy talán ezek az érzések még nagy gondot fognak okozni, és mind Mandyn csattanna. Quil a legjobb barátom és testvérem, ezért is nehéz ez az egész. Edward elmondta mi történt a buli másnapján?

- Arra gondolsz, hogy Quil neked ugrott? - kérdezett vissza, én pedig bólintottam.

- Plusz az apja sem fogadta túl jól a dolgokat, pedig csak alibi voltam, semmi komoly nem történt.

- Rendben, ezt a felét értem. Nem akarod még jobban felhergelni és összeveszni Mandy apjával, na meg Quil-el. Miben kételkedsz?

Nagy levegőt vettem, és belekezdtem:

- Azt tudom, én mit érzek, de azt nem, hogy Mandy mit érezhet. Tudom, hogy jól érzi magát velem, de nem látok a fejébe, ezért is gondoltam, hogy megkérem Edwardot, hogy tegye meg nekem.

- Ha megteszed, akkor én pedig beszélni fogok vele, hogy ne tegye - nézett rám komolyan Jazz.

- Miért? - lepődtem meg az előző mondatán.

- Ez egészen egyszerű, mert az nem lenne fair Mandyvel szemben. Ezt neked kell tisztáznod vele, méghozzá szemtől-szemben, és megvárnod, mit reagál a hallottakra - oktatott ki Jasper. Teljes mértékben igaza volt, viszont nekem valahogy nem akarózott Mandy elé állnom.

- Én nem hiszen, hogy lesz bátorságom hozzá - próbálkoztam a kitérés elől, de nem sikerült valami fényesen.

- Komolyan nem értelek! Egy vámpírt simán megölsz, de ha szerelemről van szó, menekülsz és nem mersz a vágyott lány elé állni. Hidd el nekem sokkal-sokkal könnyebb lesz miután elmondod neki az igazat. Quil és az apja pedig majd megbékélnek a dologgal - fejezete be Jasper a mondandóját.

- Rendben, megígérem, hogy megbeszélem vele a dolgot.

- Oké, sok sikert hozzá! - bíztatott, majd elköszönt, és elindult haza.

- Köszönöm, és a fejmosást is! - kiabáltam utána, mikor már messze járt, de tudtam, hogy így is biztosan meghallotta.

Annyira elgondolkoztam, hogy már csak azt vettem észre, hogy Mandy az ajtóban áll indulásra készen. Gondolom suliba készül.

- Helló Mandy!

- Szia Seth! Ha Quilt keresed, nincs itthon - válaszolt egy fel sem tett kérdésre.

- Tudom, hogy nincs itthon, találkoztam vele lent a parton - ekkor lépett ki Mrs. Ateara az ajtón, és invitált be, de ezt a lehető legilledelmesebb módon utasítottam vissza, mert akivel most beszélnem kellett, az Mandy volt. - Igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem, elvihetlek-e suliba - kezdtem kicsit zavarban lenni. - Úgyis Forksban van dolgom.

- Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet. – Ebből a mondatából kiéreztem, hogy ő sem akarja még jobban magára haragítani az apját és Quil-t, de muszáj volt tovább próbálkoznom.

- Mandy, nem akarlak bajba keverni, ez csak egy ártatlan kérdés volt, nem muszáj, ha nem akarod. - Gondolkozott pár pillanatig, majd beleegyezett.

- Jó rendben, legyen, de csak kiteszel a sulinál és ennyi. Oké? - kérdezte kicsit félve, hátha nemet mondok erre a verzióra, de mivel ez így nekem is megfelelt, megnyugodott.

Beültünk az autómba, és az első pár percben azt sem tudtam, mit mondjak vagy egyáltalán, hol is kezdjem, így inkább másra tereltem a gondolatimat, és teljesen más dolgot kérdeztem ,mint amit eredetileg akartam.

- Mikor kezded a jogsit? - Gondoltam ez a téma majd felvidítja, de nem így lett, mert mikor ránéztem, ő csak az combján pihenő kezeit szuggerálta.

- Fogalmam sincs, ha a mostani helyzetet nézem, akkor úgy néz ki, soha - sóhajtott egy nagyot, és mintha egy könnycsepp is megjelent volna a szeme sarkában, amit azon mód el is tüntetett. Talán attól félt, hogy ettől gyengének fog tűnni a szememben, de erről szó sem volt.

Közben megérkeztünk a sulihoz, és nem akartam ilyen szomorúan elengedni, ezért gondolkodás nélkül kiszálltam az autóból, átmentem a furgonom másik oldalához, amin Mandy eléggé meg is lepődött, mikor kiszállt.

- Nyugi, nem lesz semmi gond, apád és Quil is megbékél majd, utána pedig minden rendbe jön - próbáltam nyugtatni, de nem igazán sikerült.

- Aha, ha te mondod.

Hallva a szavakat kimondva, nem tudom, mi ütött belém, de mikor Mandy elindult az iskola felé, visszahúztam és jó szorosan magamhoz öltem, hogy tudja, én itt vagyok neki, és rám bármiben számíthat. Csak lassan engedtem el, és nem tudtam, mit is mondjak neki ezek után. Elköszöntünk egymástól, beszálltam az autóba, de a visszapillantó tükörben még láttam, ahogy Mandy bemegy a barátaival a suli főbejáratán.

Be kellett ugranom Jacob boltjába kisegíteni, amíg ő elment áruért, majd bementem a közértbe is, mert anya felírt pár dolgot, ami hiányzott otthonról, és még Charlie-hoz is bementem az örsre, hogy tolmácsoljam anya meghívását egy vasárnapi ebédre. Mire mindennel végeztem, a napom fele eltelt, csak ültem az autómban, és azon gondolkoztam, mit is kéne tennem, de az ujjaim gyorsabbak voltak, mert mire észbe kaptam, már a telefonom szorongattam, aminek a kijelzőjén Mandy száma állt, így tárcsáztam, és két csörgés után meghallottam azt az édes hangot, amire egész nap vágytam.

- Szia Seth! - A hangjából kihallottam a meglepettséget, amiért ilyenkor keresem.

- Szia Mandy! Lenne egy kérdésem, találkozhatnánk a tengerparton? Szeretnék megbeszélni veled valamit. - Iszonyatosan zavarban voltam, mert már most azon járt az agyam, hogyan is fogom elmondani neki, mit is érzek iránta.

- Végül is találkozhatunk - egyezett bele. - Mit szeretnél megbeszélni? - kíváncsiskodott előre, amin egy picit el is mosolyodtam.

- Azt majd inkább személyese, ha nem gond. Oké? - Reméltem, így is belemegy, hogy nem árulok el beszélgetésünk témájáról semmit.

- Rendben. Mikor akarsz találkozni?

- Neked mikor lenne jó? - kérdeztem vissza azonnal örömömben, hogy ma végre mindent tisztázhatok vele.

- Most három óra, még be kell mennem a könyvtárba. Fél hat jó neked? - kérdezte, nekem pedig fogalmam sem volt, mit csinálok még olyan sokáig, de végül belementem.

- Igen persze, akkor fél hatkor várlak a parton. - Alig vártam már, hogy újra láthassam, és ez a hangomon is hallatszódott. - Szia! - köszöntem el tőle, és magamban már számoltam a perceket.