2. fejezet Buli meglepetésekkel

Miután Nessie kétszer is megígértette velem, hogy vigyázok magamra, elindultam a Cullen ház felé. Próbáltam legalább egy kicsit összeszedni magam, hogy ne vegyék észre rajtam, aztán arra gondoltam, hogy mégis kit akarok én átverni, hiszen vámpírok, és nem is akármilyenek. Jasper egyből kiszúrja a dolgot, amint beteszem a lábam a házba, és ott van Edward is, aki elől semmi esélyem elrejteni a gondolataimat. Az sem jött most kapóra, hogy folyton a Leah-val való vitánkon járt az agyam.

Reménykedtem, hogy Edward nem lesz otthon, de amint odaértem a házhoz, ez az apró reményem is elszállt, mert ő nyitott ajtót.

- Alice? - kérdeztem gondolatban, mire az arcán aggódás futott át, de csak az emelet felé mutatott - Köszi! - fejeztem ki magam most már a hangomat is megtalálva.

- Igazán nincs mit, ha szükséged lenne valamire, csak szólj nyugodtam - mondta kedvesen, amit én újból megköszöntem.

Aztán felsiettem Alice szobájához, de amint odaértem, hirtelen megtorpantam. Akarom én ezt a beszélgetést, tettem fel magamban a kérdést, ám nem volt időm sokat gondolkozni, mert már nyílt is az ajtó előttem, ahol a kis vámpírnő szomorúan nézett rám, időközben Jasper is megjelent, aki együttérzőn mosolygott rám, majd kioldalazva mellettem elhagyta a szobát.
Alice beinvitált, leültetett az ágyra, és csendben volt, ami tőle nem megszokott dolog, de tudtam, arra vár, hogy magamtól kezdjek bele a mondókámba, így megtettem.

- Igazából fogalmam sincs, mit is keresek itt… - túrtam idegesen a hajamba.

- Szerintem pedig pontosan tudod miért vagy itt, csak nem tudod kivel oszd meg, illetve tudod kivel, csak fogalmad sincs, hogy is kezdj neki - mondta, és tudtam, hogy igaza van, mert nem szerettem erről a témáról beszélgetni senkivel, épp elég volt nekem az érettségire való állandó tanulás, nem hogy még amiatt is aggódnom kelljen, mikor leszek én is falka tag.

- Rendben megpróbálom, de egy valamit szeretnék kérni! Jacob ne tudja meg, hogy itt voltam és arról se, hogy beszéltünk, mert biztos elmondaná a bátyámnak, és azt nem akarom.

- Oké, ezt megígérem - mosolygott rám bíztatóan Alice, így elmondtam neki mindent, ami történt, és azt is, ami bántott. Érdekes volt, mert soha nem szerettem kiadni az érzéseimet másoknak, mert úgy éreztem, azzal csak még sebezhetőbb leszek, de Alice-ben száz százalékig megbíztam, és tudtam, hogy rá számíthatok mindenben. Teljesen úgy éreztem, mintha egy mázsás kőtől szabadultam volna meg, ami egész eddig a vállaimat nyomta, csak éppen senki sem vette észre.

Így hát gyorsan eltelt az a pár óra, amit Cullenéknél töltöttem, mielőtt meg elindultam volna haza, még Edwardot is megkértem, hogy a hallottakról ne beszéljen senkinek. Szerencsére nem kérdezett semmit, csak bólintott, majd utamra engedett.
Sietnem kellett, mert majdnem egy óra volt. Vajon mit akarhatnak tőlem apuék? Mire odaértem a bejárati ajtónk elé, sóhajtottam egy nagyot, majd benyitottam. Még lélegezni is elfelejtettem, mikor megláttam, mi is az a fontos dolog, ami miatt annyira sietnem kellett. A konyhánk fel volt díszítve, anya, apa, Quil, Leah, MaryAnn és Leslie pedig ott álltak az asztal mögött, amin egy hatalmas torta díszelgett.

- Én, én... - szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, csak makogtam össze-vissza. - Szóval ezért voltál Port Angeles-ben?

- Igen, arra gondoltam, hogy a tizenhetedik szülinapodra kapsz egy hatalmas tortát, és van még egy meglepetésünk számodra. - Mindenre számítottam, de erre nem, ezért izgatottan vártam, mivel készülnek a mai napra még nekem. Miután megettük a tortát, anya odajött hozzám, és azt súgta a fülembe, hogy menjek ki a ház elé, mert már vár a másik meglepetésem. Mikor kiértem, azt hittem rosszul látok, mert az egész Cullen család ott állt Jake-kel kiegészülve egy 1967-es Chevy Impala mellett.

- Áh, a kedvenc autóm, ezt tuti csak álmodom - ismételgettem, és teljesen biztos voltam benne, hogy a mosolyom körbeérte a fejem.

- Pontosan, és a tiéd - vigyorgott rám Emmett.

- Szuper, imádom - ölelgettem végig mindenkit. - Várjunk csak, hiszem nincs is jogsim - fagyott le a mosoly az arcomról, amint ez a gondolat felötlött bennem.

- Viszont ha minden jól megy, nem sokára lesz - mondta sokat sejtető mosollyal az arcán apa.

- Várj már, maga az autó is egy vagyonba kerülhetett. Nem várhatom el, hogy még a jogsimat is ti fizessétek… - Azonban az eszem már azon járt, hol is találhatnék munkát, amiből állni tudom majd a jogsimat.

- Nyugi, kicsim…. -akarta folytatni apa, de közbevágtam.

- Nem nyugszom, inkább elmegyek suli mellett melózni és utána leteszem a jogsit. - Igen ez lesz a jó megoldás, gondoltam.

- Arról szó sem lehet, különben is, az autót Cullenéktől kaptad, amit soha nem fogok tudni eléggé meghálálni nekik - villantott a vámpír család felé egy hálás mosolyt, és mégegyszer megköszönte nekik. - Ezért mi fizetjük a jogsidat, te pedig szépen leteszed az érettségit, és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni - váltott szigorúbb hangnemre apa, ami egyet jelentett azzal, hogy felesleges újra próbálkoznom.

Cullenék elkezdtek haza felé szállingózni,de előtte mindenkit jól megölelgettem az ajándék miatt, és ami a legmeglepőbb volt, hogy még Rose is megölelt, Carlisle és Esme pedig sűrű bocsánatkérések közepette mentek a dolgukra. Apa ecsetelte nekem, hogy a buliból legkésőbb fél háromra haza kell érnem, majd rajtam kívül mindenki bement, ami azért is jó volt ,mert fültanúja lehettem Jake és Edward szóváltásának.

- Jake, megmondtam, hogy a lányom még nem járkálhat bulikba, főleg nem veled. Hiszen ha La Push-ba is nehezen engedem el, akkor miből gondoltad, hogy elmehet egy olyan helyre, ahol alkohol is lesz, plusz mostanában a gondolataid sem tetszenek.

- Edward, a gondolataimnak nem tudok parancsolni, de megígértem neked, hogy míg Nessie nem akarja, hozzá sem érek.

- Én akkor sem szeretném, hogy elmenjen erre a bulira - kötötte az ebet a karóhoz Edward.

- Bella, te nem mondasz semmit? - próbálkozott Jacob a lenyomata anyjánál.

- Nekem ebbe nincs is beleszólásom? - háborodott fel szerintem jogosan Nessie.

- Edward, szerintem meg kéne engednünk neki, hiszen majdnem nagykorú.

- Nagykorú? - hüledezett Edward. - Könyörgöm, Bella, ezt ugye te sem gondoltad komolyan! Még csak hat éves.

- Tévedsz, drágám, nagyon is - jelentette ki Bella. - Hat éve született, de nézz csak rá - mutatott a lányára. - Mit látsz?

- Bella, én… - próbálkozott Edward, de mivel a felesége kellőképpen csúnyán nézett rá, végül beadta a derekát.

- Plusz, így legalább lesz egy kis időnk egymásra is - kacsintott Bella a férjére.

- Edward, nyugodj meg, majd figyelek rá én is - üzentem neki gondolatban, amire csak egy bólintást kaptam válaszul.

- Maximum éjjel egy órára otthon is lesz Nessie, igaz Jake? - néztem rá kérdőn.

- Természetesen, percre pontosan - vigyorgott Jacob.

Edward és Bella elmentek, Jake és Nessie pedig még visszajöttek a házunkba. Gyorsan elmentem fürdeni, majd összekészülődtem a vásárlásra és a mozira. Elindultunk, a vásárlást meg szerencsére viszonylag hamar lerendeztük. MaryAnn vett magának egy rakat ruhát és cipőt, ezzel szemben én ruhát egyáltalán, cipőt pedig csak egy tornacsukát vásároltam. Már a kocsiban ültünk, mikor Leslie megszólalt:

- Van még egy meglepetésünk - vigyorgott.

- Ne kímélj, bökd ki, de gyorsan! - követeltem, mert minél hamarabb túl akartam esni az újabb meglepetésen.

- Na szóval, ne borulj ki, de Cody-t is meghívtuk moziba - ekkor fagyott le a mosoly az arcomról, mert ez nem meglepetés volt, hanem kicseszés. Cody az az évfolyamtársunk, akinek tetszem és szerelmes belém, viszont ez az érzés egyáltalán nem kölcsönös.

- Minek hívtátok meg? Nagyon jól tudtátok, hogy nem érdekel - keltem ki magamból.

- Csak úgy gondoltuk, hogy mégis lehetne köztetek valami.

- De nem lesz, soha - jelentettem ki. - Fel tudjátok ezt fogni? - szálltam ki az autóból feldúlva, és gyorsan besiettem a moziba, még az sem érdekelt, hogy Cody mosolyogva egy szál rózsával állt és várta, hogy köszönjek neki.

A mozi mosdójában MaryAnn közölte velem, hogy nemcsak a moziba, de a buliba is meghívták Cody-t. Nem elég, hogy a nyakamba varrtak egy olyan fiút , akitől még a hideg is kiráz, ráadásul egy romantikus filmre ültünk be, ám ekkor már az agyvérzés kerülgetett. Plusz Cody párszor próbálkozott is, először a kezemet akarta megfogni, de mivel ez nem jött neki össze, átkarolta a vállamat, viszont szerencsére ez csak a film vége felé jutott eszébe, így nem kellett sokáig elviselnem az érintését.

A haza felé tartó út csendben telt, természetesen nekem hátra kellett ülnöm Cody mellé, de hála az égnek, nem próbálkozott többet. Ahogy leértünk a partra, engem mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy siettem előre.

- Szia Mandy! - köszöntek nekem oda, akik már lenn voltak, de én csak dühöngtem.

Elkaptam az első poharat, ami a kezembe került. Mindenkivel beszélgettem, volt akivel többet és volt akivel kevesebbet. Egy idő után észrevettem, hogy Cody egyfolytában követ, mikor már nem bírtam tovább, odamentem Seth-hez, és belesúgtam a fülébe:

- Kérlek, könyörgöm, segíts - pillantottam rá kérlelően.

- Mi a baj? - kérdezte Seth.

- Van egy srác a suliból, Cody. MaryAnnék a tudtom nélkül meghívták és nem száll le rólam, mert szerelmes belém, de én nem akarok tőle semmit - hadartam el, és csak reménykedtem, hogy mindent megértett belőle, mert Cody már felénk tartott.

- Oké, gyere! - húzott maga mellé Seth a derekamnál fogva, amin először meglepődtem, de nagyon jól esett. Gyorsan odabújtam hozzá, és én is átfogtam a derekát, mintha tényleg együtt lennénk. Cody, ezt látva először meglepődött, majd irányt váltott. Az este további részében nem jött közel hozzám, mivel Seth egy percre sem engedett el.

Úgy tűnt, mintha élvezné is. Egyre gyorsabban telt az idő, de Seth csak nem engedett el maga mellől, és bevallom, ezt nem is nagyon bántam. Leah egy párszor felénk nézett, és nagyon nem tetszett, ahogy tette, Quil pedig egy idő után rám sem nézett, valahogy úgy éreztem, ennek még meglesz a következménye. Nessie és Jake fél egykor elindultak, biztos ami biztos, időben hazaérjen a lenyomata. Lassan szállingózott mindenki, Quil enyhén ittas állapotban ment haza, és eközben végig nagyon csúnyán nézett rám, őt Leah kísérte haza. Mindegy, majd holnap elmagyarázom mindenkinek, mit miért tettem.

Leslie, MaryAnn és Cody is hazamentek, de mivel mérges voltam, nem igazán érdekelt, majd kibékülünk, ha már nem leszek rájuk ennyire ideges. Seth, Jared, Kim és én voltunk az utolsók, akik haza indultak. Egy ideig együtt sétáltunk, de elváltak útjaink, mivel Kim és Jared a házuk irányába indultak, engem pedig Seth volt olyan kedves és hazakísért. Ezután a buli után vett száznyolcvan fokos fordulatot az életem.